Kassziopeia
2012.12.21. 10:00
Vadonatúj, péntekenként jelentkező rovatunkban az Apollo-asztronauták által a világűrben való navigáció során használt harminchét csillaghoz tartozó csillagképeket mutatjuk be. Sorozatunkat a Kassziopeiával kezdjük, a csillagképből az ε Cassiopeiae-t használták az Apollo-programban a tájékozódáshoz; ("Gus" (Virgil Ivan) Grissom ezt nevezte el Navinak: próbáljuk csak második keresztnevét visszafelé olvasni). A Kassziopeia Magyarországról egész évben jól megfigyelhető: Korcsmaként ismeri a néphagyomány, szomszédja, a Kefeusz pedig a Részegember. A következőkben Julius D. Staal "Patterns in the sky" című könyvéből fordítunk részleteket magyarra:
"Kefeusz és Kassziopeia Etiópia királya és királynője volt, ők Androméda hercegnő szülei. Kefeusz király tisztán kivehető a csillagokban, és általában felfelé tartott karokkal, könyörögve ábrázolják: feltehetően lánya életének megkímélésére kéri az isteneket. Ismert olyan ábrázolása is, ahol ennél jóval fejedelmibb pózban, autokrata uralkodóként jelenik meg.
Kassziopeiát arra ítélték az istenek, hogy örökké az Északi Pólus körül forogjon az isteneket sértő dicsekvése miatt. Amikor Kassziopeia az Északi Pólus fölött van, a β, α, η, γ, δ, ε Cassiopeiae csillagok egy M-betűt formálnak, míg az Északi Pólus alatt viszont ugyanezek a csillagok W-nek látszanak. Ez a változás szimbolizálja Kassziopeia kérkedésért járó büntetését. Az Északi Pólus alatt úgy tűnik, mintha kétségbeesetten kapaszkodna, nehogy leessen a trónjáról (4. ábra). Tizenkét órával később kicsit megpihenhet, ekkor ugyanis a trónusa ismét állóhelyzetbe kerül. 
Al-Szufi perzsa csillagász az időszámításunk szerinti tizedik században élt, ő Kassziopeiát királynőként ábrázolta, koronával a fején, félholdban végződő pálcával a kezében. 1679-ben Augustin Royer francia csillagász Kassziopeiában szintén egy nőalakot lát, aki ezúttal pálmalevelet tart a bal kezében, miközben egy elég kényelmetlennek tűnő márvány trónuson ül. Jobbjával palástját tartja a válla fölött (5. ábra). A magyarázat szerint a pálmalevél egy júdeai pálmafáról származik, és általában a győzelmet szimbolizálja, épp ezért sehogy sem illik Kassziopeia királynő klasszikus történetébe, akinek kínos helyzetét nem könnyű győzelemnek interpretálni. Ugyanakkor a pálma a keresztény mártíromság szimbóluma is, amint az a 17. századi vallási témájú festményeken is megfigyelhető. A Kassziopeia csillagképet a 17. században olyan bibliai szereplőkkel ábrázolták, mint Mária Magdolna; Betsabé, Salamon anyja; Debora, a jósnő, aki Efraim hegyén egy pálmafa alatt lakott.
Míg a Kassziopeia csillagkép a görög-római mitológiából ismert nőalakkal kapcsolódik össze, más kultúrák más mitikus alakokat rendeltek ugyanehhez a csillagképhez. Ezekben a kultúrákban valójában igen gyakran a ma ismert 88 csillagkép egyikének-másikának részeiből tevődnek össze a csillagképek.
Egyes arab közösségek a mitikus Festett Kezet látták a Kassziopeiában és a Perzeuszban. Ez arra a szokásra vezethető vissza, hogy az arab nők kezüket és lábukat a vöröses színű hennával festették be. A szerzőnek elmondták, hogy ez igazából amolyan kozmetikai óvintézkedés, ami megvédi a bőrt a melegtől. Más források szerint a Festett Kéz viszont Mohammed lányának, Fatimának vércseppekkel borított kezére utal. A kéz a Kassziopeia W-jéből áll, a kar pedig egybeesik a ε, ν, δ, α, γ, η Perseivel (6A ábra).
Természetes dolog, hogy például az arabok más közel-keleti népekhez hasonlóan, tiszteletük jeleként a csillagokban is megemlékeznek a tevéről, ami közlekedésükben nagyon fontos szerepet kapott. Az egyik arab ábrázolás szerint a teve fejét a λ, κ, ι, ψ Andromedae csillagok alkotják (az Androméda jobb keze), a púp a β Cassiopeiae körül látható, a lábak pedig a Perzeusz és az Androméda csillagainak egy részét veszi körül, míg a test nagy része a Kassziopeia teszi ki (6B ábra).
Az Észak-Európában élő lappok azonban egy rénszarvas agancsát látják a Kassziopeia W-elrendezésű csillagaiban, az Androméda és a Perzeusz több csillagával egyetemben (7A ábra.) Szibéria vadászó és gyűjtögető őslakói, a csukcsukok számára a Kassziopeia M-et formáló csillagai öt rénszarvasból álló csordát jelképeznek (7B ábra).
A csendes-óceáni Marsall-szigetek őslakói viszont egy delfint látnak az égen, ami a tenger közepén élő emberek szempontjából nagyon is érthető. Ez a delfin négy modern csillagképen át húzódik, a Kassziopeián kezdve, az Andromédán és a Háromszögön át egészen a Kos csillagképig. A Kassziopeia a delfin farkát formázza, míg az α, β, γ Arietis a fejét jelképezi. Az Androméda sok fényes csillaga alkotja a delfin testét (8 ábra).
A kínaiak semmilyen nőalakot nem látnak a Kassziopeiában - ahogy az Andromédában sem. Számukra ez a Wangliangnak hívott nagy harci szekér. Igazából a Wang-liang jelentése Királyok Hídja, ez azonban csak a κ, η, μ Cassiopeiae csillagokból áll.
A császár táborát egy várárok vette körül, és a látogatóba érkező vazallusoknak egy hídon kellett átmenniük, innen a neve is: Királyok Hídja. Amikor ez a csillagkép kiegészült az α, β Cassiopeiae-vel, neve a Harci Szekér lett, ilyenekkel érkeztek a vazallusok a császár udvarába. A kínai mitológiában szerepel egy híres fogathajtó, bizonyos Wang-liang, aki egy másik, Tsaou-fou nevű híres fogathajtó kortársa volt. Tsaou-fou Mu király harci szekerét hajtotta, aki időszámításunk előtt 1001 és 947 között uralkodott. Ez a két fogathajtó olyan erővel rendelkezett, hogy vágtázó lovaikat egycsapásra megállították, és játszi könnyedséggel kapták fel szekereiket, amiket aztán fejjel lefelé fordítottak. Hogy teljes legyen a kép, a γ Cassiopeiae alkotja az ostort, a Ts’e-t."
A XX. század elején William Tyler Olcott "Star Lore: Myths, Legends and Facts" című könyvében is megemlékezik a Kassziopeiáról, ebből fordítottuk a következő részletet: "Egyetlen, a Kassziopeia csillagairól szóló leírás nem lehet teljes egy időszakos csillag megemlítése nélkül, ami 1572 novemberében az égnek eme szegletében hunyt ki - ezzel kiváltva az egész világ megdöbbenését. A nappali órákban is lehetett látni, állítólag a Vénusznál is fényesebb volt. Sokáig „Tycho Csillaga” néven ismerték, és ebből sokan arra következtetnek, hogy Tycho Brahe, az ünnepelt csillagász fedezte fel. A valóságban azonban ez Schuler nevéhez fűződik, aki a poroszországi Wittenbergben 1572 augusztus 6-án figyelte meg a halvány csillagot. Tycho Brahe még ugyanazon év november 11-én, legfényesebb mivoltában látta, majd 1602-ben publikálta a csillagról szóló beszámolóját. A csillag más elnevezései is ismeretesek, mint például „Vándor vagy Zarándokcsillag”, „Chayre-csillag”, és „Új Vénusz”. A kínaiak „Vendégcsillagnak” hívták, Beza pedig üstökösnek gondolta, vagy valami olyan fényes jelenségnek, ami a bölcseknek mutatta az utat az úgynevezett „betlehemi csillag” esetében.
1574 márciusában aztán a csillag teljesen eltűnt. D’Arrest az égbolt közeli pontján egy 10-11 magnitúdójú kiscsillagot talált 1865-ben, azon a helyen, ahol Argelander korábban semmit sem észlelt. Egyes elképzelések szerint a fényes csillag időszámításunk szerint 945 és 1264 között jelent meg. Ha ez így van, akkor Webb szerint „máskor is tanúi lehetünk a páratlan jelenség megismétlődésének”.
LaPlace ezt írja: „A hirtelen erős fénnyel felvillanó, majd ugyanilyen gyorsan kihunyó csillagok esetében nagyon valószínű, hogy hatalmas tűzvész pusztít felszínükön, amit különleges esetek okoznak. Ezt a feltevést erősíti meg színeváltozásuk, ami hasonlatos a földön meggyulladó testekhez, amik aztán fokozatosan kialszanak. (…)
Burritt emiatt leírja a Tycho csillag színváltozásait: „Először zavarba ejtően fehér volt, majd vörösessárga lett, végül hamvasszürkére vált, ahogy fénye kihunyt.” (...) Az ilyen jelenségekre az összeütközés-elmélet kínálja a legjobb magyarázatot, de képzeletünkkel és érzékeinkkel lehetetlenség ésszel felérni a becsapódáskor keletkező hő, vagy az ezzel járó tűzvész mértékét."
Eddig az idézet. Ma már tudjuk, hogy ez egy Ia-típusú szupernóva-robbanás volt, vagyis egy fehér törpe csillag pusztulása, ami a társától anyagot szívott el, majd a fehér törpék tömeghatárát elérve szétvetődött.
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csetmenszky 2012.12.21. 13:02:22
gopuligo 2012.12.21. 13:30:55
Csetmenszky 2012.12.22. 11:06:37
Vaandor 2012.12.24. 16:57:19
Bevallom, néha már-már untam, hogy "megint csak könyvfordítás" van, szóval fő a változatosság! ;-)
Ja, és sok infót a puliépítgetésről!
