Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A rádióadók világszerte virrasztásba kezdtek, hogy le ne késsék a történelmi jelentőségű becsapódást, ami az első világméretű esemény volt, mivel a Földtől távoli helyen került rá sor. Az űrhajóról a Földre érkező jelek erősek voltak, és tisztán lehetett hallani a mélyűr végtelen zúgása közepette. A Második Kozmikus Űrhajó a Holdat 60 fokos szögben, közel 3 km/s sebességgel érte el. Aztán két perccel és 24 másodperccel éjfél után, a jelek hirtelen megszűntek, és teljes lett a csönd!

A Második Kozmikus Űrhajó megcsinálta: eljutott a Holdig, és nagy sebességgel csapódott a felszínébe. Halálpontos volt, alig nyugati hosszúság alig 1 fokán és az északi szélesség 30. fokán érte a Holdat. Az űrhajó az Archimedes, Artistillus és Autolycus kráterek által határolt háromszögön belül csapódott be, az apró Palus Putredinis mare-ba (tengerbe). Ennek során sarló-kalapácsos, labdaformájú emléktárgyakat szórt szét a Hold felszínén, így jelölve meg a nevezetes helyet. A rakéta felső fokozata 30 perccel később követte, de a becsapódás helye ismeretlen, mivel nem volt rajta adóberendezés.

És aki elsőként közölte a világgal a hírt, nem más volt, mint Bernard Lovell: megerősítette, hogy a rádiócsendet, illetve azt, hogy az űrhajó pályája a Holdét keresztezte. Ennek ellenére pár amerikai még mindig megkérdőjelezte a szovjet eredményt. Bernard Lovell kiszámolta a rádiójelek Doppler-eltolódását, bebizonyítva, hogy azok egy mozgó objektumról érkeztek, ami gyorsan zuhant a Hold középpontja felé. Telefonon bejátszotta a new yorki sajtó részére a szalagra rögzített jeleket, majd azok hirtelen megszakadását, ami a legtöbbjüknek elég meggyőző bizonyíték volt. Lovell a telexért sok év múlva mondott köszönetet, amikor átadta a jeleket rögzítő szalagot Msztiszlav Keldis részére.

Nyikita Hruscsovnál senki nem lehetett elégedettebb. Rögtön meg is lephette Dwight Eisenhower elnököt egy zászlóval ellátott emlékmakettel, amit országa épp most juttatott el a Holdra. Hruscsov imádta ezeket a gesztusokat. Nem elég, hogy a Szovjetunió elérte a Holdat, de a jó hírt a legmodernebb szovjet repülőgépben hozhatta az amerikaiak tudomására. Először is ott volt a Tupoljev-104-es, az első jól sikerült, modern sugárhajtóműves utasszállító volt. Aztán a Szovjetunió kifejlesztette a Tupoljev-114-est. Ez egy hatalmas, gyors, nagy hatótávolságú propelleres gép volt, ami dupla fedélzetén 220 utast szállíthatott magasan a felhők fölött. Hruscsov lenyűgözte az amerikaiakat, amikor New Yorkba ezzel az óriási ezüstszín géppel érkezett, ráadásul tankolás miatt egyszer sem kellett megszakítani az utazást.

A Második Kozmikus Űrhajó tudományos eredményeit a rákövetkező év tavaszán hozták nyilvánosságra. Ehhez a kutatóknak 14 kilométer hosszú táviraton kellett átrágniuk magukat! A Hold körül sem mágneses mezőt, sem sugárzási övet nem találtak. Kiderült, hogy a Föld körüli elektronok külső öve egészen 50 000 kilométerre nyúlt. Az űrhajó külsejére szerelt négy ioncsapda egészen a Holdig kísérte figyelemmel az ionrészecskék áramlását: koncentrációjuk változó volt, néhol köbcentiméterenként kevesebb, mint 100 részecskét mért. Viszont a Holdtól 8000 kilométerre az áramlás felerősödött, amiből a Holdat körülvevő ionoszféra létezésére lehetett következtetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.