A szovjet Armstrong

2012.08.30. 09:30

Harvey.jpgA szovjetek Neil Armstrongja egy robot volt: egy évvel Armstrong holdraszállása után talajmintát vett a Holdból, amit aztán visszalőtt a Földre. Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra, a mellékelt képeket is innen "vettük kölcsön".

"A Luna 16-ot 1970. szeptember 12-én indították hosszú, négynapos útjára, majd a Hold felé vette az irányt. A Luna 15 nagy média visszhangot keltett, ezzel szemben a Luna 16-ról gyakorlatilag tudomást sem vett a nyugati sajtó. Kár, hogy így történt, mivel a Luna 16 minden mércével figyelemreméltó műszaki teljesítmény volt. Útja egyidőben volt azzal, ami világszerte Fekete Szeptember néven vált ismertté: palesztin fegyveresek pár óra leforgása alatt négy repülőgépet raboltak el, hogy aztán a jordániai Dawson’s Field leszállópályájára térítsék el őket. Hussein király hadserege ekkor bevonult az országba, hogy csapást mérjen a palesztinokra. A világ döbbenten figyelte az eseményeket.

A Luna 16-ot – elődjéhez, a Luna 15-höz hasonlóan – az Iszajev tervezőiroda által épített vadonatúj KTDU-417 főhajtóművel látták el. A KTDU-417 tolóerejét 7500 N és 19200 N között lehetett változtatni. A hajtóműnek maximális teljesítményen a fajlagos impulzusa 310 szekundum volt, ami 10 perc 50 másodperces folyamatos használatot tett lehetővé, ennyi idő alatt égette el ugyanis a négytonnányi üzemanyagot. Luna_16_2.jpg
A pályaközi korrekciók, a Luna 16 holdkörüli pályára állítása, illetve a leszállást megelőző fékezőmanőverek során használták, ahogy a „teljes megállás” manővert is a KTDU-417 hajtotta végre – ennek során hagyta el az űrhajó a holdkörüli pályát. A hajtómű utolsó, holdraszállás előtti beindítására 600 méterrel a Hold felszíne fölött került sor.
A Luna 15 példájából kiindulva, szükség esetén  a felsoroltaknál több manőverre is lehetőség volt a Hold körüli pályán: összesen tizenegy alkalommal lehetett begyújtani a hajtóművet. A legkisebb teljesítményre kapcsolva a hajtómű fajlagos impulzusa 250 szekundum volt. A holdraszállás utolsó szakaszában, a landolás során a hajtóművek 2100 N és 3500 N tolóerőt fejtettek ki.

A Luna 16 startot követő első napján a hajtóműveket 6,4 másodpercre gyújtották be egy pályakorrekció kedvéért, majd szeptember 17-én 110 km és 119 km közötti magasságban holdkörüli pályára állt (71 fokos inklinációval, és 1 óra 59 perces keringési idővel). Az volt a cél, hogy az űrhajó a holdfelszín fölött egy 100 kilométer magas körpályán keringjen.
Két nappal később a Luna 16 ismét begyújtotta hajtóművét, és 20 m/s-mal változtatta meg a sebességét. Ezzel egy elliptikus pályára állt, aminek Holdhoz legközelebbi pontja 15,1 kilométerrel, legtávolabbi pontja 106 kilométerrel volt a felszín fölött - az ellipszis felszínhez legközelebbi pontja alatt volt egyben a leszállóhely is. A végső megközelítés során 9 km és 15 km között váltakozott a magassága, ami annyira alacsonyan volt, hogy kis híján súrolta a legmagasabb holdi hegyek csúcsait. A repülésnek ebben a szakaszában vált le a négy nagy, egyenként 75 kilós üzemanyagtartály – ezek tették lehetővé a pályakorrekciókat, a holdkörüli pályára állítást és a keringési sebesség módosítását.

Ahogy a Luna 16 szeptember 20-án átrepült a hold keleti fennsíkjai fölött, az 1880 kilós jármű fékezőrakétái begyújtottak, és a Luna 16 zuhanni kezdett. Elsőként a főhajtóművek 267 másodpercig üzemeltek, ezzel a megmaradt üzemanyag 75 százalékát elhasználták – a manőverrel minden előre irányuló mozgást megszüntettek. Ez kemény menet volt, 1700 m/s-kel csökkent a sebesség.

A kritikus szakasz viszont csak most kezdődött. A Luna 16 sík mélyföldek fölött repült. Kifinomult radar- és elektronikai rendszere segítségével végigpásztázta a felszínt, felmérte a távolságot, és a süllyedés mértékét. A „teljes megállás” manővert követően a Luna 16 szabadesésbe kezdett: 215 m/s-mal zuhant lefelé, mígnem hat perccel később már csak 600 méter választotta el a Hold felszínétől. A főhajtómű ekkor gyújtott be újra. 20 méteren – a magasságot Doppler-radarral állapította meg – a fékezőrakéta levált, és a kis segédhajtóművek léptek működésbe. Két méterrel a talaj fölött - érzékelve a felszín közelségét - ezek lekapcsoltak, mivel a landolási sebességet 2,5 m/s-ra, azzal 9 km/h-ra tervezték. A Luna 16 csöndben lehuppant a légüres felszínre, majd négy lábán méltóságteljesen billegett. Luna_16_1.jpg

Biztonságban és rendben megérkezett tehát a Termékenység tengerére, 100 kilométerre a Webb krátertől. A lapos, köves talajt csak néhány kisebb kráter borította, ezeket azonban a leszállás közben nem látták, hiszen sötétben érkezett. A Luna 16, valamint a talajminta-vételre szánt további küldetések járművei ugyanis sztereokamerákkal voltak felszerelve, olyanokkal, amilyen a Luna 13-ason is volt. Így a képminőségnek nagyon jónak kellett lennie. A kamerák segítették a fúrást, megkönnyítve a gépet a földről irányító operátorok dolgát, ezért az éjszakai landolásokhoz elengedhetetlen reflektorok is voltak a fedélzetén.

A nyugati megfigyelő állomások erős jeleket észleltek. A Szovjetunió órákon belül bejelentette, hogy sor került a harmadik holdi finom-landolásra – ennél többet azonban nem árultak el. Az oroszok ekkor még mindig nem vallották be, hogy a robot feladata a mintagyűjtés volt.

Eközben több mint negyedmillió kilométerre egy 90 centis fúrókar nyúlt ki a Luna 16-ból, ami leginkább egy állványra szerelt fogorvosi fúróhoz hasonlított. Kiért az űrhajó közvetlen környezetéből oda, ahol a talajt a landolás gázai nem szennyezhették be. A fúró függőleges irányba 110 fokot tudott kitérni, 180 fokos elfordulásra volt képes, és 35 centiméter mélyre fúrt. A fúrófej percenként 500 fordulatra volt képes, és elektromotorjai segítségével 7 percig fúrta a holdfelszínt, miközben már 35 centi mélyről forgatta ki a talajt. Végül sziklába ütközött, és kockázatos lett volna a további fúrás, ezért abbahagyták a műveletet. A mintát a robot összegyűjtötte, és a fúrófejhez rögzített tárolóba helyezte. Mintha csak egy háztáji összeszerelő üzem robotja lenne: a fúrófej felfelé lendült, és amikor a kicsi, gömbalakú, 39 kilós kapszulához ért, elfordult, majd belenyomta a szemcséket a légmentesen záródó tárhelyre, aminek teteje ezt követően lecsapódott." (Folyt. köv.)

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,417 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,584 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr474737281

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Könnyem ontom, mikor bontom 2012.08.30. 12:25:43

Breaking news Megkaptuk a lakáskasszától a levelet, köszönik a segítő együttműködést, 4 hónap papírozás, aláírás, fölé írás, ügyvéd, közjegyző, - na még ezt a díjat fizesd be, eddig nem mondtam? -, és egy kisebbfajta anyagi seggre ülés után, miénk a ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ninimimi 2012.08.30. 10:53:51

Gratuláció Sólyomszemnek a poszthoz...!

"egy évvel Armstrong holdraszállása után talajmintát vett a Holdból, amit aztán visszalőtt a Földre"

Ilyen izgalmas tudományos eseményt, nahát!

"a Luna 16-ról gyakorlatilag tudomást sem vett a nyugati sajtó"

Ronda kis elfogultak!

Sólyomszem 2012.08.30. 11:10:00

@ninimimi:
Kösz, de tudomásom szerint nincs hozzá közöm. Szerintem gopuligo tőled kapta az ötletet :)

nandras01 2012.08.30. 12:26:25

@ninimimi: kár gúnyolódni, nagyon komoly műszaki teljesítmény volt.

Csetmenszky 2012.08.30. 12:31:36

Ebben nekem az tűnik izgalmasnak, hogy egy precíziós robot ténykedett, összetett feladatokat látva el. Mint ember, jobban azonosulok azzal, hogy majd én megnyomom a gombot, fúrok egy lyukat, kattintok pár képet. A 'közöm van hozzá' érzése... Ez meg egy hideg gép volt, mégha 'lentről/fentről' nyomogatták is neki azt a gombot... Jó poszt, most jöjjenek az oroszok, ezt is érdeklődéssel olvasom!

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.08.30. 12:51:23

Azért a hetvenes években több deka holdkőzetet beszerezni nem akármilyen teljesítmény, főleg ha azt nézzük, hogy ehhez képest a NASA eddig egyetlen üstököstől hozott el pár porszemet (bár azt eszméletlen menő módon), a japánok meg heroikus módon pár tized grammot egy kisbolygóról. Felkészül: OSIRIS-REx, 2018.
osiris-rex.lpl.arizona.edu/

Virt02 2012.08.30. 15:32:24

Egyébként az első földi élőlény amely Holdközelbe jutott, szintén orosz űrhajón repült. Pár hónappal volt Armstrongék előtt.

Teknősök voltak.
süti beállítások módosítása