Az utóbbi napokban magáncégeket mutattunk be, ezek egyik vonzó tulajdonsága, hogy olcsók. Űrmértékben, persze. A többi között a Lunar X PRIZE verseny célja is az, hogy a csapatok fejlesztéseikkel "jóárasítsák" a Holdkutatást. Ez a mi célunk is. Ebben a posztban összefoglaljuk önmagunkat.

Kik vagyunk?

Pár tucat gépészmérnök, szoftveres és villamosmérnök az ország minden pontjából: ez a három csapat fésüli Pulinkat – így hívják holdjáró robotunkat – Holdkompatibilissé. Munkájukat csak a kommunikációs csapat nehezíti meg, amennyiben állandóan értetlen kérdéseket tesz föl nekik arról, hogy éppen mit csinálnak.
Közös bennünk, hogy jelenleg lényegében mindenki önkéntes, a csapattagok főállású munkahelyük mellett, szabadidejükben dolgoznak azon, hogy Pulink karrierje felívelhessen a Holdra: a kezdetek óta sok-sok ezer munkaóra van már a magyar holdprojektben.

Mit akarunk?

Elsőként Holdra szállni a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) verseny keretében. Ez persze nem elég: a feltételek teljesítéséhez legalább fél kilométert meg kell tenni a Hold felszínén holdjárónkkal, és HD-minőségű képek, videók egész cunamiját kell a földlakókra zúdítanunk. Akinek ez a versenyben álló 26 csapat közül elsőként sikerül, az megnyeri a 20 millió dolláros fődíjat.
Versenytársaink között jó pár csapat amerikai, de például van román csapat is; egy másik csapat pedig a többi között a horvát, szerb, szlovák, szlovén és ukrán kutatókat tömöríti. A középmezőnyben vagyunk – ezt nem mi jelentjük ki magunkról, független elemzők állítják rólunk. A verseny nagyon nehéz: 2012-ig számos csapat kiesett már a mezőnyből, köztük jó pár amerikaival.

Hol tartunk?

Jelenleg azzal foglalatoskodunk, hogy a holdjáró koncepcióját földi körülmények között megépítsük, majd azt követően leteszteljük. Remélhetőleg 2012 első félévében Pulinkat már mindenféle sziklás terepen, futóhomokon nyúzhatjuk, hogy majd kezes jószág legyen belőle a Holdon. Ezt a fejlődési stádiumot mi bensőségesen csak Iteráció 2-nek becézzük. Ennek keretében azonban nem csak egy "földi" holdjárón dolgozunk - néhány tervet ide kattintva meg is lehet csodálni -, hanem a leszállóegységet és a Puli "Houstonját", az irányítóközpont szoftverét is munkára bírjuk - ezeknek ugyanis zökkenőmentesen kell kommunikálniuk egymással. Holdterep szimulációval is foglalkozunk, így például azzal, hogy milyen anyaggal lehet legjobban helyettesíteni a holdport itt a Földön.

A földi tesztek végeztével azonban a Pulit nem lehet egyszerűen csak becsomagolni egy dobozba, átkötni zsineggel, és feladni a Holdra: nem jutna ugyanis messzire a kozmikus sugárzás és a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások miatt. Azaz, nem űrképes.
Az Iteráció 3-ban – az Iteráció 2 teszteredményei alapján – építjük meg azt a robotot, ami már a Holdon is megállná a helyét. Ez azonban még mindig nem megy a Holdra, mert előbb ezt is tesztelni kell. Ebben a fejlődési szakaszban a "Taxi-koncepciót" is véglegesítjük: hogyan jutunk el a Holdig? Ezen a ponton jöhet szóba jelenlegi versenytársainkkal - így az Astrobotic-kal - való együttműködés. A tényleges holdraszállásra 2013 végén, de nagyobb valószínűséggel inkább 2014-ben kerülhet sor az Iteráció 5-ben.

Felmerülhet a kérdés: miért nem rögtön az Iteráció 3-mal kezdünk, és miért bajlódunk egy kizárólag földi körülmények között életképes rover létrehozásával?

Ennek egyszerű oka van. A lépésről-lépésre haladás elvét követjük: egy első rendszertesztre alkalmas prototípusnak, aminek a magaviseletéből sok tapasztalatot le lehet - és le is kell - szűrni, nem kell méregdrágának lennie. Persze, ahhoz is kellenek már források, hogy Pulink felugorjon küldetésünk második lépcsőfokára. Most például égető szükségünk lenne kamerákra – szerencsére vannak már arany- és ezüstfokozatú céges partnereink. De még nem elegen.

Hogyan támogathatsz minket?

Egy kiló Puli Holdra juttatása versenytársunkkal szövetkezve 1,8 millió dollár - holdjárónk 10 kilós lesz -, de ez már olyan árbéli különbség az űrkutatásban, amilyen az elsőosztályú bizniszjegy és egy fapados járatra törzsvásárlói kedvezménnyel megvásárolt jegy között van. Ez azonban így is nagyon sok pénz.
A kamerákat azért említettük, mert Pulink jelenleg vak. Ezen sokféleképpen  lehet változtatni. Például lehet úgy, hogy egy kamerákat gyártó vagy forgalmazó cég fogja magát, megkeres minket, és felajánlja nekünk ezeket. De lehet szponzorációban is: a cégek által adott összegből aztán mérnökeink beszerzik a legeslegköltséghatékonyabb "szemgolyókat" Pulink részére.

Indulásunkban nagyon fontos szerepe lehet a kisebb cégeknek is, akik ekkora egyösszegű támogatást nem engedhetnek meg maguknak. Ők téglajegyeket vásárolhatnak, ezeket mi pulipaneleknek hívjuk: minden egyes panel 10 ezer forintba kerül. Ezek darabját Indítóállásunkon mérik.
Hatalmasat lendíthetnek rajtunk a magánszemélyek is - részükre találtuk ki Kis Lépés Klubunkat. Ez a virtuális klub 15 ezer férőhelyes, jelenleg több mint hatszázan támogatnak minket legalább egyszeri 1000 forinttal. Tehát van még benne hely bőven a  klubtagoknak. Most toborozzuk a maradék több mint 14 ezer embert, akik névsorát egy chipkártyán eljuttatjuk majd a Holdra. Kattints bátran, a Pulinak szüksége van a Te segítségedre is:

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Az már szinte bizonyos, hogy a Sárkány éve lesz az idei, ez azonban nem a kínai horoszkóp szerint értendő. Hanem szó szerint. A SpaceX a tervek szerint február 7-én indítja Falcon-9-es rakétája tetőcsomagtartóján a Dragon űrkapszulát: ez lesz a történelemben az első küldetés, amikor egy magáncég dokkolhat a Nemzetközi Űrállomáson.
Az indítás után néhány nappal a Dragon még lábujjhegyen cserkészi be a Nemzetközi Űrállomást, ahol a legénység az egyelőre embernélküli kapszulával először lemodellezi a dokkolást. A NASA is óvatos, senki nem szeretné, ha a jelenleg hattagú legénységnek otthont adó űrállomáson egy sárkányméretű lyuk tátongana.

Az, hogy valaki fuvarengedélyt kapjon a Nemzetközi Űrállomásra, három lépésben történik. Ami lehet kettő is, ha a NASA-nak nagyon nagy szüksége van rá. És van.
Így történt, hogy a SpaceX 2010 decemberében titkos sajtszállítmányával kétszer kerülte meg a Földet, majd sikeresen landolt a Csendes óceánra. Ez csak az első lépés volt, a másodikat és a harmadikat viszont tömbösítették.

Legutóbbi posztunkban bemutattuk a COTS-programot, amivel a NASA célja az, hogy olyan magáncégeket találjon, amik képesek hitelt érdemlően bemutatni, milyen módon tudnák feltölteni az űrállomás éléskamráját. Ehhez azonban nem elég egy csilivili powerpoint prezentációval villantani: ki kell menni az űrbe, és meg kell csinálni.
A programban eleinte nagy volt a nyüzsi, a több mint húsz magáncég közül mára már csak ketten maradtak. Egyikük - mint azt jeleztük - a SpaceX, már túl is van az első bemutatón, és sokat lobbizott azért, hogy semmi se a NASA eredeti terve szerint valósuljon meg.

Eszerint ugyanis a Dragon második útján csak mintegy 10 kilométerre közelíthette volna meg a Nemzetközi Űrállomást, és csak a harmadik útján kerülhetett volna testi kapcsolatba vele.

Tavaly júliusban aztán a NASA beadta a derekát, és beleegyezett abba, hogy a két lépcsőt egy csapásra abszolválja a SpaceX. A cég számíthatott erre, mert még ugyanabban a hónapban megérkezett Cape Canaveralra az általuk kifejlesztett Falcon 9 hordozórakéta. Október végén pedig már az űrkabin is ott volt. A Sárkány.
Az új forgatókönyv alapján az űrrandin a Dragon és az Űrállomás kommunikációs csatornáit kell tesztelni egymástól mintegy 3 kilométeres távolságban. Csak azután, hogy meggyőződtek arról, egy nyelvet beszélnek, merészkedhet közelebb a privátkapszula a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ekkor egy robotkar kinyúl érte, és becuppantja az egyik dokkolóegységbe.

A NASA akkor mondja ki a tuti igent a megközelítésre, ha megbizonyosodtak arról, hogy az eredeti ütemtervben a második út követelményeit sikerrel vette a Dragon – ez természetszerűleg csak az indítás utáni órákban dőlhet el.
Ha a SpaceX megkapja az engedélyt, a Sárkány egy hétig az űrállomáshoz kipányvázva dekkol majd, ez idő alatt kell az asztronautáknak az árut ki- és becuccolniuk. A feltételezhetően „Címzett: A Föld” feliratú küldeményekkel a sárkány ezek után visszatér a Csendes óceán vízére. A Nemzetközi Űrállomás által irányított dokkolás engedélyezése esetén a Dragon 22 napot tölt a világűrben.
 
A küldetést eredetileg 2010-ben kellett volna végrehajtani, ez a SpaceX miatt csúszott, 2011-ben viszont már a NASA miatt került további parkolópályára. Először 2011 júniusra tették a startot, amiből rövidesen ősz lett. Az orosz Progressz 44 teherűrhajó augusztusi elvesztése se tett jót az indításnak, emiatt még későbbre tolódott az időpont – ekkor ugyanis csak félgőzön, fele személyzettel működött az űrállomás. További késést okozott, hogy a Dragon befogását végző két űrhajós közül tavaly decemberben még csak egy volt erre a feladatra kiképezve.
Ennyi halasztás után mi is csak félve írjuk le, hogy a SpaceX Dragonja 2012. február 7-én reppen föl Floridából - ők képezhetik egyébként a légihídat a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) verseny résztvevői számára Hold felé vezető útjukon: ők a GLXP-csapatok "hivatalos" űrszállítói.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A NASA jelenleg vákuumban van, ez azonban még nem szippantja ki az asztronautákat a világűrbe. Az amerikai űrhivatal az űrsiklóprogram leállításával keletkező lyukat most a Szojuzokkal és a COTS-programmal próbálja betömködni. Előbbi azonban inkább az orosz rulettre emlékeztetheti már a NASA asztronautáit is, amennyiben utolsó, gyorsító fokozata vagy beindul, vagy nem.
Az alábbi interjú 11. percében a riporter arról faggatja Mike Fossumot, aki tavaly évvégéig volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, hogy milyen érzés odakinn várni a legénység többi tagjának érkezését. Elmondta.

„Volt egy kis csúszás, ez amolyan űrdráma volt számunkra, mikor augusztusban az orosz Progressz teherűrhajó nem érte el a pályáját. Valami nem működött, így végül visszazuhant a Földre. Ez a [meghibásodott] rakéta azonban ugyanaz, mint ami az embereket szállító Szojuzban is van. Ez megváltoztatta a dolgokat.”

A folytatásban Fossum arra hegyezi ki a dolgot, hogy a kis csúszás miatt az eredetileg tervezett hatfős legénység helyett hárman voltak csak az űrállomáson, így egységnyi idő alatt erőltetett menetben sokkal több mindent kellett elvégezniük.

Vegyük azonban észre, hogy Mike a politikailag korrekt beszéd űrugrását mutatja be válaszában, mivel a „kis csúszás” gyakorlatilag jó pár hónapot jelentett – ennyi időre álltak le ugyanis az oroszok a rakétaindítással, miközben gőzerővel a hiba felderítésén és elhárításán munkálkodtak.
Ebből következően, ha Fossum előbbi szavait megfosztjuk az eufémizmusoktól,  gyakorlatilag a nettó halálfélelmet kapjuk meg. Ami érthető.
Melyikünk ülne be akár csak egy hullámvasútba is, amelyikből az előző körben kiesett valaki? Pláne, rakétába.

Körülírni könnyebb, mint lefordítani a NASA különböző programjainak rövidítéseit, mert általában nagyon röhejes lesz a végeredmény, ráadásképpen még érthetetlen is. Sokszor angolul is. A COTS (Commercial Orbital Transportation Services) is ilyen, ez az orosz rulett magasabb komfortfokozatú alternatívája.

Ez a program hangolja ugyanis össze a benne résztvevő magáncégek tevékenységét – azokét, amik a Nemzetközi Űrállomásra fuvaroznak majd személyzetet vagy árut. A COTS igazából egy négyfordulós verseny, olyan mint egy elhúzódó tehetségkutató: elődöntősökkel és megosztott első helyezéssel. Utóbbit az előző posztunkban a világtörténelem első sajtját földkörüli pályára állító SpaceX csapat Dragon nevű űrkabinja és az Orbital Sciences Cygnusa érdemelte ki. A két cég teljesítménye azért figyelemre méltó, mert csak ők maradtak talpon a 2006 márciusa óta a programhoz csatlakozó több mint 20 magáncég közül - maguk mögé utasítva például a hadiiparban kifejezetten jól csengő Lockheed Martint és a Boeinget is.

A Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyen résztvevő csapatként kettejük közül számunkra a SpaceX az érdekesebb, mivel az X PRIZE Alapítvány velük kötött együttműködési megállapodást: ennek értelmében a GLXP-s csapatok holdjáróit a többi cégnél számottevően olcsóbban juttatják ki rakétáikkal Föld körüli pályára - a start árának 10 százalékát visszatérítik az őket választó versenyzőknek. Másrészt azért is érdemes odafigyelni rájuk, mert ez a cég szűk egy hónap múlva ismét történelmet készül írni.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

2010 decemberéig két dolog biztosan nem járt még a világűrben úgy, hogy vissza is jöjjön onnan, ráadásul saját erejéből: magáncég és sajt. Ezt a két kínzó anomáliát egy csapásra orvosolta az amerikai SpaceX, a földi sajtok "hivatalos" űrexportőre.
Az űrrepülés több mint fél évszázados történetében mindössze öt ország és egy kormányközi ügynökség volt képes olyan űrjármű földkörüli pályára állítására, ami aztán szerencsésen vissza is tért a Földre. Elég karcsú tehát a lista: Egyesült Államok, India, Japán, Kína, Oroszország és az Európai Űrügynökség. Az országok száma nem gyarapodott a SpaceX december 8-i űrrepülésével, hiszen amerikai cégről van szó, ami viszont semmit nem von le a küldetés történelmi jelentőségéből: első alkalommal állított magáncég pályára valamit, ami azután képes volt egyben vissza is térni a Földre. A cég elsőzött a rakományával is.

"Poénos, szigorúan titkos rakománya van, amiről még nem beszélhetek" - húzta Elon Musk, a SpaceX vezetője az újságírókat a start előtti sajtótájékoztatón, amin persze belengette előttük, hogy sikeres küldetés esetén megosztja majd a nagy titkot. Máskülönben nem.
A küldetés sikeres lett. A cég Falcon 9 rakétájának tetején a Dragon űrkabin 300 kilométeres magasságba emelkedett, majd kétszer megkerülte a bolygót - hosszú órákra kétségben hagyva a paranoiás, kevesebb humorérzékkel megáldott rezsimek vezetőit a fura szállítmány mibenléte felől. Bár pár órával később a Dragon Kalifornia déli partjainak közelében már landolt is, Musk első dolga mégsem az volt, hogy eloszlassa félelmeiket: vicces rakományuk nem egy újabb kémműhold volt.

A SpaceX kivárt, feltételezhetően azért, hogy a küldetés történelmi jelentősége nehogy túl hamar elsajtosodjon, eközben az újságírók is egyre inkább kamurakományra kezdtek el gyanakodni. Majd következett a leleplező vallomás: a szigorúan titkos szállítmány egy Le Brouére sajtot tartalmazó fémhenger volt, amit a Dragon aljára rögzítettek:

Úgy tűnik, a hőpajzs is fényesen bevált, elvégre nincs információ arról, hogy a sajt fondueként érkezett volna vissza pár óra múlva a kozmoszból. Azonban nem csak ez volt a Dragon egyedüli rakománya, ballasztot is cipelt magával. Ezenkívül tömegével vitt céges kitűzőket is, ami bőségesen elegendő volt arra, hogy a cég 1200 alkalmazottja kapjon a világűrt megjárt repicuccokból.

Korábbi posztunkban írtunk arról, hogy társbérlők lehetünk az amerikai Astrobotic leszállóegységében, amikor az elindul majd a Holdra. Erre a cég szerint legkorábban 2013 végefelé kerülhet sor, ez azonban nem egy üres ígéret csupán.
A cég ugyanis eddig már nyolc megrendelést kapott a NASA-tól többek között azért, hogy egyik holdjáró robotjuk képes legyen a Holdon nemrég felfedezett, gyaníthatóan vulkanikus eredetű kürtőkben, üregekben olyan alapossággal szétnézni, amire emberek esetében csak egy kiadós gasztroenterológiai vizsgálat keretében szokás sort keríteni.

És hogy jön ehhez a Le Brouére? Nem, mi sem vagyunk biztosak abban, hogy sajtból van a Hold. De az Astrobotic tavaly szerződést írt alá a SpaceX-szel - amely egyébként a Google Lunar X PRIZE egyik fő partnere -, miszerint egy Falcon 9-es szökteti majd ki holdjárójukat a Föld légköréből – és velük együtt talán minket is.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A történelem folyamán a földi garázsokban végzett sufnituning valóban nagy dolgokat adott az emberiségnek, elég csak arra gondolni, hogy ilyen környezetből indult világhódító útjára például az Apple is. Nagyot tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE (GLXP) versenyen való részvétel azt jelenti, hogy szerte a világon pár őrült elme azzal foglalatoskodik, hogy garázsában fűnyíró-alkatrészekből holdjárókat barkácsolgat.

Korábbi posztunkban beszámoltunk arról, hogy az Astrobotic élettársaként keveredhetnénk ki a Holdra, de nem mindegy, hogy a következő pár évszázadot milyen társaságban tölti el Pulink.
Az Astrobotic leszállóegységébe bekerülő holdjárók egyike mindenképp nagykutya lesz, és az történetesen pont az övék. Ezt egyébként nem ők állítják önmagukról, hanem épp a NASA-val a múlt év végén kötött 125 ezer dolláros szerződésük utal erre – ez ugyanis már sorban a nyolcadik ilyen típusú együttműködés az Astrobotic és az amerikai űrhivatal között.

A NASA ugyanis határozottan érdeklődik a holdkutatás magántőke által kifejlesztett újdonságai iránt: már nekik sem mindegy, hogy egy küldetést mennyiből lehet megúszni – az Astrobotic 2010-ben egy 10 millió dolláros együttműködést hozott tető alá a NASA-val, ezt az összeget a landolással kapcsolatos fejlesztéseik mérnöki know-howjának megosztásáért kapták.

Az amerikai űrhivataltól kapott legfrissebb megbízatásuk olyan robotok kifejlesztésére szól, amik például a Holdon, vagy bármely más bolygón képesek lehetnek barlangok felderítésére. Megjegyezzük, ezirányú első terveik érdekes hasonlóságot mutatnak Pulink botkerekűjével...
A NASA - és mások - érdeklődését azok a műholdfelvételek csigázták fel rendkívüli mértékben, amikből arra lehet következtetni, hogy a Hold felszínén lévő titokzatos lyukak vulkáni eredetű barlangok kürtői. A feltevés szerint ilyenek a bolygókon – például a Marson – is lehetnek.
A barlangok a későbbi küldetések során ideális menedéket jelenthetnek a sugárzás, a mikrometeoritok és a holdfelszín szélsőséges hőmérséklet-ingadozásai elől menekülő holdjárók – és előbb-utóbb az asztronauták – részére.

Persze, egy földi barlangban sem lenne egyszerű a történet, a holdi barlangtúra komoly kihívás egy távirányítású robot és földi mérnökei számára: a napelem felejtős, a rádiókommunikáció szintén, mivel a sziklák blokkolják a jelet, ráadásul a durva terepviszonyokkal is meg kell birkóznia a holdjárónak.

Az Astrobotic a tervek szerint legkorábban 2013 végén, de inkább 2014 első felében szállna le először a Holdra – ebből kifolyólag mi is, feltéve, hogy összejön az együttműködés a Puli és az amerikai cég között. Ők azonban a Holdra való visszatérést folytatólagosan szeretnék elkövetni, alkalmanként mintegy 100 kilónyi műszerrel növelve a Holdon az ember által eddig hátrahagyott 170 tonnányi űrszemét nem csekély tömegét. Ezek a különböző űrügynökségek és vállalkozások tudományos kíváncsiságát lennének hivatottak kielégíteni. 
Egyik első céljuk az, hogy a Hold pólusain víz és metán után kutassanak, ezekből ugyanis üzemanyagot lehet előállítani, amivel aztán a csapatok a Holdon csurig tankolhatnák visszatérő egységüket – ezzel is kevesebb lenne az a tömeg, amit a Földről kell az űrbe juttatni. Ez lenne az első lépés a jövőbeli Hold-missziók „jóárasításához”.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!