Sorozatunk legutóbbi posztjában befejeztük az Androméda csillagkép bemutatását, amit ma a Perszeusszal folytatunk. Rovatunkban az Apollo-asztronauták által a világűrben való navigáció során használt harminchét csillaghoz tartozó csillagképeket mutatjuk be; a Perszeusz csillagképből az Alpha Perseit (Mirfak) használták az Apollo-programban a tájékozódáshoz. A következőkben Julius D. Staal "Patterns in the sky" című könyvéből fordítunk részleteket magyarra (az illusztrációt is innen vettük kölcsön):

"Két herceg élt Argosz szigetén: Akrisziosz és Próteusz. Igazságosan fel kellett volna osztaniuk királyságukat egymás között, ehelyett azonban féltékenykedtek egymásra, és mindig több földhöz akartak jutni, mint, ami jogosan járt volna nekik. Végül egy heves vitát követően Akrisziosz elűzte Próteuszt Argoszról.
Ezzel a béke és nyugalom ideje köszöntött be Akrisziosz életében: ő lett az argosziak ura. Mi egyebet kívánhatott volna még? Talán lelki békét. Akriszioszt ugyanis nagyon nyomasztotta egy prófécia, miszerint lánya, Danaé fia keze által vész majd el.

Ebbe a gondolatba szinte beleőrült. Végül úgy döntött, hogy meghiúsítja Danaé házasságát, és egy bronzfalú toronyba záratta a lányát. Látta mindezt Jupiter, akinek nagyon megtetszett a gyönyörű Danaé, és magáévá akarta tenni: arany eső formájában bejutott az áthatolhatatlannak hitt toronyba. A Jupiterrel való együttlét után Danaé megszülte Perszeuszt. Amikor Akrisziosz fülébe jutott a csoda híre, ijedtségében és haragjában Danaét egy ládában a tengerbe vetette.
Tudhatta volna, hogy a halandók hiába próbálnak ellenszegülni az istenek akaratának! Danaé pár napig még hánykolódott a vízen, majd a tenger Serifos szigetén vetette partra, ahol egy Diktüsz nevű halász talált rá: otthonába vitte, és lányává fogadta. Diktüsznak volt azonban egy testvére, Polüdektész, aki a sziget törzsfőnöke volt. [Magyarországról nézve este hatkor a Perszeusz szinte pontosan fejünk fölött látható, ld. az alábbi csillagtérkép közepén:]
Egy ideig nem is volt semmi baj. Danaé fia, Perszeusz, erős, sudár férfivá érett, akit az istenek sokoldalúsága és művészetekben való jártassága miatt szerettek. Egy napon aztán meghalt Polüdektész felesége. Danaé csodaszép nő volt, ráadásul egy király leánya, így aztán Polüdektész megkérte a kezét. Danaé azonban azt felelte, hogy nem érez iránta szerelmet, és mindössze csak fiát, Perszeuszt akarja felnevelni. A kikosarazott Polüdektész dühében rabszolgájává tette Danaét.
Sajnos, minderre akkor került sor, amikor Perszeuszt Szamoszba, a környező szigetek egyikére szólította a kötelesség. Egyik délután, amikor Perszeusz egy erdőben pihent, elaludt, és csodás álmot látott. Egy gyönyörű nő jött elé, sisakkal a fején, dárdával és hatalmas rézpajzzsal a kezében. Úgy érezte, mintha mondani akarna neki valamit, mondandóját azonban eleinte egyáltalán nem értette.
Egyszer csak a fényes pajzson egy nő képmása jelent meg, akit undorító fej csúfított, haja pedig tekergőző kígyókból állt, és ördögi mosoly ült az arcán. A nő hatalmas szárnyaival csapkodott, lábán pedig görbe karmok voltak. Perszeuszt olyannyira szíven ütötte a látvány, hogy álmában nyugtalanul megfordult, de a látomás csak nem akart véget érni. Ezután az istennő azt mondta neki, hogy a közeljövőben meg kell ölnie ezt a szörnyeteget.
Amikor Perszeusz felébredt, még mindig tisztán hallotta az álombeli istennő hangját. Latolgatta az álom jelentését, de sehogy sem tudott rájönni annak értelmére, így megpróbálta kiverni a fejéből.

Mikor Perszeusz hazatért, látta, hogy anyját Polüdektész a rabszolgájává tette. Haragosan beviharzott a palotába, és valószínűleg meg is gyilkolta volna a királyt, ha Diktüsz nem próbálja meg lebeszélni Perszeuszt szándékáról: kímélje meg Polüdektész életét. Perszeusz uralkodott haragján, anyját azonban Aphrodité templomába vitte, ahol biztonságban lesz, mivel senki nem sértené meg az istennő szentélyét.

Polüdektész jól tudta, hogy Perszeusz örökké az útjába fog állni, ezért elhatározta, hogy megszabadul tőle: egy nagy fogadást adott, és a kor szokásának megfelelően, minden vendég ajándékot hozott. Perszeuszt is meghívta, mivel pontosan tudta, hogy a szegény embernek nem telik ajándékra. A nemesek kinevették és kigúnyolták Perszeuszt, amitől ő iszonyú haragra gerjedt. Majd hirtelen eszébe jutott az álma, és helyéről felpattanva ezt mondta: „Olyan ajándékot adok neked, amit még senkitől nem kaptál: elhozom Medusza fejét, és örökre megbánod, hogy kinevettél engem.” A jóbarátok és törzsfőnökök persze tovább gúnyolódtak Perszeuszon. Polüdektész pedig felszólította, hogy hagyja el a palotát és a szigetet, és addig ne merje a szigetre tenni a lábát, amíg meg nem szerzi ezt a csodálatos ajándékot.

Perszeusz távozott, és visszavonult magányába, hogy kieszeljen egy tervet, és hogy Minervához, a Bölcsesség Istennőjéhez fohászkodjon tanácsért. Hirtelen ugyanaz a látomása támadt, mint az álmában, és rádöbbent, hogy az álmában szereplő gyönyörű nő nem más volt, mint Minerva. Ott állt a fürge Merkúr, az Istenek Küldönce mellett.
Minerva újra elmagyarázta Perszeusznak, mit kell tennie, és útba igazította, hogy merre találja a rettenetes Gorgókat, a három nővért: Sztheinót (Erőteljes), Eurüalét (Messze üvöltő) és Meduszát (Uralkodó), akik Phorküsz, az agg tengeri isten és Kétó leányai voltak. Ezek a csúf teremtmények a messzi Heszperidák, az Éj és az Örök Sötétség Lányainak földjén éltek. Perszeusz azt a tanácsot kapta, hogy sose nézzen közvetlenül Meduszára, hanem a Minervától kölcsönkapott fényes pajzs tükrében szemlélje. Ha nem fogad szót, azonnal kővé válik Medusza egyetlen pillantásától. Minerva egy varázskardot is adott Perszeusznak, Merkúr pedig a szárnyas szandálját ajánlotta fel, amivel földek és tengerek fölött lehet elsuhanni. Amikor Perszeusz felkészült, és jól emlékezetébe véste az intelmeket, Minerva és Merkúr elbúcsúzott tőle, jó szerencsét kívántak neki a küldetéséhez, majd eltűntek a szeme elől. Perszeusz a levegőbe emelkedett, szandáljának szárnyai csapkodni kezdtek, és tovaszállt, mintha csak egy madár lenne.

Perszeusz pedig csak repült, és repült, maga mögött hagyta Görögországot. A szárnyas szandálok az Északi Csillag felé irányították, a félhomályban derengő kietlen vidékre, ahol a nap sosem süt, köd az úr, és hideg szelek fújnak a jéggel borított mezőkön. Itt három nővér ült a hóban, és a sápadt holdfényben énekeltek. Egyetlen szemen és egyetlen fogon osztoztak, és látta, ahogy ezeket egymásnak adogatják éneklés közben. Megkérdezte, hogy útba tudnák-e igazítani a Heszperidák földjére, de ők tudomást sem vettek róla. Kétségbeesésében Perszeusz megfenyegette őket, hogy elveszi egyetlen szemüket, és messzire hajítja. Attól való félelmükben, hogy tényleg megteszi, a nővérek elárulták, hogy rossz úton jár, és déli irányba kellene folytatni útját, amíg meg nem találja Atlaszt.
Perszeusz örömmel hagyta maga mögött a lehangoló, sivár tájat, és a nap felé repült. Amikor a köd felszállt, megpillantotta a hegyet, ahol Atlasz élt. Perszeusz elmesélte neki feladatát, Atlasz pedig figyelmeztette őt, hogy láthatatlanná tévő sisak nélkül eszébe ne jusson a Gorgók közelébe merészkedni. Ezután Atlasz a sisakért menesztett egy küldöncöt Hádészhoz, az Alvilágba. Mielőtt azonban átnyújtotta volna azt, Atlasz megfogadtatta Perszeusszal, hogy - amennyiben sikerrel jár - megmutatja majd neki Medusza fejét. Perszeusz eleinte vonakodott. Atlasz végül könyörgőre fogta, mondván, hogy megöregedett, és belefáradt abba, hogy az égboltot tartsa, és örök időkre meg akarna pihenni. Perszeusz ennek hallatán megesküdött, hogy teljesíti utolsó kívánságát.

Atlasz ekkor átnyújtotta a sisakot, Perszeusz pedig felvette, és azon nyomban láthatatlanná vált. Visszarepült északra, és egyre közelebb ért a Heszperidák földjéhez. Hallotta a Gorgók szárnycsattogását, és fémkarmaik érces hangját. Minerva tanácsát megfogadva, pajzsát úgy tartotta, hogy csak a rettenetes nővérek tükörképét lássa. Egy idő után aztán elérkezettnek látta az alkalmat, lecsapott, és kardjának egyetlen suhintásával levágta Medusza undorító fejét. Perszeusz gyorsan egy bőrszütyőbe rejtette a fejet, és amilyen gyorsan csak tudott, elrepült. A másik két nővér hosszasan üldözte, de szárnyas szandáljai miatt gyorsabb volt.
Amikor aztán Perszeusz visszatért Atlasz országába, ígéretének híven megmutatta a rémisztő fejet Atlasznak, aki azonnal hatalmas heggyé változott: ma is látható Észak-Afrikában.

Ekkor már nagyon hazavágyott, és útját megváltoztatva végül Kefeusz király birodalma fölött repült át. Itt heroikus küzdelemmel megmentette Andromédát a Cet nevű szörnytől, ahogy azt Androméda hercegnő legendájában már leírtuk.
Perszeusz arannyal és ezüsttel megpakolva, újdonsült felesége, Androméda kíséretében végül visszavitorlázott Serifosra. Képzelhetjük anyja, Danaé örömét, amikor hét hosszú esztendő után ismét viszontláthatta fiát.

Perszeusz első teendője az volt, hogy felkereste Polüdektész palotáját, a király ismét épp egy fogadást adott. Polüdektész elsápadt, amikor felismerte Perszeuszt, aki ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Visszajöttem leróni adósságomat, hogy odaadjam, amit megígértem.” Ezzel Perszeusz előhúzta Medusza fejét a bőrszütyőből, és az egybegyűlt nemesek, jóbarátok egész kompániája egy csapásra kővé vált. Ezután Diktüszt tette meg királlyá, majd Andromédával és anyjával együtt visszatért szülőföldjére, Argoszra.

A helyzet időközben megváltozott Argoszon. Próteusz, akit Akrisziosz annak idején elűzött, sok harcossal visszatért, és elzavarta Akriszioszt királyságából. Perszeusz a szigetre érve felfedte kilétét, a szigetlakók pedig a Perszeusz és Próteusz közti csatában Perszeusz mellé álltak. Próteusz elesett, így Perszeusz lett Argosz királya.
Egy ideig béke honolt a szigeten, de ahogy Danaé öregedett, a történtek dacára egyre jobban vágyott arra, hogy viszontlássa apját. Perszeusz megfogadta, hogy elhozza Akriszioszt a szigetre, és megengedi, hogy hátralévő napjait békében élje le. Elhajózott a pelaszgok földjére, ahol Akriszioszra egy nagy fogadáson rá is talált. Itt sokféle játékban és versenyszámban próbára tehette magát Perszeusz. Az egyik ilyen verseny alkalmával minden erejével elhajított egy diszkoszt, ami minden bizonnyal el is találta volna a célt, ha egy hirtelen széllöket el nem téríti pályájáról. A diszkosz végül Akriszioszt érte, aki azonnal szörnyethalt. Ezzel a jós jövendölése valóra vált!" (Folyt.köv.)

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.