Gyilkos radarállomás
2012.08.07. 09:30
Az üzemanyagcellák által előállított víznek tisztának kellene lennie, de a Gemini-űrhajón szerves részecskékkel szennyeződött, ezért úgy nézett ki, mint egy erős kávé. A Mojave-sivatagban volt a holdprogram egyik nagyteljesíményű radarállomása. Tilos volt átrepülni fölötte, mivel felrobbanthatta az átrepülő gépek pirotechnikai eszközeit. Az Apollo-asztronauták nemcsak a Holdra repdestek, hanem képzettségük alapján fejlesztésekben is részt vettek, a tegnapi posztban és a maiban is áttekintjük az űrhajósok földi munkaköreit. Ezekről is beszámol könyvében Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:
"Charlie Bassett – kiképzés és szimulátorok, kézikönyvek
Charlie csoportunk nagy tiszteletben álló tagja volt, feladata pedig rávilágít, mennyire fontosnak is tekintette a NASA a szimulátorokat. Ezek a sokmillió dollárba kerülő készülékek az űrhajók pontos másának tekinthetők – már amennyire ez csak lehetséges. Sok esetben azonban jóval nehezebb szimulálni valamit, mint megcsinálni azt a valóságban. Sok szempontból jóval nehezebb a „repülésre” rávenni a szimulátorokat, mint a pár évvel később elkészült igaziakat. Rendkívül fontos, hogy a szimulátorokkal megbízott illető kiegyensúlyozott ítélőképességgel rendelkezzen, olyasvalaki legyen aki már egy sor új gépen repült, emiatt pedig képes eldönteni, hogy „Igen, ezt a hatást akarjuk” vagy pedig: „Nem kell, enélkül is boldogulunk”. Amikor például kinézünk a CSM-szimulátor ablakán [CSM: parancsnoki és műszaki egység], és látjuk felénk közeledni a holdkompot, ehhez vajon egy tényleges háromdimeziós holdkomp-replikára van szükség, vagy egy kivetített kép is megteszi? Amikor megkíséreljük a holdkomppal való dokkolást, a szimulátornak az általunk használt vezérlőkarok alapján, hajszálpontosan kell-e mozognia, és a kapcsolat létrejöttekor meg is kell löknie minket, vagy ezek csak fölöslegesen túlkomplikált flancok?
Ahogy a szimulátor tervezése haladt a maga útján, úgy gyarapodtak a képzési anyagok is, amiket a legénységnek repülés előtt át kellett tanulmányoznia, vagy egyes esetekben a fedélzetre is magával kellett vinnie. Miként lehet ezt a hatalmas tudástárat a legoptimálisabban rendszerezni annak érdekében, hogy a sok-sok kilométer hosszúságú elektromos dróthálózat valahogy mégis áttekinthető legyen, a tudás a lehető legjobban rögzüljön, és ráadásul még gyorsan utána is lehessen nézni a minket érdeklő dolgoknak? Charlie villamosmérnök, ráadásul egy nagyon okos srác volt, aki méltán birkózhatott ezekkel a problémákkal.
Al Bean – mentőrendszerek
Attól kezdve, hogy az ejtőernyők kinyílnak, egészen addig, amíg a legénység elhagyhatja a karantént, egy sor nagyon kifinomult köztes műveletre kerül sor, ami nem csak a NASA-t, hanem az Egyesült Államok Haditengerészetét és kisebb mértékben a Légierőt is érinti. Al Beannek, aki a Haditengerészet teherszállítógép pilótája volt, meg kellett bizonyosodnia arról, hogy a mentéshez használt eszközök és a legkülönfélébb eljárások a legénység szempontjából elfogadhatóak-e. Ahogy egy lánc erejét is a leggyengébb láncszem határozza meg, nagyon is elképzelhető volt, hogy az Apollo-s lánc is elszakadhat, ha például a Columbiát valami rozsdás, özönvíz előtti daru próbálja meg kihalászni az óceánból, hogy a fedélzetre emelje.
Gene Cernan – űrhajó meghajtás és Agena
Az Agena egy kisegítő rakétafokozat, amit ember nélkül indítottak útnak. Ennek hajtóerejét használta fel később a Gemini, miután összekapcsolódott vele. Így a két űreszköz magasabb pályára állhatott, mint amilyenre a Gemini önmagában képes lett volna. Még fontosabb, hogy a Gemini célrakétájaként bebizonyította, hogy az űrrandevúnak és a dokkolásnak van létjogosultsága az űrben. Akár dokkolva voltak, akár nem, az asztronauták parancsokat küldhettek az Agena-nak, és rávették egy rakás manőver és feladat végrehajtására, akár csak egy jól idomított kutyát. Az űrhajó meghajtás minden olyan rakétahajtóművet magában foglal, ami a Gemini parancsnoki modulját és műszaki egységét, illetve a holdkompot ékesítette. Ezeket egyik pályáról egy másikra való átállásra, a holdraszálláshoz, illetve az onnan való felszállásra, stb. használták. Némelyik hajtómű meglehetősen méretes, mások parányiak, de mindegyikükre szükség van. Gene repülőmérnöki diplomamunkájában a rakéta-hajtóművekkel foglalkozott, így személyében nagyon alkalmas ember kapta ezt a feladatot.
Roger Chaffee – kommunikáció, DSIF
A DSIF mélyűrkutató létesítmény. A DSIF a világon szétszórt követő-állomásokból állt, köztük három nagyon nagy teljesítményűből – egy Madrid közelében, egy Ausztráliában, egy pedig a Mojave-sivatagban volt. (A Goldstone a kaliforniai Barstow közelében egy kiszáradt tómederben, számomra ismerős vidéken volt, hiszen ezen a helyen korábban a Légierő hajtott végre bombakísérleteket. Sok órát eltöltöttem Goldstoneban, amikor a közeli George Légibázison állomásoztam 1954-ben. Egy évtizeddel később már tilos volt átrepülni fölötte, mivel DSIF-radarjeladója állítólag olyan nagy teljesítményű volt, hogy felrobbanthatta a fölötte átrepülő gépek pirotechnikai eszközeit. A három antennát azért helyezték el az Egyesült Államok, Ausztrália és Spanyolország területén, mert így lehetett biztosítani, hogy valamelyikük mindig a Hold felé nézzen, ezáltal lehetővé téve a folyamatos kommunikációt.)
1963-ban a DSIF már radarjeleket küldött a több mint 96 millió kilométerre keringő Merkúr bolyó felé. Épp ezért a teljesítménye felől nem aggódtunk, a pontosság viszont kulcsfontosságú volt számunkra, hiszen segítségével akartunk navigálni. Az űrhajó fedélzetén a kommunikációt adó-vevők széles skálája biztosította, ezekkel az alacsony frekvenciájú hullámoktól az extramagas frekvenciájú ún. S-sávig mindent lehetett fogni. (Ez a tartomány másodpercenként 3 000 millió rezgésszámot jelent, vagy más néven 3000 megahertzet.) Volt idő, amikor egy fedélzeti nyomtató telepítésén is törtük a fejünket, hogy ne kelljen leírnunk a Földről érkező üzeneteket. Roger hatalmas energiával és lelkesedéssel fejest ugrott a sávszélességek és a Doppler-effektus világába, hogy az összetett berendezés mindarra képes legyen, amit tudnia kellett, valamint könnyen és logikusan lehessen használni.
Walt Cunningham – elektromos berendezések, folyamatvezérlés, repüléssel nem összefüggő kísérletek
Ha valaki megszívta közülünk, akkor Walt mindenképp, mivel ezek a szakterületek nem éppen a legizgalmasabbak közé tartoznak. A folyamatvezérlőt, mint a neve is utal rá, arra tervezték, hogy biztosítsa, hogy bizonyos dolgok változatlan sorrendben következzenek egymás után. A Gemini esetében például a pályát a fékezőrakéták gyújtásával hagyjuk el. Ez a folyamat a következő elemekből áll: (1) a gyújtáshoz szükséges pozícióba állás, (2) energiaellátás átkapcsolása a négy fő akkumulátorra, (3) a légkörbelépést felügyelő rendszer aktiválása, (4) egy guillotine működésbe lép, ami elvágja az űrhajó hátsó felében az üzemanyag-csöveket, (5) egy újabb guillotine aktiválódik, ez a hátrafelé vezető elektromos vezetékeket nyesi el, (6) az űrhajó leválasztása a fölöslegessé váló hátsó blokkról, (7) a fékezőrakéták begyújtása, (8) a fékezőrakétákat tartalmazó egység leválasztása. [Az alábbi képen egy Gemini-űrhajó látható. A guillotine az űrhajósok háta mögött dolgozott.] 
A folyamatvezérlő rendszer segítette munkánkat, és az egyes szakaszokat megfelelő időben jelezte felvillanó borostyánsárga fényekkel: (1) IND RETRO ATT, (2) BTRY PWR, (3) RCS, (4) SEP OAMS LINE, (5) SEP ELECT, (6) SEP ADAPT, (7) ARM AUTO RETRO, és (8) JETT RETRO.
A hangsúly itt a megbízhatóságon volt, ami általában egy tartalék áramkör betervezését jelentette. Nem kevésbé volt azonban lényeges egy gyors alternatív megoldás kiötlése meghibásodás esetére.
Az elektromos rendszer ennél picivel kevésbé unalmasabb, hiszen legalább az üzemanyagcellák is ide tartoznak, amik csodával határos módon állítanak elő elektromosságot az oxigén és a hidrogén összekeveréséből, ráadásul a folyamat melléktermékeként víz is keletkezik. Ez épp a jó öreg iskolai kísérlet ellentéte, amikor elektromosságot vezetünk át a vízen (H2O), emiatt az hidrogénre és az oxigénre válik szét, majd mindkét összetevő egy-egy külön üvegharangban végzi. Az üzemanyagcellák által előállított víznek tisztának kellene lennie, de a Geminin szerves részecskékkel szennyeződött, utóbbiakat igen találóan "szőrmókoknak" becéztük.
A "szőrmókok" miatt aztán a víz az erős kávé színére hajazott, és még a legellenállóbb gyomrokat is képes volt elcsapni. Az Apollo-n másfajta üzemanyagcella volt, ami már tényleges ívóvízet állított elő, ezzel komoly súlyt lehetett megspórolni a holdutazások során, mivel nem volt szükség külön ívóvíz-ellátó rendszerre."
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,318 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,548 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
na__most__akkor 2012.08.07. 14:36:48
Ez úgy ahogy van, marhaság.
Már csak az hiányzik - amit a magyar radarellenzők fantáziáltak - hogy a föld tele van sült madarakkal a radar körül.
gopuligo 2012.08.07. 14:40:07
mallac 2012.08.07. 15:05:37
mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2012.08.07. 15:08:16
Dinkainka 2012.08.07. 17:33:18
A Magyarországon használt lokátorok több mint 20 kilométeres körzetben a szórt sugárzásukkal zavarták az M1 adását.
Az pedig méteres hullámhossz.
A vadászlokátorok kisebb hullámhosszon dolgoznak, deciméteres vagy centiméteres hullámhosszon.De ezeknek a melegítő hatása sokkal nagyobb.
Szóval azok a lokátorok leadott teljesítménye 350 kW volt, és nagyjából 2 fokos sugárban. Összehasonlításként a te mikród 1 kW teljesítményű.
A visszavert jel a kisugárzott teljesítmény milliomod vagy százmillomod része volt.
Sausage 2012.08.07. 17:48:39
MagicHorse 2012.08.07. 18:27:20
Az, hogy a régi ruszki radaroknál mennyi kifúvás volt a csőtápból és menny oldalnyaláb a rossz antennákból, az más kérdés. Ott valóban nem volt egészséges az adó mellett lenni. De csak mellette.
Üdvözlettel, egy ferihegyi radarüzemeltető.
MagicHorse 2012.08.07. 18:35:21
Azt már viszont könnyedén el tudom képzelni, hogy 10 évvel később a sokkal fejlettebb, egyre több félvezetőt tartalmazó vezérlő elektronikák miatt volt tilos keresztezni a nagyteljesítményű radarnyalábokat, amik arra voltak méretezve, hogy átjussanak az ionoszférán, meg a fél naprendszeren.
Ezeket a komputereket könnyen hazavághatta egy olyan radar, ami a cikk szerint a Merkúrig lát.
görbén felfele néző 2012.08.07. 19:57:55
Fuelcell=tüzelőanyagcella már majd' ötven éve.
Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos 2012.08.07. 21:34:45
gopuligo 2012.08.07. 21:50:21
Fotósképző · fotoskepzo.hu 2012.08.07. 22:03:24
Egyébként meg mindigis űrhajós akartam lenni! Hol lehet jelentkezni? ;)
na__most__akkor 2012.08.07. 22:26:03
Köszi. Végre valaki aki nem a levegőbe beszél.
A radarimpulzusok KITÖLTÉSI TÉNYEZŐJE tipikusan az 1/1000 közelében van.
A P-35, P-37 (a Magyar Néphadseregben nagy számban használt típus volt) 6 db 850-900 kW IMPULZUSteljesítményű adóval, 370 km felderítési távolsággal egy NAGYradar volt. A mikrohullámú átlagteljesítménye megfelelt kb. 5-6 átlagos konyhai mikrosütőnek.
Egy mikrosütő teljesítménye 20-30 liternyi térfogatban hat. Ha a fenti radart bezártuk volna egy akkora térfogatú dobozba, amiben elfér (15x15x6 méter, kb 1,3 millió liter) a teljesítménysűrűség a mikrosütők 1/54000 része lett volna. EGY pohár vizet EGY fokkal kb 15 óra alatt tudott volna felmelegíteni.
Négy alapművelet...
Mellesleg, a 6-800 tiszt, tiszthelyettes, akiket (negyven év alatt) tanítottam, igazolhatja. Ök is ki tudnák számolni.
Nagyon sokszor bemutattam, hogy az antenna előtt öt méterrel a KEZEMBEN TARTOTT neoncső hogy világít - miközben nekem nem esett bajom.
Fej- és fogfájás SEM. (Az csak egy jó ürügy volt/lehetett egy kis szolgálatmentességre...)
Nem az antenna előtt napoztam, persze.
Michael Collinssal pedig nem vitatkoznék sem arról, hogyan kell űrhajót vezetni, sem arról, hogyan működik egy radar. Az előbbit ő tudja jobban, az utóbbit én.
na__most__akkor 2012.08.07. 22:33:18
Hogy nem igaz? Hát istenem, senki sem lehet tökéletes. Ezt mondta a kapitány is a "Van aki forrón szereti" végén, amikor kiderült, hogy akinek udvarolt, nem is nő, hanem férfi.
Dinkainka 2012.08.08. 04:15:43
A P35 1 MW teljesítménnyel adott 1,5 ezredmásodperces idővel.
A P37 3,5MW teljesítménnyel adott 1,2 ezredmásodperces idővel.Ez az 5 adóval számolva 5*700W teljesítmény.
Amúgy a földön állva csak szórt sugárzás volt, mert ez is 2 fokos nyalábban adott.
De mondom, sok eszed nem volt, ha odaálltál elé.És gondolom ki is próbáltad, hogy mennyi idő alatt melegszik meg a pohár víz?
na__most__akkor 2012.08.08. 08:36:12
"Gondolom gyermeked nincs."
Csak 5 (öt).
Meg 19 unoka, úgyhogy a nemlétezó károsodás láthatóan nem is öröklődik...
"A P35 1 MW teljesítménnyel adott 1,5 ezredmásodperces idővel."
Mi van? Ja, hogy wikipédia?
Persze, sokszor az is elfogadható. Ebben az esetben sajnos nem.
Nem 1,5 hanem 2,7. És nem ezredmásodperc, hanem milliomod.
MIKRO. Görög "mű". *** μ ***, nem tudom, látszik-e a görög karakter, majd ha elütöm, kiderül.
Nem 1 MW, hanem N*900 kW.
A "többi" talán stimmel.
"A P37 3,5MW teljesítménnyel adott 1,2 ezredmásodperces idővel."
Nem. De hiába mondanám...
"Amúgy a földön állva csak szórt sugárzás volt, mert ez is 2 fokos nyalábban adott."
A földön állva, a fejem a sugárzósorral egymagasságban, milyen 2 fokról beszélünk?
Látott Ön radart száz méternél közelebbről? Járt Ön már valamelyiknek az antennát hordozó egységében? Javított Ön valaha is radart? Tanította Ön, hogyan kell hibát keresni és javítani?
"De mondom, sok eszed nem volt, ha odaálltál elé."
1. Csak az ismerőseimmel tegeződök. Tudatlan, goromba emberekkel soha. Önnel például soha nem fogok.
2. Odaáltam, mert TUDtam, hogy megtehetem.
"És gondolom ki is próbáltad, hogy mennyi idő alatt melegszik meg a pohár víz?"
Nem, mivel egy radart bedobozolni egy kb. 15x15x6 méteres dobozba nemcsak kivihetetlen volt akkoriban, de a parancsnokaim "harckészültség veszélyeztetése" miatt felelősségre vontak volna, és azt nem akartam.
Azt csak kiszámoltam. A matematikát is ismerem, bár Önnek ez talán hihetetlen.
na__most__akkor 2012.08.08. 12:32:51
odaálLtam...