Miután a tizenöt méter hosszú kábelt - benne az oxigénvezetékkel - begyömöszölték a Gemini 10 apró kabinjába, úgy tűnt, hogy az űrsétájáról visszatérő asztronauta nem fog beférni. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"A következő teendőm az, hogy beszéljek a földi személyzettel, mielőtt ismét elkezdenek szűkszavúságunk miatt kóstolgatni minket. John és köztem eddig minden beszélgetés az intercomon történt; mindebből a földön semmit nem hallottak. A dolog úgy működik, hogy beszédemet alapjáraton csak John hallja. Ahhoz, hogy a földön is hallják, mit beszélek, be kell nyomni a mikrofonom gombját, ami a fülkében van, ahol viszont csak John éri el. Ezért aztán, ha a földdel szeretnék beszélni, rászorulok a segítségére. Eddig mindketten túl elfoglaltak voltunk ahhoz, hogy ezzel szórakozzunk. Mostanra, az Agenával a hátunk mögött, jobban teszem, ha bejelentkezem, mielőtt a földi irányítás beleőszülne a várakozásba. [Az alábbi fotó még a földi gyakorlatok közben készült. Az űrséta alatt a baloldali ajtó zárva, a jobb oldali - Collinsé - tárva nyitva volt:]

„Megtennéd, hogy benyomod a mikrofon-gombomat?” „Igen. Tiéd a pálya.” „OK. Houston, itt a Gemini 10. Odakinn minden a terv szerint alakul, azzal a különbséggel, hogy minden hosszabb ideig tart. Megfelelő testhelyzetbe kerülni valóban problémás, habár a nitrogénvezeték csatlakoztatásával csak apró gondok voltak. Amikor átmentem az Agenához, komoly akadályt jelentett a fogantyúk hiánya. Meg tudnék – tudtam voltam kapaszkodni bennük, így viszont képtelen voltam átmenni a túloldalra, holott pont ezt kellett tennem. Végül azért csak átjutottam a másik oldalára, és leszedtem róla az S-10-es csomagot a borításával együtt. Ezek most Johnnál vannak. Ugyanakkor egy darab lemez – vagy legalábbis az Agena orrának egy darabja – leszakadt, és ott lóg: féltem attól, hogy belegabalyodom. Így az új S-10-es a tervekkel ellentétben nem került az előző helyére. Az űrsétámon nagy sajnálatomra elvesztettem Hasselblad gépemet is. Most épp a puska kiértékelésére készülődöm. OK, John, ennyi volt.”

A földi irányításnak más elképzelései vannak. „Nem akarjuk, hogy több üzemanyagot elhasználjatok. Semmi többet, ennyi….” Ez azt jelenti, hogy John nem tarthatja egyhelyben a Geminit, mialatt pórázom végén kis gyakorlataimat lejtem. John zúgolódik. „Hát, akkor jobban tenné, ha visszajönne.” A földi irányítás egyetért vele. „OK, menjen vissza.” John most hivatalos értesítést engem is a fejleményekről: „Akkor gyere vissza a kuckóba.”
Nem akarok, tényleg nem akarok, de tisztában vagyok vele, hogy nincs a kezemben egyetlen ellenérv sem. A lényeg az volt, hogy leszereljük az S-10-es mikrometeorit-csomagot az Agenáról: ha pedig nincs üzemanyag, mit lehet tenni: akkor nincs üzemanyag.

Johnnak emlékeztetnie kell arra, hogy lecsatlakoztassam a nitrogénvezetéket, majd tájékoztatom az irányítást arról, hogy mire készülünk. „OK, Houston, itt a Gemini 10. Lecsatlakoztattam a nitrogénvezetéket, és most az ajtóban állok. John nem használja a segédhajtóműveket. Most egy kicsit megpihenünk, átbeszéljük a beszállási procedúrát, mielőtt továbblépnénk.” „Rendben. Itt Hawaii. Pihenjetek, tisztázzatok mindent, rövidesen az Államokban veszik az adásotokat.”

Houston vagy Hawaii: mit számít, hogy épp milyen földi ingatlan fölött vagyunk? Bárhonnan is jön az adás, számomra csak „a földi irányítást” jelenti. Ráadásul, a legutóbbi mondat úgy hangzik, mintha az ajtót csak és kizárólag az Államok fölött lehetne megfelelően becsukni – sehol másutt. A leghalványabb elképzelésük sincs arról, hogy milyen problémával nézek éppen szembe, amit ez az istenverte köldökzsinór okozott azzal, hogy párszor körbetekerődzött rajtam. Nem hiszem, hogy képes leszek eléggé behúzódni a kabinba ahhoz, hogy… A francba, ne is gondoljunk rá.

John látja nyomorult helyzetemet, és át is tud nyúlni a térfelemre annyira, hogy nyomás alatt lévő, merev, szkafanderes jobbjával egy hurkot lehámozzon rólam. Most rajtam a sor: ki kell farolnom belőle, John irányítja lábaimat, és megránt egy kicsit: majdnem kiszabadultam, már csak egy kitartó hurok vesz körül. A tizenöt méteres köldökzsinór többi része valahogy már bekerült a fülkébe, fehér hurkok áttekinthetetlen kuszaságban gabalyodnak mindenféle, és szinte teljesen eltakarják a műszerfalat – de legalább John és minden más az ajtókereten belül van. Jó ég, teltház, és én még mindig idekinn vagyok. Átpréselem a testemet a hurkokon, lábaimat beerőltetem a helyükre, térdeimet pedig bicska módjára összehajtogatom, így gyakorlatilag berántom a törzsemet is a kabinba: ez ismerős mozgás; korábban több százszor elgyakoroltam a zéró-g repülőgépen.

Megragadom az ajtót fölöttem, és lendületesen lehajtom. Két lehetőség van: vagy az ajtókeretnek vagy sisakomnak ütközik. Ha utóbbi, akkor ezt a rettenetes procedúrát elölről meg kell ismételnem. Klikk! Győzelem! Most már csak elő kell venni a zárószerkezetet, és addig kell kurblizni, amíg az ajtó – voilà – hermetikusan be nem csukódik! Mindeközben a földön egyesek meg akarják tudakolni Johntól az üzemanyagszintet. „Ezt most nem gondoljátok komolyan” – morogja."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,562 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,650 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.