Szilveszterkor ősi magyar szokás szembesülni azzal a ténnyel, hogy már nem azok vagyunk, mint akik voltunk. Ez a nap egyben az év utolsó lehetősége arra, hogy tucatjával készüljenek rólunk kompromittálóbbnál kompromittálóbb fotók, amik készítésére vagy emlékszünk, vagy nem.

Legyünk erősek: a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny (GLXP) honlapján Pulinkról látható képen is nehezen ismernénk mai önmagunkra. De ezt az énünket is szeretjük, mert innen indultunk.

Azóta persze sokat változtunk, gömbkerékből kinőttük magunkat négykerekűvé.

De nem csak rólunk mondható el, hogy átalakulunk. Igaz ez versenytársainkra is, többek között az egyetlen orosz csapatra, akiknek igazolványképe favorit-rangsorunkban közvetlenül a miénk után következik. Ez annyira friss, hogy még az okmányirodában is csont nélkül elfogadnák.

Űrjárművük a Selenohod nevet kapta, így tisztelegve a 70-es évek elején Holdra küldött Lunohod1 és 2 emléke előtt. Noha az első prototípus valóban emlékeztetett a két nagy elődre, tavasz óta  egy vidám, valóban szokatlan mozgású gyerekjátéknak is prímán kinéző kis robot csodálkozik rá a homokozólapátra:

Nálunk, így év vége felé, mérnökcsapatunk az örömködés más formáját találta meg: egy üzemanyagcella-meghajtású autóval játszott az évbúcsúztató találkozón belvárosi irodánkban.

A személyes összejöveteleknek mindig más a varázsa, mint a Skype-on tartott megbeszéléseknek, de ha az ember az egész évet végigskypeolja, érthető, hogy arra a kis időre, amíg egy találkozó tart, nem akar kiszakadni megszokott közegéből. Így történhetett, hogy a szerdán megtartott óévbúcsúztatóról jegyzőkönyv is készült, ami egyben két mérnökünk meghitt beszélgetésének leirata. A sorok elején a pontosidő kritikus tényező emelkedő hangulatuk kronológiájának rekonstrukciójában.
A tények percről-percre :-):

[18:09:16] Mérnök1: Hamarosan kezdünk.
[18:10:03] Mérnök1: 7-kor.
[18:49:46] Mérnök1: Akkor mi most nekiállunk inni.
[19:14:11] Mérnök1: Az első napirendi pontot: Tokaji Hárslevelű
[19:14:13] Mérnök1: letudtuk.
[19:14:26] Mérnök1: Most jön a második napirendi pont: Egri Bikavér
[20:06:21] Mérnök2: sokáig tart a második napirendi pont... :)
[20:22:53] Mérnök1: Jelezném, hogy nekiálltunk a 3. napirendi pontnak: WeinHaus hangulat trófea félszáraz
[20:23:07] Mérnök1: Illetve lassan kiharapunk egy darabot a tálból.
[20:23:48] Mérnök1: Egyébként igen, sokáig tartott, mert közben megjött Tibor, és sokat beszél. :)
[20:24:36] Mérnök2: Ő is hozzászól a napirendi pontokhoz
[20:25:06] Mérnök1: Az elsőhöz nem tudott.
[20:25:47] Mérnök2: amúgy Kellemes Ünnepeket mindannyiótoknak !

Sajnálatos módon a közvetítés itt megszakadt. Ezennel mi is boldog új évet kívánunk minden kedves földlakónak a világegyetem legszexibb űrmérnöke által kétkezűleg gyártott orbitális mézeskaláccsal:

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Búcsúlevelek is vannak a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny (GLXP) honlapján, ezeket a holdversenyből kiesett csapatok hagyták hátra – közöttük van, amelyik végelgyengüléssel múlt ki, mások inkább az öngyilkosságot választották. A GLXP sötét oldala következik.
Egy német, egy kínai-német koprodukció, egy maláj és négy amerikai csapat is kiesett már a versenyből, közülük négyen még a hivatalos, végső lista közzététele előtt léptek vissza. Ilyen volt az amerikai Southern California Selene Group is.

Képviselőjük úgy kezdi a levelet, hogy számukra a móka véget ért, majd arról panaszkodik, hogy mennyire figyelmen kívül hagyják a verseny kiírói a csapatok problémáit. Ezt konkrét példával is alátámasztja: miután fáradtságos munkával sikerült üzemanyag-tartályokhoz jutniuk egy közelebbről meg nem nevezett cég jóvoltából, a GLXP-től azt a reakciót kapták, hogy ezek felhasználásához a verseny kiíróinak döntése szükséges.
A csapat képviselője nem kevésbé sérelmesnek tartotta azt a momentumot is, amikor a kamerák felépítésével kapcsolatban keresték meg a GLXP-t. Akkor az a válasz érkezett tőlük, hogy a módszert, amivel a kamerákat fejlesztik, úgysem hagynák majd jóvá a végén.
Ezek után jutottak arra a következtetésre, hogy ilyen hozzáállás mellett már nem is akarják megnyerni a versenyt. Ki is léptek 2008 májusában.

Ugyanerre a sorsra jutott az Advaeros maláj csapata, ők kevésbé voltak bőbeszédűek. Másfél soros elköszönésük nem épp Anyegin levelének űrkorszakbeli megfelelője. Másfél sorban elmondják, milyen nagyon értékes tapasztalatokra tettek szert, és hogy most milyen szomorúak, hogy menniük kell.
Ennél valamivel hosszabban, tartalmát tekintve azonban nagyjából pont ennyire áradozó hangvételű az amerikai Quantum3 búcsúzkodása is, akik nem voltak restek a GLXP-nek megköszönni a lehetőséget. Valószínűleg mindkét csapat kifogyott a szuflából: nem találták meg a küldetés teljesítéséhez szükséges szponzorokat.

A német érdekeltségű C-Base Open Moon csapata viszont már idén dobta be a törülközőt, a legfőbb ok szerintük a GLXP-nek az az elvárása volt, hogy csak bejegyzett cégként vehetnek részt a csapatok a versenyen. Ők viszont "hold evangélistáknak" tartják magukat, így idén július 11-én - 923 nap után - látványosan kereszthalált haltak a verseny hivatalos honlapján.

A X PRIZE alapítvány a csapatok mindegyikével együttműködési megállapodást kötött, ezt azonban az amerikai Mystical Moon nevű formáció szerint a GLXP egyoldalúan módosítgatta. Búcsúüzenetük szerint a verseny kiírói bármit megengedhettek maguknak, és ezt az eljárást ők nem tartották etikusnak - idén július 30 óta már nincsenek velünk. Utolsó kérdéseik ezek voltak: "vajon tényleg a szerződés egyoldalú alkalmazása az, amit az X PRIZE alapítvány akar? Így működik a Google és az X PRIZE alapítvány? Hol van ilyenkor a két szervezet vezetése?"

A legkonkrétabb talán az idén augusztusban a holdversenyből kiszálló kínai-német koprodukció, a Selene teregette ki a szennyest. A már emlegetett megállapodás összeférhetetlenséget taglaló részével szerintük ellentétes, hogy az X PRIZE alapítvány igazgatótanácsának egyik tagja nem csak hátszelet, hanem valóságos passzátszelet biztosít a Moon Express nevű egyik amerikai csapatnak. A vád szerint utóbbiak az Airship Venturestől vásárolnak ezt-azt, ennek a cégnek viszont az egyik alapítója egy bizonyos Alexandra Hall – ő az X PRIZE alapítvány egyik frissen kinevezett igazgatója.
De más csapatokra is kiakadtak. A GLXP követelményei között szerepel ugyanis, hogy hetente egyszer blogbejegyzést kell írni a történtekről a verseny hivatalos honlapjára. Ennek a feltételnek szerintük az egyik, általuk nem nevesített csapat konkrétan blogrobotok alkalmazásával igyekezett eleget tenni.
Ugyancsak szerintük három Egyesült Államokbeli csapat nyomására módosította a GLXP az együttműködési mgállapodást – ezzel a többi csapatot kész helyzet elé állítva. Megfogalmazásukban nem kevesebb történt, minthogy egyenesen megzsarolta a GLXP a többieket: vagy aláírják a módosítást két héten belül, vagy ki lesznek rúgva a versenyből.

Nos, ők is mentek. De nem nyomtalanul: a Hold helyett lábnyomukat az alapítvány logóján helyezték el, miután kikecmeregtek az általuk GLXP-dzsungelnek nevezett lápvidékből. Így talán nem is csoda, hogy az összeesküvés-elméletek még a verseny krónikását és szószólóját is mintha hálójukba kerítették volna.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Ahhoz képest, hogy a Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyből már vannak kiesők, nem állunk rosszul. És elsősorban nem csak azért, mert nem vagyunk köztük: jelenleg 26 csapat van versenyben, a magyar csapat az erős középmezőnyben tartózkodik. Igaz, ebben azért nem lehetünk teljesen biztosak, mert minden versenytárs hevesen titkolódzik.

A holdversenyben lévő 26 csapat mintegy 50 nemzetiséget jelent. A diverzitás elsősorban két csapat elvitathatatlan érdeme. Csapattagjaik országok szerinti megoszlása láttán zavarba jövünk, hogy esetleg az ENSZ tagállamainak névsorát olvassuk-e.
Az mindenesetre meglepő fordulat, hogy például a Bhutáni Királyságnak, a Tonga Királyságnak és a Karácsony-szigeteknek is vannak holdraszállási ambíciói, ennél már csak az meglepőbb, hogy az Egyesült Arab Emirátusok miért nem egyedül vívja harcát, és helyezi el űreszközét a Holdra. Esetleg a szaúd-arábiai testvérekkel közösen, hiszen ők is ugyanehhez a csapathoz tartoznak.
A harminchat nemzetiségből álló csoportosulást alkotó országok neveit mindenesetre megéri felsorolni, ha másért nem, legalább azért, mert annyira jó együtt látni Bosznia-Hercegovinát  Brazíliával, vagy Ukrajnát Új-Zélanddal.
Ha ez a soknemzetiségű csapat lesz szíves elsőként holdra szállni, akkor tuti megvalósítják mindazt, ami a hippiknek nem sikerült. Világbéke lészen, és písz.

Íme, a Synergy Moon csapata: Argentína, Ausztrália, Bhutáni Királyság, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Chile, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Arab Emirátusok, Görögország, Guatemala, Horvátország, India, Írország, Japán, Franciaország, Kanada, Karácsony-szigetek, Makedónia, Montenegró, Németország, Oroszország, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Szaúd-Arábia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Tanzánia, Tibet, Tonga Királyság, Ukrajna, Új-Zéland, USA, Venezuela

Persze, ez az összeállítás hordozhat magában szervezési, nyelvi, no meg kulturális különbségeken alapuló nehézségeket, gonosz gyanúnk szerint csak ezek miatt nincsenek még az Apollok szomszédságában. Mindenesetre úgy tűnik, ezt a formációt preferálják a velünk szomszédos országok kutatói is, akik valószínűleg ebben a multikulti környezetben érzik jól magukat. Mint Babelfish a vízben. Kompakt bevásárlókocsira hajazó Tesla nevű űrjárművük kábé így néz majd ki:

A másik soknemzetiségű csapat a White Label Space névre hallgat, ebben angol, ausztrál, brazil, francia, holland, japán, német, norvég, olasz és portugál állampolgárok dolgoznak vállvetve azon, hogy a magyar csapatot megelőzve eljussanak a Holdra. Íme, szellemi termékük általuk publikusnak nyilvánított fantáziarajza, a sokat sejtető TBD:

És ez még csak két csapat a huszonhatból, igaz, velük rövidesen ismét foglalkoznunk kell. Nem gyengén nyomják ugyanis. (Folyt.köv.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Mérnökeink is olvassák blogunkat, ami jó dolog, egy szempontból viszont meglepetésekkel is szolgálhat: sokszor a poszt megjelenése után érkeznek olyan plusz infók, amik a bejegyzés megírásakor kifejezetten jól jöttek volna.

Most is így jártunk. Főmérnökünk például ilyenkor kezdi pöntyögni, hogy „azt is érdemes lenne tudatosítani, hogy a tegnapi bejegyzésünkben szereplő képen kb. 80 százalékban az áttétel látható (fekete henger), a motor az a kis bügyürőbügy bigyó fele ott a végén”.
Mivel most Olvasóink is kábé olyan értetlen szemekkel néznek, amilyenekkel én meredtem a skype-ablakra az előbbi mondatkísérlet láttán, szerencsére készségesen érkezik az alábbi kép: a motor az a két piros vonal közötti alumíniumszínű rész. A hosszú fekete henger tehát az áttétel, a krómszínű egység alatt pedig a motorvezérlő elektronika lapul.

Pulinknak négy motorja lesz, kerekenként egy. Ebből az is következik, hogy négy kereke lesz. A motorok összteljesítménye kevesebb, mint 150 Watt, ez nagyjából 0,2 lóerőt jelent. Összehasonlításképp a Bugatti Veyron 1001 lóerős, ami 736 kW-nak felel meg. A Bugatti azonban ritkán megy 45 fokos emelkedőn felfelé. Viszonylag ritkán mászik fel saját magasságának 2/3-át meghaladó lépcsőkre. A mi holdjárónk azonban valószínűleg kénytelen lesz ilyesmiket csinálni, sőt még ennél durvább dolgok is várhatnak rá. Igaz, ezeket a bravúrokat nem 408 km/h sebességgel hajtaná végre.

Hiszen minél gyorsabban akarnánk haladni, annál nagyobb teljesítményű motorra lenne szükség, ami jelenleg is komoly súlyproblémákkal küzdő űrállatunknak csak még több kiló felszedését jelentené.
Nem akarunk száguldozni: tökéletesen megfelel, ha percenként 15 métert kúszunk előre, igaz, ekkor már mélyen beleharaptunk a csúcssebesség autók műszerfalán pirossal jelzett tartományába. Ha lassan megyünk, kisebb teljesítmény is elég, a kisebb motor pedig kisebb súlyt jelent.
Így percenként hat fordulatot tesznek majd meg a kerekek. Itt jön be a képbe az a nagy, fekete henger - ezekben találhatók a hajtómű fogaskerekei, amik a motor percenkénti két-három ezres fordulatszámát hatra szelídítik. (Két-három ezres fordulatszámmal kipörgő kerekekkel ugyanis nagyon hamar elásnánk magunkat - minden értelemben.) Ennél gyorsabb tempóra várhatóan energiánk sem lesz, de a lassú menet mellett szól az is, hogy a terepmászó képesség és a speciális keréklábak miatt nagy nyomaték szükségeltetik.

Két és fél másodperces időhátránnyal amúgy sem illik száguldozni – ennyi ideig tart ugyanis, amíg a rádiójel a Föld és a Hold között térül-fordul. Nincs erőforrásunk arra, hogy robotunknak intelligenciát fejlesztgessünk, ami majd kitalálja, hogy két holdkő között merre menjen, de nincs is rá szükség: gyakorlatilag egy távirányítós autónk lesz a Holdon. A gyorsasági futam ellen szól az is, hogy száguldozás közben macerás lenne fotókat – pláne videókat – készíteni. Főmérnökünk újmagyarban leírta, mi lesz:

"kb. ugyanazt fogjuk csinálni, mint a marsjárók kezdetben:
csinál kép
elküld irányítóközpont
vitatkozik nagy tanács merre
kiküld parancs megy 30 centi
goto csinál kép
stb."

A kerekeket hajtó motorokkal oldanánk meg a kormányzást is: balra kanyarodáskor például a jobb oldali motorok magasabb fordulatszámra kapcsolnak, mint bal oldali társaik, és fordítva: így Pulink szépen terelgethető a kívánt cél - és a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny fődíja - felé. Holnap tiszta vizet öntünk a pohárba, és körbenézünk versenytársaink portá(l)ján. Van belőlük bőven.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Mi az: néha ötvenöt-, máskor négyszáz millió kilométerre van, de évi másfél millió látogató fogadására is képes, ráadásul a Puliba, a magyar holdjáróba is kerül majd belőle bőven? Szilveszter előtt az emberiség a leg-leg-legek összeállításával foglalatoskodik: az internetes média kigyűjti a leggyökérebb trollokat, a legjófejebb hozzászólásokat, az olvasók pedig a leggázabb posztokat. Természetesen, nekünk is van leg-leg-legünk.

Korábban szóltunk arról, hogy Pulink egyetlen alkatrésze tekinthető jelenleg űrképesnek, és ez egyben az, ami a számítógépes tervezőszoftverek minden-lehet virtuális realitásából már végképp kiszakadt a valóság javára. Ez pedig a motor, amiből rögtön több is kell nekünk.

A motorokat még ősszel kaptuk ajándékba a svájci bicskás cégtől, a Maxontól. A nemzeti jelképet nem ők gyártják, de általában bárhol megjelennek, ott rövid idő múlva mindent svájci bicskák borítanak el: a megbízhatóság jelképei, valószínűleg ezért is lett ez a cég repi-cucca. Ez a megbízhatóság-szöveg azonban nem csak üres PR-duma. A tőlük kapott motorjaink rokonai a Marson teljesítenek szolgálatot. Persze, nem V8-as blokkokra kell gondolni, hanem arra a 39 mikromotorra, amikkel a Spirit és az Opportunity marsjárókat szórták meg jó alaposan. Ilyenekkel, mint ez itt:

A Föld és a Mars távolsága mintegy ötvenöt millió kilométer, amikor a két bolygó a legközelebb van egymáshoz, és kábé 400 millió kilométer, amikor a legtávolabb. A vörös bolygóra 2004 elején landolt a Spirit, a marsi egyenlítő környékére, mivel a NASA azt gyanította, hogy valaha ott víz volt és Hawaii. Három héttel később érkezett meg az Opportunity a Mars átellenes oldalára. Mindkét, egyenként 185 kilós marsjáró valamivel több mint másfél méter hosszú, legmagasabb pontjuk, a panoráma-kamera is pont ennyivel meredezik a táj fölé.

Sok más mellett közös bennük az a 39 mikromotor, amelyik mindkettőt hajtja: ezek közül egyik-másik a kamerákat mozgatja, más részük a kőzetekből fúrókkal mintát gyűjtő robotkarok bicepszéül szolgál, de mikromotorok felelnek a roverek kormányzásáért és a kerekek meghajtásáért is.  A két rover együttesen közel 40 kilométert tett meg a Marson, ami sokszorosa a tervezett hatótávolságuknak. A motoroknak -120 és 25 Celsius fok között kell helyt állniuk, munkájukat a légkör sajátosságai sem könnyítik meg. Annyira beváltak, hogy az Európai Űrkutatási Hivatal is ilyen motorokkal vértezné fel saját roverét, amit a tervek szerint 2016-ban indítanának a vörös bolygóra.

A Maxon által gyártott mikromotorok évi másfélmillió látogató fogadására is alkalmasak. Az idén forgalomból kivont űrsiklók egykori főhadiszállásán, a Kennedy Space Center turisztikai központjában ezek hajtják a NASA robotját: Robothespian képes a neki mutatott tárgyak követésére, és a beszéd felismerésére is.
Hosszú órákon keresztül működnek, csöndben, az általuk végzett mozdulatoknak pedig emberszerűnek, koordináltnak kell lenniük. Koordináltságban egyébként szilveszterkor egészen biztosan kenterbe verik az emberiség óévből az újba áttántorgó jelentős részét.

Ilyen motorok alkotják majd Pulink izomszövetét is a Holdon.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!