Alig telt el némi idő legutóbbi posztunk óta, amiben a Szojuz kezdeti hibáival foglalkoztunk, most a jelen problémáiról esik szó. A legutóbbi napok sajnálatos történése, hogy a Proton hordozórakétának nem sikerült pályára állítani egy orosz - többek között - telekommunikációs műholdat. A probléma a start után 540 másodperccel jelentkezett, állítólag a harmadik rakétafokozat egyik kormányhajtóműve dobta be a törölközőt. Mindez május 16-án így festett:

A Protonokkal az 1990-es években is akadt probléma, akkor a hiányos minőség-ellenőrzés felelt a kudarcokért. Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből idézünk a Protonnal és fejlesztőjével, Vlagyimir Cselomejjel kapcsolatos részleteket magyarra:

Ki volt Cselomej?

"Koroljov vetélytársának színre lépése fontos fejlemény volt. 1964-ig Koroljov főkonstruktőri minőségében egymaga felügyelte a teljes szovjet űrprogramot. Vlagyimir Cselomej valamivel fiatalabb volt Koroljovnál (1914-ben született). Amíg Koroljov a háborút követően a német V-2-es rakétákat fejlesztette tovább, addig Cselomej a V-1-es repülőbomba különböző változatait készítette el. 1944 és 1954 között Cselomej pulzáló sugárhajtóműveket, irányított és tengerről indítható rakétákat fejlesztett.

Stílusa igencsak különbözött Koroljovétól: elegánsan öltözködött, finom modora volt, és jól értett a szavak nyelvén. Mindenki, akivel csak találkozott, tisztelettel adózott ambíciói és meggyőző ereje előtt. Cselomej a Baumann Műszaki Egyetem tanára volt, 1958-tól pedig a Tudományos Akadémia levelező, 1962-től teljes jogú tagja. A Kreml számára ütős katonai űrprogramot állított össze: új katonai rakétákat (SS-9, Ciklon, Proton), műholdvédelmi fegyvereket (Poljot), radarmegfigyelő műholdakat és még egy emberes kéműrhajó tervein (Almaz) is dolgozott. Szergej, Nyikita Hruscsov fia is nála dolgozott."

A Proton

"Az N-1-essel ellentétben a Proton tervezésének alábbi története nem túl ismert. Cselomej és OKB-52-es részlege kevesebb, mint két év alatt tervezte meg az UR-500-ast (1962-63 folyamán), és kevesebb, mint két év alatt építették meg (1963-1965-ben), ami még figyelemre méltóbb teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy katonai fegyverként már nem számoltak vele. A koncepciót alapos földi tesztelésnek vetették alá, Cselomej nem akart sietni. Meg is lett az eredménye. Az UR-500 első küldetése álomszerűen ment, amikor a négy nagyméretű kozmikus sugármérő műholdból álló első szériát vitte fel 1965-68 folyamán.

Ezeket Protonnak hívták, és az első, a Proton-1 volt a legnagyobb tudományos műhold, amit addig felbocsátottak: nem kevesebb, mint 12 tonnát nyomott (maga a műhold kudarcot vallott, de ez nem a hordozórakéta hibája volt). A Proton első négy startja közül csak egy nem sikerült, ezzel a statisztikával napjai legígéretesebb rakétájává lépett elő. Az első startról rengeteg anyag jelent meg. A nyugati sajtó gyorsan felismerte, hogy megérkezett az amerikai Saturn IB holdrakéta riválisa, és kapkodva bár, de helyesen arra az elhamarkodott következtetésre jutottak, hogy a rakéta egyik első feladata a Hold megkerülése lesz – fedélzetén egy orosz kozmonautával. Az oroszok - talán katonai gyökerei miatt – több mint húsz évig visszatartották a Proton részleteit, és a startjáról az első használható fényképet csak az 1980-as években adták ki.

Az ígéretes kezdet és Cselomej alapossága ellenére, a Protonra bősz fejlesztés várt. Az ígéretes kezdet tovatűnt: a rakéta első 29 startjából nem kevesebb, mint 14 vallott kudarcot. Vitatható ugyan, de valószínűleg emiatt nem sikerült a Szovjetuniónak elsőként emberrel megkerülnie a Holdat, illetve, a hibák folytán számos Hold- és Mars-szondáját veszítette el. Akkoriban senki nem gondolta volna, hogy a Proton megmarad, és a világ egyik legmegbízhatóbb rakétájává válik. A Proton háromszázadik startjára 2003. júniusában került sor. Habár esetenként előfordult, hogy meghibásodott a legfelső rakétafokozat, a D-blokk, ugyanakkor az alsóbb fokozatokban ritkán adódtak problémák (ezekkel kétszer volt gond az 1990-es években, a legnagyobb gazdasági válság idején: a gyártóüzem ugyanis kihagyta a minőség-ellenőrzést). 2001-ben a Protonnak még egy újabb verziója is bemutatkozott, ez volt a Proton-M."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.