A Moon Express (ME) a Dynetics-szel megegyezve felvásárolta a Rocket City Space Pioneers (RCSP) csapatát, ezzel ismét eggyel csökkent a résztvevők létszáma: már csak összesen 23 csapat vesz részt a Google által szponzorált Lunar X PRIZE holdversenyben; az ME és az RCSP eddig a mezőny két önálló versenyzője volt. Ezt megelőzően, tavaly novemberben másik két csapat állt össze: az izraeli SpaceIL és a Man szigeten bejegyzett Odyssey Moon. Akkor a Lunar X PRIZE versenyzőinek száma huszonötről huszonnégyre olvadt.

A Dynetics - az RCSP eddigi fő szponzora - és az ME között létrejött megállapodással - mint írják - az utóbbi újabb lendületet kapott a kereskedelmi célú holdutazásokhoz, és az RCSP által eddig elvégzett munka folytatásához.
A továbbiakban az RCSP csapatvezetője, Tim Pickens [ld. a fenti képen] lesz a ME hajtóművét fejlesztő csapat főmérnöke. Pickens díjnyertes rakétamérnök, aki korábban Burt Rutan SpaceShipOne repülőgépének hajtóművét tervező csoportot vezette. Talán dereng, hogy a SpaceShipOne 2004-ben megnyerte a 10 millió dollár díjazású Ansari X PRIZE-t.
Már az is eldőlt, hogy a csapat leszállóegységének a "Spirit of Alabama" nevet adják, így kívánnak ugyanis tisztelegni az alabamai Huntsville és Alabama állam amerikai űrprogramban betöltött felbecsülhetetlen szerepe előtt. Felmerül a kérdés: miért ez a nagy tisztelgés Alabama előtt?

A választ Alan Shepard, az első amerikai asztronauta könyvében is megtaláljuk: "A jövő Huntsville-től alig tizenöt kilométerrel nyugatra sejlett fel, a Redstone Arsenalban – ez egy sivár épületegyüttes volt az alabamai 72-es autópálya mentén, az észak-alabamai agyagbuckák és a magas fenyők sűrűjében, amik egészen a Tennessee folyóig nyújtózkodtak. Itt került robbanótöltet a tüzérségi gránátokba, bombákba, és más fegyverekbe, amik révén Amerika magabiztosan megnyerte a II. Világháborút. A háborút követően aztán beszüntették a Redstone Arsenalban folytatott tevékenységet. A Szárazföldi Erők bezárta a létesítményt, és Huntsville nyugalmas hétköznapjai ismét visszatértek.

Öt évvel később, 1950-ben aztán az arzenál ismét megelevenedett: mérnökök, műszakiak, specialisták, tudósok és a szükséges személyzet százával érkezett ide. Köztük volt az a 118 férfi is, akik családjukkal együtt Európa közepéről jöttek. Ők voltak a hírhedt Harmadik Birodalom legértékesebb rakétacsapata.
A lepukkant állapotban lévő Redstone Arsenalba jöttek dolgozni, Huntsville-ben laktak, és céljuk egy olyan rakétakutató laboratórium megépítése volt, ami átrepíti a nyugati világot a huszadik század második felébe.

Hitler legkiválóbb emberei voltak, akiket az Egyesült Államok kormánya toborzott egy olyan országban, ahol pár röpke éve még alabamai fiatalemberek harcoltak és haltak meg. Valamennyien német állampolgárok voltak, akiknek felajánlották az amerikai állampolgárságot, és egy új otthon lehetőségét a vidéki Alabama csöndes, gyapotültetvényekkel tűzdelt tájain. Ők tervezték, építették, tesztelték és indították a Birodalom halálos rakétáit, köztük a V-1-esekkel és a V-2-esekkel, amiknek robbanóerejétől a Blitz során egész London rettegett.

Ezeket a tudósokat és mérnököket az Egyesült Államok nagy hatótávolságú rakétáinak megtervezésével, megépítésével, tesztelésével és indításával bízták meg. Huntsville-be érkezve biztosak voltak abban, hogy képesek lesznek múltbeli teljesítményüket felülmúlni.
Senki nem vonta kétségbe szakértelmüket. Az amerikai hadseregnek nem volt tapasztalata a rakétákkal kapcsolatban, így ezeket a németeket tekintették a legyőzött Harmadik Birodalom legértékesebb zsákmányának. Az Egyesült Államok Szárazföldi Erők égisze alatt zajló Paperclip Művelet keretében toborozták azokat a rakéta-, atom- és repülőgép-specialistákat, akiket aztán Amerikába lehet hozni, hogy a továbbiakban is egy csapatként dolgozzanak.
A német tudóscsapatot egy dinamikus, tiszteletet parancsoló egyéniség vezette, aki egyben briliáns hajtómű-mérnök is volt: Dr. Wernher von Braunnak hívták [ld. a fenti képen]. Látnok volt, aki ifjúkora óta a világűr felfedezésére induló rakéták fejlesztéséről álmodott. Társai közül sokan osztották jövőképét, és a háború előtti időkben sorra alakultak a rakétaklubok Berlinben. A háború kitörésével ezeket a mérnököket Adolf Hitler céljait szolgáló pusztító fegyverek építésére kényszerítették. Amikor von Braun első V-2 rakétája becsapódott Londonba, az eseményt ezekkel a szavakkal kommentálta kollégáinak: „A rakéta hibátlanul működött, leszámítva, hogy rossz bolygót talált el.”"

Akárcsak a nagy elődök esetében, a most egyesült két csapatról is lerí, hogy távolról sem kispályás versenyzőkről van szó. Olyannyira nem, hogy 2010-ben a ME-t és a RCSP/Dynetics-t is együttműködő partnerének választotta a NASA, a szerződés egyenként 10 millió dollárról szólt.
A most összebútorozó két csapatot a 30 millió dollár összdíjazású Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyt élmezőnyébe sorolják. Mindketten 2010-ben szálltak be a versenybe, az RCSP a nagy múltú Huntsville térségében egy konzorciumot hozott létre, aminek keretében a Dynetics és partnerei a leszállóegység prototípusának hajtóművét fejlesztik.

A másik csapatot, a Moon Expresst a Forbes 2011-ben beválogatta azon tizenöt cég közé, amik nevét érdemes megjegyezni. A vállalat egy sor robotos küldetés indítását tervezi a Holdra a Föld javát szolgáló kutatások és kereskedelmi célú fejlesztések céljából, és ennek érdekében együttműködési megállapodást kötött a NASA-val egy leszállóegység kifejlesztésére.

A Moon Express-t 2010-ben két másik vállalattal együtt kiválasztotta a NASA, utóbbi a vállalat Holddal kapcsolatos dédelgetett terveibe való betekintésért és hozzáférésért 30 millió dollárt fizet az ún. Innovative Lunar Demonstration Data programja keretében.

Az ME és a RCSP egyesülésével tehát 23 csapat maradt versenyben, tíz csapat azonban ezt már nem mondhatja el magáról: fúziók, kiesés következében a  résztvevők száma ennyivel csökkent a kezdetek óta. A fentiek jól mutatják, milyen erős mezőnyben kell a magyar holdjárót fejlesztő Puli Space csapatának helyt állnia.

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a nyolcezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,860 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,700 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.