A szovjet holdminta
2012.08.31. 09:15
A szovjetek 105 grammos holdtalaj-mintája 350 g-vel, fehéren izzón érkezett meg a Földre, ebből 2 mg-ot a Sotheby’s csillagászati áron, 442 500 dollárért vásárolt meg. Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra, a képeket is a könyvből "vettük kölcsön".
"[1970] szeptember 21-én a Luna 16 már egy napja a Holdon állt. A hivatalos források még mindig nem jelentették be, hogy pontosan mi is a kutatók célja a robottal. Jodrell Bank újra erős jeleket észlelt. Valójában a Luna 16 ekkor ellenőrizte a landolási hely pontos koordinátáit, hogy a visszaúthoz a legkedvezőbb pályát meg lehessen határozni. A Luna 16 a holdi egyenlítőnél, a keleti hosszúság 56. fokán szállt le, ami Dimitrij Ohocimszkij passzív visszatérés pályakalkulációja szerint tökéletes helyszín volt a Földre vezető közvetlen úthoz. A visszatéréshez használt rendszert is ekkor ellenőrizték.
Végül minden készen állt a felszállóegység Föld felé indításához. A Luna 16 tetején található egység 520 kilós volt, ezt egy kapszula egészítette ki. A felszálló egységben egy hajtómű volt, a KRD-61, amit az Iszajev tervezőiroda készített: 245 kilónyi hidrazin (UDMH) és nitrogén-tetroxid égetésével a felszállóegység fajlagos impulzusa 313 sec volt. A hajtóművet csak egyetlen egyszer lehetett gyújtani 53 másodperc erejéig, ennyi időre volt ugyanis szükség a 2600-2700 m/s közti sebesség eléréséhez. A közel három napos visszaút során a legnagyobb kihívást a kapszula begyűjtése jelentette a szokásos kazahsztáni leszállókörzeten belül. A felszállás azonban Jevpatorijából nem látszott: a Hold ugyanis az Atlanti óceán fölött volt, így egy Kuba partjainál állomásozó szovjet megfigyelő hajó követte az eseményeket.
Huszonhat órával a holdraszállás után robbanótöltetek léptek működésbe a Luna 16 leszállóegységének tetején. Egy lángsugár kíséretében a felső egység kilőtt, és a távolban csüngő kékesfehér Föld felé vette az irányt. Egyenesen felfelé ment, a hajtómű még mindig dolgozott, ahogy a Hold elhagyásához szükséges szökési sebességre gyorsított. Az egység rádiója ontotta a részleteket a kapszula oldalából kiálló négy antennán keresztül. A Termékenység tengerének felszíne ismét olyan nyugodt lett, mint amilyen a korábbi évezredek során volt. Az elhagyatott leszállóegység maradt az egyetlen nyom, ami utalt a rövid látogatásra. Ez pár napig még sugározta a jeleket, amíg az akkumulátor le nem merült. Úgy tűnik, két műszer volt rajta: egy hőmérő és egy sugárzásmérő.
A visszatérő rakéta – benne a kapszulával, a műszeres egységgel, az üzemanyagtartályokkal és a hajtóművekkel – időről-időre visszajelzést küldött állapotáról, ahogy orral a Föld felé haladva egyre közelebb került a légkörbe lépéshez. Az így kapott koordinátáknak a lehető legpontosabbaknak kellett lenniük, hogy minél precizebben meg lehessen jósolni a leszállóhelyét.
A Földtől 48000 kilométerre a kis kapszula levált a műszeres egységről és a rakétáról, bevágódott az atmoszféra felső rétegeibe, először vörösen, majd fehéren világított, ahogy hőmérséklete elérte a 10 ezer Celsius fokot: eközben 350 g terhelés érte. A helikopterek már javában a levegőben voltak, amikor 14 500 méteren kinyílt az ejtőernyő. A kapszula becsapódott a földbe, majd az adók elkezdték a bip! bip! jelet sugározni, amíg a mentőegységek az értékes rakományért a helyszínre nem értek. A matematikusok jó munkát végeztek, a Luna 16 harminc kilométerre a landolásra kijelölt zóna közepétől, a kazahsztáni Zsezskazgantól 80 kilométerre, a várostól délkeletre érkezett. 
A kis kapszulát rögtön repülőre rakták, majd azonnal Moszkvába, a Vernadszkij Geológiai és Analitikai Kémiai Intézetbe szállították elemzésre. Valerij Barszukov (1928-92) végezte a holdi talajminta elemzését, később ő lett az intézet igazgatója (1976-92). Rejtély, hogy a tudósok miként nyitották ki a mintát tartalmazó tartályt, mivel a kapszula külseje valószínűleg teljesen egybeégett a légkörbelépés során keletkező hő miatt.
Amikor kinyitották, szürke, szemcsés holdpor ömlött ki belőle – a laza szerkezetű, sötétszürke, feketés por leginkább sötét, nedves tengerparti homokhoz hasonlított. Kis szemcsék voltak a minta tetején, míg a nagyobbak az aljára kerültek, közvetlenül a sziklatörmelék fölötti rétegbe. . 
A minta hiába volt csekély (105 g), figyelemre méltó tudományos adatokat szolgáltatott. A fő jellegzetességei az alábbiak voltak:
- Egységes minta volt
- 70 különböző kémiai elemet azonosítottak
- A minta por, valamint finomabb és durvább szemcsék keveréke volt
- Jól tapadt, akárcsak a nedves homok
- A minta összességében a bazaltra emlékeztetett
- Üveg- és fémszerű alkotóelemei is voltak
- Napszélből származó részecskéket is tartalmazott
A küldetés sikere hatalmas győzelem volt. A Luna 16 útján elejétől a végéig minden tökéletesen ment. A rázós szakaszok, amilyen a finom landolás, a fúrás és a felszállás, úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. „Ez az űrrobot évtizede” – jósolta a szovjet sajtó. A Szovjetunió erősen rájátszott arra, hogy a robotos repülések mennyivel olcsóbbak voltak az olyan emberes küldetéseknél, mint például az Apollo. Azt sulykolták, hogy a robotokkal az embereket nem kell veszélynek kitenni, és mennyire sokoldalú is a használatuk, ráadásul gyakorlatilag bárhol le lehet szállni velük.
A NASA és nyugati megfigyelők számára a Luna 16 igazi jelentősége másban nyilvánult meg: küldetése megerősítette, amit sokan gyanítottak - ha nem mindenki - a Luna 15 igazi céljáról: azt, hogy jelenléte valódi kihívást jelentett az egy évvel korábbi Apollo 11 számára.
A Szovjetuniónak jó oka volt a Luna 16 ünneplésére. A repülés olcsóságát és a robotok sokoldalúságát azonban eltúlozták, a 105 grammos minta pedig meglehetősen csekély volt az Apollo-program által a földre hozott mintákhoz képest: az amerikai asztronauták minden egyes küldetésükön jóval 20 kiló fölötti holdkőzetet hoztak magukkal. Ezzel a Luna 16 nem vehette fel a versenyt, ráadásul a minta csak a leszállóegység környékéről, "robot-karnyújtásnyi" távolságból származott.
Az oroszok később a Luna 16 által hozott mintából 3 grammot elcseréltek az Apollo 11 és 12 küldetésből származó 3 grammos mintákra. Sok évvel később 2 mg talajmintát is eladtak a New York-i Sotheby’s részére, csillagászati áron, 442 500 dollárért. A talajminta elemzését követően egy sor tudományos értekezés látott napvilágot a következő években." (Az előző részt ide kattintva olvashatjátok el.)
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,447 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,597 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hell0 · http://csaladinapkozibudapest.hu/ 2012.08.31. 16:13:53
Cifu78 2012.08.31. 16:45:23
HgGina 2012.08.31. 18:02:42
B-rocker (törölt) 2012.08.31. 20:49:52
Valjon a He3 miatt kellett nekik?
kutyaaszarpor_a_szembe (törölt) 2012.08.31. 22:15:35
inkább a magyar helyesrási szótárt olvasgatnád
Thresher 2012.08.31. 23:24:24
Az nem gramm te barom, hanem nehézségi gyorsulás... Na most neked milyen könyvet adjak?
Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.08.31. 23:42:41
Na, de akkor nem nagy G-vel kéne írni?
Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.08.31. 23:44:15
Afrika, Amerika felfedezéséről és gyarmatosításáról lemaradtunk. Most megint?
Az amcsik már platinát akarnak bányászni az aszteroidákon.
Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.08.31. 23:46:18
Apropó, a Benyovszky Móric gróf is elszalasztotta Madagaszkárt.
Kőrösi Csoma Sándor az angoloknak készített tibeti szótárt. A kurucok végül a franciáknak szerveztek huszár századokat. Mondjam tovább?
kutyaaszarpor_a_szembe (törölt) 2012.09.01. 00:46:15
PuliSpace · http://www.pulispace.com 2012.09.01. 01:19:03
Egyébként a "kegyetlen g" történetéről itt is olvashat mindenki: pulispace.blog.hu/2012/08/20/a_kegyetlen_g
gopuligo 2012.09.01. 06:23:46
Éppen fejlesztjük, csak az ilyesmi nem könnyű manapság. Itt a honlapunk: www.pulispace.com