A marsi szelek által hajtott jövőbeli rover – az ördögszekér – egyszerű, pehelysúlyú és olcsó, szenzoraival pedig képes a klíma és a kőzetek tanulmányozására. Mindezen képességek a NASA nagy mantrájában egyesülnek az adófizetők számára eladhatóvá: a cél az élő szervezetek felkutatása.

Ilyen ördögszekereket tucatjával akartak szétszórni a Marson, megkockáztatva, hogy a felszín egy idő után ugyanazt a képet mutatná, mint egy golfpálya melletti tómeder, ha leeresztik róla a vizet. Sok kis labdacs mindenhol. Ráadásul, nem is olyan kicsik.
Előző posztunkban felvillantott – és karácsonyi dekorációként is helytálló - makettek megtestesülésük esetén felfújhatóak lennének - gurulási képességüket addigis egy szobaventilátor segítségével ellenőrizték. Ez kézenfekvő volt, hiszen Texasban, ahol a kísérletek többségét végezték, az emberi faj léghűtéssel képes csak a túlélésre: meleg nyarak vannak arrafelé.

Az igazság az, hogy a golflabdák a tervek szerint meglehetősen gigászi méretűekre duzzadtak volna: az ötkilós és 2-10 méter közötti átmérőjű, méretük megváltoztatására képes gömböket a NASA szerint a 2 m/s-nál erősebb marsi szél gurítaná arrébb; összehasonlításképp a Pathfinder becsapódását enyhítő légzsák felfuvalkodott állapotában 6 méter átmérőjű volt.

A mérnököket a halandók többségével szemben az a képességük teszi különösen veszélyessé, hogy ki tudják számolni: a kis makettek hogyan viselkednek majd nagyban.
Arra jutottak, hogy ezekkel a méretekkel egy 30 fokos meredekségű lejtőn is simán felgurulnak. A gömb átmérője az optimális mozgás érdekében változtatható lenne: 8 méteres lenne az átmérője egy átlagos nyári napon, és kevesebb, mint 6 méteresre szottyanna össze a marsi tél idején.
Orkánerejű széllökés esetén az óriáslabda képes lenne majdnem függőleges sziklák megmászására is. A NASA mérnökei ezen a ponton ütköztek bele az irányíthatósági kérdésekbe: egy egysejtű marslakót kínos lenne elgázolni, de ha már megtörtént, minimum jó lenne megvizsgálni – ehhez viszont nem ártana huzamosabb ideig megállni a teteme fölött. Ezt a gömb részleges leeresztésével kívánták elérni, de hiába: a gömb akkor is csak gömb marad - egy erősebb széllökés bármikor messze elsodorhatja a tetthelyről.

Valószínűleg ezért van az, hogy a tanulmány megírása után közel 10 évvel a Curiosity indult útnak, és nem egy karácsonyi díszgömb: ez egy teljesen hagyományos testfelépítésű marsjáró – annyira, hogy már a holdjárók is ilyenek voltak. Nem a szél energiája mozgatja, és nem is felfújható: kerekei vannak és önerőből mozog.
Az ördögszekérhez hasonló gömbformák használata azonban nem ördögtől való, ilyenekkel itt a Földön is kísérleteznek, versenytársaink egy része is ezt teszi; mi is erősen fontolgattuk bevetésüket. De végül, a NASA módjára, mi is visszasomfordáltunk a hagyományosabb kerekek és a motoros meghajtás társaságába. Pulink megtestesülése ezzel kezdődött.

(Folyt.köv.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Ha a NASA-hoz tartoznánk, valószínűleg a költségvetés „Felfedezés” sorának "Kutatás és Fejlesztés" almenüje vonatkozna ránk. Egyedül erre az egy tételre jövőre 288,5 millió dollárt szándékozik elkölteni az űrhivatal, ami nem rossz, még akkor sem, ha más projektekkel kell ezen az összegen megosztozni. Mindössze egy kerekítési hiba elég lenne, és Pulink máris a Holdon lenne.

Valószínű, hogy ebbe a kategóriába tartozhatnak az előző posztunkban beharangozott ördögszekér-koncepciók, így az idei holland dizájnhéttel összefüggésbe hozott "Pitypang" is. Ezekkel a NASA mérnökei még a kétezres évek elején végeztek intellektuális önkielégítést, amikor megpróbálták a Mars-kutatás olcsóbb alternatíváját megtalálni. 

Mint azt egyik éles szemű kommentelőnk kiszúrta, módszerüket a Holdon bajosan lehetne hasznosítani – az ördögszekerek ugyanazon az elven működnek, mint földi névrokonaik; szél fújja őket ide-oda. Ilyeneket, mint ez itt - kábé ilyesmi jelleget ölthet a karácsonyfáról készített fotónk is, miután összetömörítjük zip-formátumba:

Ehhez persze nem árt, ha van légkör és szél is. Amíg azonban a Mars mindkettőből bővelkedik, addig a Holdon ezek hiánycikknek számítanak. A szocialista ipar is valahogy ezen az elven működött: egy termékkel vagy roskadásig tele voltak zsúfolva az áruházak, vagy sehol nem lehetett kapni.
Nem is ezért foglalkozunk velük, hanem egyrészt azért, hogy bemutassuk: még egy NASA sem engedheti meg magának, hogy ne gondolkozzon olcsóbb lehetőségeken. Mi folyton ezt tesszük. Másrészt, pedig azért, hogy egy nappal karácsony előtt dekorációs tippeket adjunk konzumálásban megtört, elkeseredett olvasóinknak.

Ideje ugyanis szembenézni a ténnyel: ami a NASA-nál a hosszas mérnöki tervezésből az ördögszekerekkel kapcsolatban ezidáig megvalósult, az leginkább egy mutatós karácsonyfa-dekoráció. Igaz, abból viszont egy teljes sorozat.

Valószínűleg a kantin folyosóján, ebédszünetben kattinthatták ezt a fotót:

Ezek elkészítése nem kerül dollármilliókba, így ügyesebb olvasóinkat egyenesen arra biztatjuk, hogy küldjenek el nekünk egy fotót alteros marsjárókkal felcicomázott karácsonyfájukról. (Folyt.köv.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A karácsony a helyváltoztató mozgás ünnepe is, afféle mobil-weekend: a keresztény hagyomány szerint egy emberpár nyomorúságos vánszorgása ez házról-házra, amíg el nem jutnak egy istállóig. A másik irányból három tudós csinálja végig ugyanezt, a két pályaív lendületes metszéspontja pedig maga a Jézuska.

Alapvetően szimpi történet, már csak azért is, mert egy csillag is szerepel a forgatókönyvben - a sztorit a templomokban évről-évre feldolgozzák, alapjaiban azonban masszívan tartja magát: betlehemes a neve.
Karácsonyon átívelő sorozatunknak soha jobb apropót nem találhattunk volna Pulink helyváltoztató mozgásának bemutatására. Persze, hol is kezdhetnénk ezt máshol, mint a Nagy Víz túloldalán?

Azt már régóta sejtjük, hogy a NASA-nál vicces fiúk dolgoznak, ami nem meglepő, hiszen alapvetően minden mérnök zsigerileg vicces - már amennyire a kocka vicces a gömbhöz képest. Az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala azért nagyon kúl, mert mindezt le is írja, és pdf-fájlok formájában keringeti a neten. Csak meg kell találni őket.

A szitu a következő: itt van ez az anyag, amit azért álcáznak. Rögtön az elején van egy azonosítókód, majd a cím, ami kellő rutinnal már épp elég gyanús: Fapados Mars-felszíni felfedezés – a Mars Ördögszekér. Alatta – nyilván terelésnek – rengeteg sok kurzívval szedett név következik.
Majd jön egy oldal szárazság, pont olyasmi, amilyenben az ördögszekereket szokta kergetni a szél a vadnyugati tájon, közvetlenül azelőtt, hogy Chuck Norris a képernyő bal sarkából megmentené a világot. Ezután az első oldal ismétlése következik, csak más nevek, más elrendezésben vannak. Egy féloldalas köszönetnyilvánítást is kár lett volna kihagyni, plusz a bevezető is az 1600-as évekkel indít.
Az átlagolvasó itt már rég feladta, de mi lenne a karácsonnyal, ha mindenki ilyen gyorsan leamortizálódott volna egy projektről?

Nem csigázzuk tovább Olvasóinkat: a doksi 6. oldalának alján – ez a számozás szerinti második – a NASA elárulja, hogy egy poéngyáros beszélgetéssel kezdődött az egész Ördögszekér-hadművelet. A Pathfinder szőr mentén rokona lehet a mi Pulinknak, mivel az előbbi is ilyen pattogósan érkezett meg a Marsra. (Mi is így szeretnénk a Holdra.) És akkor jött a szikra: mi lett volna, ha a becsapódás erőit mérséklő lufik nem eresztenek le, hanem felfújt állapotban maradnak: a mérnökök határtalanul viccesnek találták, hogy dagadó légzsákokkal sokkal nagyobb távolságot tett volna meg így a Sojourner, mint amennyit a kerekeivel valaha is meg fog tenni. Mondom, mérnökhumor.

A lényeg, hogy a fiúk vadul elkezdtek számolni, és 40 oldalas terjedelem alatt nem is nagyon akartak megállni. Ebből szemezgetünk az elkövetkező napokban a többi között karácsonyfa-dekorációkat, másrészt pedig kiderül, hogy az űrkutatásban is mindennek lehet olcsóbb alternatívája, csak meg kell találni. No, a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyben nekünk is ilyeneket kell kitalálnunk. Csak ami a NASA ördögszekereseinek a Mars, az nekünk a Hold.

Hiszen ami egyszer bevált, az máshol is jó lehet. Azt viszont legkevésbé sem várnánk, hogy épp az idei holland divathéten mutatták be a NASA egyik, az említett doksiban vázolt ördögszekér-modelljét. Igaz, a divatshow-n aknakeresőnek minősítette alkotója, az afgán származású Massaud Hassani, és ördögkeréknek hívta. A hasonlóság mindenesetre zavarba ejtő. Ez ugyanis a NASA Pitypang névre hallgató ördögszekér-koncepciója:
(Chilei versenytársunk kreációjának is ez a fedőneve, bár nem pontosan így néz ki.) Ez meg itt Hassani ördögkereke:

 Ki tudja, valamikor Pulinkkal talán még mi is divatba jövünk. (Folyt.köv.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Az arannyal már az ókori egyiptomiaknak is meggyűlt a bajuk, mivel viszonylag sok volt belőle. Ez csak akkor probléma, ha egyéb, kevésbé arisztokratikus, nemesi származású fémfajtából viszont konkrétan hiány van. Mondjuk olyanokból, amikből fegyvert is lehetne készíteni, és nem csak díszkardot. Egyiptom vesztét részben ez okozta.

Pulink táplálékpiramisának csúcsa arany- és gyémántborítású, csillog is rendesen, ahogy csak az egyiptomi piramisok teteje csilloghatott újkorában: itt arany és gyémántfokozatú szponzoraink számára tartjuk fenn a helyet. Gyémántfokozatú támogatónk ugyan még nincs, de aranyfokozatú már van. És szerencsére ez az arany egy komplett mérnöki fegyverarzenállal együtt érkezett.
De vajon melyik az a magyarországi cég, amelyik 30 millió forint értékű adományt ajánl fel a magyar holdprojekt részére?
Egy informatikai vállalat, amelyik legújabb generációs tervező szoftverek (CAD/CAM) licenszeivel, valamint a programok használatát mérnökeink számára megkönnyítő oktatásokkal sietett segítségünkre – mindezek összértéke jócskán meghaladja a 30 millió forintot.
Ez a cég pedig az S&T Consulting Hungary Kft.

A felajánlásnak köszönhetően mérnökeink egy ideje már nagyon profi módon készítik holdjárónk terveit. A program ugyanis az egyedi alkatrészek tervezésétől kezdve a komplex rendszerek 3D-s megjelenítésén át, a holdjárónk szempontjából kritikus élethelyzetek szimulálásáig gyakorlatilag mindent tud.

A Pulinknak a Hold felé bakot tartó vállalatok 3 millió forint felett ezüst-, 30 millió forint felett aranyfokozatú támogatóinkká válnak. A lista tetején a gyémántszponzori cím található: ezt 300 millió forint feletti befizetőinknek tartogatjuk.

Hatásában ezek egyenértékűek azzal, mintha egy pillanatra a Földtől holdtávolságra kerülne a Jupiter: valósággal kiszippantaná Pulinkat az indítóállásról. És majd csak ezután tűnne el benne az egész Föld is, de ez most részletkérdés. Cserébe mi elröpítjük a támogató cégek logóját a Holdra úgy, hogy az járműveinken látható lesz – ezáltal pedig Holdon készített felvételeinken is. Ugyanez vonatkozik aranyfokozatú támogatóinkra is.

Mint mai példánkból is látszik, gyakorlatilag végtelen a lehetőségek száma, amivel Pulink boldoggá tehető. Tulajdonképpen az evolúció létrehozta az örömkutyát, ami a felajánlások minden formáját egyaránt nagyra értékeli - így azokat is, amikről korábbi posztjainkban - lásd itt és itt - írtunk.

Létezik a Kis Lépés Klubnak egy amolyan biznisz szakosztálya is, ez pedig nem más, mint az Indítóállás, amit kisebb költségvetésű cégeknek tartunk fenn. (Persze, a nagyobbacska büdzsével rendelkezőket sem tiltjuk ki innen.) A vállalatok, szervezetek nettó 10 ezer forintért pulipaneleket vásárolhatnak - minden egyes panel vitaminokban és nyomelemekben gazdag konzerv űrállatkánk számára, amitől a Hold felé fényesedik a szőre. Az 1001 pulipanelből még 920 rendelhető – senki ne érezze kirekesztve magát.

Az alapötlet az volt, hogy a kisebb cégeknél védőitalra, ásványvízre költött összegnek megfelelő értékű adományokkal lehessen feltölteni havi rendszerességgel Pulink ételes tálkáját. A magyar internet hőskorából a TeveFarm neve csenghet ismerősen, ahol makkos cipős menedzserek és lófarkas diákok futottak versenyt azért, hogy időben megtanítsák egy-egy új trükkre tevéjüket, illetve gondoskodjanak arról, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt a szegény pára.

Meglehetősen addiktív jelenségről van szó: van például egy cég, ami egy-két pulipanel bevásárlása után annyira rákapott a cuccra, hogy ezek után már semmi nem állíthatta meg, hogy egyre nagyobb adagokban „tolja” a Pulit. Így lett a Lunir Kft. az első ezüstfokozatú szponzorunk.

Ha a magyar virtus valamire rákattan, akkor azzal a lendülettel a Voyagereket is utolérné Pulink. Már ha a magyar jellemnek legalább nem lenne annyira része a kétkedés. Miután a cégeknek sikerül leküzdeniük azt az erős kísértést, hogy egy Örkény-egypercesben való szereplésre kaptak meghívást azzal, hogy a magyar holdprojektet támogassák, általában nagyon engedékenyek a Puli irányában. A Lunir Kft. például ezt így fogalmazta meg:

"Óhatatlanul fenntartásokkal kezeljük az ilyen és ehhez hasonló bejelentéseket. Egyik oldalról ott vannak a szenzációhajhász, bolhából elefántot kreáló közlések, amire a hírverseny kényszeríti a médiumokat, másik oldalról pedig a gyanakvás: hol lehet ebben a csapda, megint valami átverés, kinek állhat érdekében, túl szép, hogy igaz legyen - és még sorolhatnánk a felmerülő kétségeket.
Magunk is efféle gondolatokkal kezdtük körüljárni ennek a csapatnak a kezdeményezését, akik közösségi támogatásra, céges szponzorokra támaszkodva hívják egy zászló alá a magyar kutatás-fejlesztés jeles alakjait, hogy a Google által szponzorált verseny keretében eljuttassák járművüket a Holdra.
Az ismerkedés során aztán kétségeink elillantak, és elsőként váltunk a Puli ezüst fokozatú támogatójává, s impozáns helyet érdemeltünk ki a Puli szemléletes indítóállásán."