Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az UR-500 városromboló rakétaként sosem állt hadrendbe, és nem sokkal a Brezsnyev-kormány hatalomra lépése után törölték is a projektet. Ezt azonban túlélte az UR-500, amit civil használatra alakítottak át. Vlagyimir Cselomej agyafúrt módon meggyőzte a Kremlt arról, hogy az UR-500 – megfelelő felső rakétafokozatokkal kiegészítve – képes kisméretű emberes űrhajók indítására, amikkel aztán meg lehet kerülni a Holdat. Arról is meggyőzte a Kremlt, hogy ez Szergej Koroljov Szojuz-komplexumához képest sokkal gyorsabb és hatékonyabb alternatívája a holdutazásnak, ráadásul a földkörüli pályán végrehajtott űrrandevúk bizonytalansági faktorát sem hordozza magában. Holdrakétaként az UR-500K nevet kapta.

Cselomej holdrakétája háromfokozatú hordozórakéta volt, ami nitrogén-tetroxidot és aszimmetrikus dimetil-metil-hidrazint használt üzemanyagnak – utóbbi alkalmazásától Koroljov irtózott. Az első rakétafokozat hajtóművét Valentin Glusko OKB-456-os tervezőirodája építette, ebből lett a híres RD-253-as hajtómű. A második és harmadik fokozat hajtóműveit a Kosberg Tervezőiroda készítette. Húsz évig a Proton rendelkezett a világ legfejlettebb rakétahajtóműveivel. Valentin Glusko RD-253-as hajtóművei újrahasznosították a távozó gázokat, így egy zártláncú turbinarendszer jött létre – ennek következtében pedig sok száz atmoszféra nyomás alakult ki.

Minden hajtómű csekély 1280 kg-ot nyomott. A turbinák percenkénti fordulatszáma elképesztő 13800, vagyis 18,74 MW volt. Az égéstér hőmérséklete 3127 Celsius fokot ért el, falát cirkóniummal borították. Az OKB-456 fejlesztette ki az első három rakétafokozatot, de a negyediket Koroljov rivális tervezőirodája szállította. Itt, az OKB-1-nél a D-blokkot Mikhail Melinkov tervezte. Ez a hagyományos folyékony oxigént és kerozint használta üzemanyag gyanánt, ami a Koroljov-féle megközelítést fémjelezte.

A Protonban talán az RD-253 jelentette a legnagyobb áttörés. De legalább ilyen fontos volt az üzemanyagtartályok csoportosítása az alsó rakétafokozat oldalán. Az orosz rakéták átmérője nem lehetett nagyobb 4,1 méternél, ez volt ugyanis a legnagyobb szélesség, amit a vasúthálózattal még el lehetett szállítani. Ez egy akármilyen erős rakéta számára túl nagy korlátozás. Cselomej erre a 4,1 méteres határértéken belül kifejlesztette a központi egységet, ez tartalmazta az oxidálóanyagot. Az üzemanyagtartályokat később csatolták fel a rakéta oldalára. Ezeket külön-külön építették meg és szállították Moszkvából Bajkonurba, ahol az indítóállás mellett összeszerelő hangárokban ráillesztették a központi egységre. A tartályokkal együtt a Proton átmérője az indítóálláson már 7,4 méter volt.

A Proton startjához az űrközponttól északnyugatra új indítóállásokat is kellett építeni. Kétféle dupla indítóállást építettek, az egyiket 81-es Körzetnek, a másikat 200-as Körzetnek hívták. Mindegyiknek volt egy bal és egy jobb indítóállása (81L, 81P, 200L, 200P). A Protont az indítóálláshoz vasúti tréleren szállították, majd függőleges helyzetbe állították. Az indítóállás környékén 100 méter magas villámhárítók és négy darab, 45 méteres reflektortorony állt. Egy alacsony lángelvezető árok tompította a hajtóművek robaját, amikor felszálláskor mindkét oldalon begyújtották a hajtóműveket.

A Protont ahogy ma is, úgy régebben is a kalinyingrádi Fili üzemben építették, ez jelenleg Koroljov nevét viseli. Régen autógyár volt, amit a bolsevikok átvettek, és az 1920-as években német Junkers-repülőket építettek benne, később pedig Tupoljeveket. A gyár 1960-ban Vlagyimir Cselomej OKB-52-es tervezőirodájához került, de most ezt Kruniscsevnek hívják, és ma már a Lockheed Martin egyik partnercége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.