Grillezés a világűrben
2013.01.26. 10:30
Az Apollo-11 húszpercenként egyszer fordult meg a tengelye körül: így akadályozták meg a túlmelegedését, illetve azt, hogy befagyjanak a radiátorai. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo-11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:
"Hogyan hívjuk ezt a Föld és a Hold között elterülő furcsa vidéket? Holdközeli űr a leggyakoribb kifejezés, de ez nem sokat árul el róla. Nappal van vagy éjszaka? Mivel mi emberek általában az éjszaka alatt azt értjük, amikor bolygónkon sötét van, ez alapján ezt állandó nappalnak kell tekinteni, ugyanakkor pár ablakon át fölöttébb éjszakai panorámában van részünk. A testem nem mérlegeli ezeket a tényeket, hanem makacsul ragaszkodik ahhoz a huszonnégy órás ciklushoz, amit az eltelt harmincnyolc évben megszokott. A bioritmusom miatt akkor álmosodom el, amikor a családom is elálmosodik odaát Houstonban késő éjszaka, és akkor leszek hadra fogható, amikor Houstonban feljön a nap. A karórám tudja ezt a legpontosabban megmondani, legalábbis pontosabban, mint a két szemem.
Következő teendőnket a Nap határozza meg, ezúttal a problémát a hő okozza. Műszaki egységünk ugyanis sebezhető: abban az esetben, ha az utazás során végig egy helyzetben maradna, a Nap felőli oldala túlforrósodna, az árnyékban lévő pedig túl hideg lenne; a túl melegben az üzemanyagtartályok nyomása veszélyesen megemelkedik, a túl hideg viszont azt jelenti, hogy befagynak a radiátorok. Ezt megelőzendő, úgy kell helyezkednünk, hogy a Nap oldalról érje az űrhajót, miközben lassan körbe forgunk, mint egy grillcsirke a nyárson. Ezt könnyebb elmondani, mint megcsinálni, mivel ehhez a segédhajtóművek gyújtására van szükség, amiben a számítógép is asszisztál nekünk: közreműködése révén forgunk folyamatosan. [Így utazott az Apollo-11 a Hold felé, csak a holdkompban még nem volt senki:]
Ha a műveletet nem megfelelően hajtjuk végre, az űrhajó bólintó és legyezőirányú (bal-jobb) mozgásba kezd, mint a búgócsiga teteje a pörgetés végén. Ez esetben a nemkívánatos mozgást ki kell iktatnunk, majd kezdhetjük az egészet előlről. Nagyon lassan forgunk, másodpercenként mindössze 0,3 fokot (másképp fogalmazva húsz perc alatt teszünk meg egy teljes fordulatot). Miután ezt beállítottuk, megpihenhetünk, és méltóságteljes utazásunk során ablakainkon felváltva nézegetjük a Földet és a Holdat. A Hold nem tűnik sokkal nagyobbnak, a Föld viszont észrevehetően egyre kisebbre zsugorodik. A lefekvés környékén otthonunk épp csak kitölti egyik kisablakunkat.
A méret csökkenéséért ragyogása kárpótol: ahogy egyre nagyobb feketeség veszi körbe, úgy tűnik, mintha a napfényt intenzívebben verné vissza. Mi, emberek megszoktuk, hogy a Hold nagyon fényes (legalábbis teliholdkor). Tudományos értelemben ugyanakkor ez butaság: a Hold albedója .07, ami azt jelenti, hogy mindössze a felszínét érő napfény 7 százalékát veri vissza. A Föld albedója viszont a Hold négyszerese, amit elsősorban a felhők és a víz által visszavert fény okoz, most épp ezt látom. Fehér felhők, kék víz, apró nyomokban zöld dzsungelek, és egy épp csak észrevehető rozsdafolt: Észak-Afrika lassan láthatóvá válik. Az ablak hideg, és vékony páraréteg borítja, ami valamelyest megtöri a Föld fényét, így az kissé életlennek tűnik.
Nincs mozgásérzetem: mindössze a hő egyenlő elosztásához szükséges forgásunk, és a Föld forgása érzékelhető, utóbbi - akárcsak egy óra percmutatója – elég gyors ahhoz, hogy szemmel is megfigyelhessük. De a végeredmény egyértelmű: itt vagyunk az űr súlytalanságában, és a Földet nézzük, ahogy az lassan forog, miközben esetenként fölöttünk, alattunk vagy éppen az oldalunkon egyre kisebbre megy össze – vagy ahol éppen van. Ez teljesen más érzés, mint amikor a földkörüli pályán száguldozunk. Az otthon messzeségét - nem pedig a sebességünket – érzékelem. Az egyre kisebb glóbusz látványa kijózanító, már-már lehangoló, és életemben első alkalommal megtudom, mit jelent „számkivetettnek” lenni.
Megfogadtam magamnak, és ezt Neillel és Buzz-zal is megosztottam, hogy a repülés első három napjában csínyján kell bánni energiánkkal, hogy csúcsformában legyünk, amikor a holdkörüli pályán kényes és nagy odafigyelést igénylő teendőinkre sor kerül majd. A látványtól, vagy a mai nap során átélt kalandoktól nem pöröghetünk túl. Úgy kell tennünk, mintha a repülés még el sem kezdődött volna, ahogy tényleg nem kezdődik el, amíg el nem érjük a Holdat, és el nem kezdünk előkészülni a leszállásra.
Ezt könnyű mondani, de annál nehezebb megtenni. Szerencsére, nagyban segíti a dolgunkat, hogy korábban mindhárman jártunk már a világűrben, és inkább afféle csöndes belenyugvás uralkodik el a parancsnoki egységben, nem pedig ujjongás, ami mondjuk három kezdő esetében elkerülhetetlen lenne. A lefekvés közeledtével (tizennégy órával felszállás után, houstoni idő szerint este 10:30-kor) rendet teszünk újdonsült otthonunkban, a kapcsolók állását elővigyázatosan ellenőrizzük, majd felszereljük ablakainkra a takarólemezeket, és ezzel kiiktatjuk a köröző Nap fényét, és végül kinyújtózunk a sötétben.
Neil és Buzz lazán szőtt hálózsákjaikba húzódtak vissza a bal és jobboldali ülések alá, én pedig a bal oldali ülés felett vagyok: egy öv akadályozza meg, hogy álmomban arrébb lebegjek. Fülemre egy miniatűr fülhallgatót tapasztok arra az esetre, ha a földi irányítás beszélni akarna velünk.
A térdem már jobban van, én pedig óvatos optimizmussal tekintek vissza az eltelt munkanapra. Összességében elképesztően jól alakultak a dolgok, és úgy tűnik, hogy két egészséges járművel utazunk a Hold felé. Persze, még rengeteg dolog meghibásodhat, de legalább a három legnagyobb és legrizikósabb műveletet (a startot, a holdirányú gyújtást és a dokkolást) már letudtuk. Úton vagyunk, és most aludnunk kell.
A következő pillanatban már Houston szólongat minket kitartóan, mintha csak a híveket hívná a templomba egy újabb nap erejéig. „Apollo-11, Apollo-11, itt Houston. Vétel.” „Jó reggelt, Houston, itt az Apollo-11.” „Rendben, Apollo-11. Jó reggelt. Ha majd készen álltok rá, 11-es, pár apróságot módosítani kellene a repülési tervben, ennetek is kell, aztán a reggeli hírek következnek. Vétel. ” Jézusmária, se kávé, se kaja, csak elő a tollat meg a papírt, és leírni, amit Houstonból tollba mondanak. A hírek nem tartanak sokáig: az orosz űrszonda, a Luna 15 pár nappal előttünk jár a holdutazásban. Nem nyomaszt a jelenléte, de úgy tűnik, hogy a földieket annál inkább, és szinte égnek a telefonvonalak Washington és Moszkva közt, mivel meg akarnak győződni arról, hogy kettőnk holdkörüli pályája véletlenül sem keresztezi egymást. Ennek egyébként annyi esélye van, mint annak, hogy a középiskolai focicsapatom megverje a Miami Dolphinst, de nem számít: elméletileg lehetséges - ez is csak egy gumicsont, amin a diplomaták rágódhatnak. A többi hír érdekesebb: Agnew szerint még a század vége előtt az embernek le kell szállnia a Marsra. Rendben, Spiro! A mexikói bevándorlási hivatal mindaddig nem hajlandó beengedni az országba az amerikai hippiket, amíg azok meg nem mosakodnak, és le nem vágják a hajukat. Rendben, amigo! Nixon elnök július 21-ét, hétfőt szövetségi ünnepnappá nyilvánította, annak örömére, amit remélhetően huszadikán, vasárnap mi hajtunk majd végre. Rendben, Elnök Úr, de nem gondolja, hogy egy kissé korai ez? A Le Figaro költői babérokra tört: „Az emberiség történetének legnagyobb vállalkozása elkezdődött.” Legalább nekik úgy tűnik, hogy „elkezdődött”. A Lordok Házát arról biztosították, hogy egy mini-tengeralattjáró nem jelent semmilyen veszélyt a Loch Ness-i szörnyre. Milyen jó neki, és ez így megy egészen a reggeliig. Houston, lennél oly kedves, és befognád – csak egy kis időre?
Nekilátok kávét készíteni magunknak. A szárított kávé kis műanyag tasakokban van, némi cukrot és tejport is tartalmaz (meg azt, amit még kértünk bele), a tasakok az alsó raktér bal oldalán, egy tárolórekeszben találhatók. Végigkutatom a tárolót, mire megtalálom a keresett három tasakot, majd ezeket egyesével a forróvízű csapra illesztve megtöltöm vízzel, és addig morzsolgatom a kezeim között, amíg fel nem oldódik a kávé és vele együtt az összes adalék. Egy visszacsapószelep megakadályozza, hogy kifolyjon a forró folyadék. A két tasakot átnyújtom Neilnek és Buzznak, majd nekilátok szürcsölni a sajátomat az visszacsapószeleppel ellentétes oldalon lévő csövön át. Elég pocsék kávé, de legalább langymeleg és ismerős az íze, ami nagyvonalakban felidézi a földi reggeleket.
A mai nap csöndesnek ígérkezik: háztartási teendők és egy pályakorrekció vár ránk. Előbbi jobbára az én dolgom, mivel Neil és Buzz kiképzésünk során más feladatokban mélyedtek el, és nem kell belefolyniuk a parancsnoki egység karbantartásával járó csip-csup ügyekbe. Feladatok hosszú sora vár rám: üzemanyagcellák tisztítása, akkumulátorok feltöltése, használt víz ürítése, a szén-dioxidszűrők kicserélése, az étel megtalálása és elkészítése, ivóvíz-tartalékunk klórozása, stb. Ezek mindegyike apróság, így együtt azonban nem kevés munka van velük. Most 160 900 kilométerre vagyunk a Földtől, ami már nevetségesen kicsinek tűnik – nem nagyobb a csuklómon lévő stoppernél. Közel félúton járunk, és sebességünk a holdirányú gyújtás óta folyamatosan csökken: most már csak 1646 méter per szekundum, ami hetedannyi, mint egy nappal ezelőtti sebességünk."
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
halaloszto 2013.01.26. 17:47:05
Vajk
gopuligo 2013.01.26. 19:38:44
hot-spot (törölt) 2013.01.26. 19:54:17
Void Bunkoid 2013.01.27. 01:51:44
visszakettopadlogaz (törölt) 2013.01.27. 06:42:08
Dr.Bio74 2013.01.27. 12:44:04
Csak jól kell célozni kilövés előtt, oszt had menjen. Verne már leírta, a számítógép csak a pasziánszhoz, meg egyéb időelverő kártyajátékokhoz kellett.
David Bowman 2013.01.27. 16:25:32
visszakettopadlogaz (törölt) 2013.01.27. 19:49:01
amerika nagyon lemaradt, mondjuk ok a magan urhajozasban hisznek ( Dragon Program )
mindenesetre mai szemmel nevetsegesek azok az eszkozok A-tol Z-ig amivel meghoditottak a holdat.