Vadonatúj rovatunkban az Apollo-asztronauták által a világűrben való navigáció során használt harminchét csillaghoz tartozó csillagképeket mutatjuk be. Sorozatunkat az Andromédával folytatjuk, a csillagképből az Alpha Andromédát (Alpheratz) használták az Apollo-programban a tájékozódáshoz. A következőkben Julius D. Staal "Patterns in the sky" című könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

"Androméda az etióp Kefeusz király és Kassziopeia királynő lánya volt. Kassziopeia nagyon gyönyörű királyné volt, de emellett nagyon büszke és dicsekvő természettel is megverte a sors. Egy nap azzal kérkedett, hogy még a Néreidáknál, a vízi nimfáknák is szebb, akik kivételes szépségükről voltak híresek. Ez aztán a Néreidák fülébe jutott, és apjuknál, Poszeidónnál, a tengerek istenénél emeltek panaszt.
Poszeidón bedühödött, megrázta a tengereket szigonyával, és ezzel egy áradást idézett elő, ebből született meg a Cet nevű szörny is. Poszeidón a Cetet az etióp vizekbe küldte, ahol a szörny a legváratlanabb pillanatokban emelkedett ki a habokból, hogy felfalja az embereket és az állataikat. Esélytelen vállalkozásnak tűnt a szörny megfékezése. Kétségbeesésében Kefeusz király végül Ammon jósához fordult tanácsért: hogyan lehetne országát ettől a csapástól megszabadítani?
El lehet képzelni Kefeusz rémületét, amikor a jós válasza az volt, hogy földjét csak úgy mentheti meg, ha lányát, Andromédát feláldozza a szörnynek.
Mit tehetett Kefeusz? Választania kellett saját vére és népe között, királyként pedig nem kínálkozott számára alternatíva. Így aztán Andromédát a vízpartra vezették, és egy sziklához láncolták, majd kiszolgáltatták a szörnynek. (Ma 22 órakor így látszik majd az Androméda Magyarországról (ld. kép jobb oldalán).)
Perszeusz szárnyas lovának, Pegazusnak a hátán épp akkor haladt el Etiópia fölött, amikor a szerencsétlen Andromédát a sziklához láncolták. Perszeusz felajánlotta, hogy megmenti Andromédát, ha Kefeusz király beleegyezik abba, hogy feleségül veheti a lányát. A király azonnal belement az alkuba, Perszeusz pedig megbújt egy szikla mellett, nem túl messze Andromédától. Annyit kért tőle, hogy szemeit tartsa erősen becsukva. Mihelyt a szörny előmászott a vízből, és megindult arrafelé, ahol Androméda nagy rettegésben és behunyt szemekkel várakozott, Perszeusz előugrott rejtekhelyéről, előrántotta Medusza fejét a bőrszütyőből, és meglengette a Cet előtt. A szörny abban pillanatban hatalmas sziklává változott, amiről úgy tartják, hogy még mindig látható a Földközi tenger levantei partjai mentén.
Perszeusz gyorsan visszarejtette a fejet a zsákba, majd kiszabadította Andromédát láncai fogságából. Csodálatos esküvőre került sor, de nem feledkeztek meg a szörnytől való szabadulás megünnepléséről sem. Ugyanakkor egy csúnya incidens is beárnyékolta az esküvőt. Fíneusz, Kefeusz király bátyja, akinek korábban Androméda kezét ígérték, heves vitába bonyolódott, majd az ő sorsát is Medusza fejének démoni ereje pecsételte meg.
Az esküvő után Perszeusz és Androméda Argoszra költözött. Medusza fejét Minervának adták, aki a pajzsán lévő címerbe illesztette azt.
A mitológia nem valami egzakt tudomány, így az Androméda-történet számos változatban létezik, így vannak más forrásból származó történetek is. Az alábbiakban az Androméda-történetet szabad fordításban közöljük Publius Ovidius Naso – vagy csak egyszerűen Ovidius – Metamorphoses IV. könyvében található leírás nyomán. Ovidius római költő volt, aki i.e. 43-ban született, és i.sz. 18-ban halt meg.
Miután Perszeusz teljesítette küldetését, és lefejezte Meduszát, felvette szárnyas szandálját, felövezte magát kardjával, és a magasba emelkedett. Egy idő után megpillantotta alatta az egyiptomi partokat. Itt Kefeusz volt a király, Andromédát pedig nemrég láncolták a sziklákhoz, mivel a szegény szűzlány bolond anyja túl sokat szövegelt. Amikor Perszeusz meglátta őt, könnyek futottak végig Androméda arcán, aki szélben lobogó hajával olyan volt mint a kemény sziklából kifaragott műremek.

Így aztán Perszeusz leszállt a lány mellé, és ezt mondta neki: „Soha többé ne kelljen viselned azokat a láncokat. Helyettük szerelmes ölelések bilincsét hordjad. Kérlek, áruld el a neved. Miért jutottál erre a sorsra? Honnan származol?”
Félénk és szerény természete miatt a lány nem válaszolt rögtön. Félt, hogy csak úgy fiatalemberekhez szóljon, és ha kezei nem lettek volna láncba verve, valószínűleg el is takarta volna az arcát. Végül legyőzte félénkségét, és beszélni kezdett. Elmondta Perszeusznak, kicsoda is ő valójában, és hogy az anyja a saját szépségével kérkedett. Miközben beszélt, hatalmas csobbanást lehetett hallani a tenger felől, ahol most egy óriási szörnyeteg lovagolt a hullámok hátán. Amikor nehézkesen part közelébe vonszolta magát, és Androméda felé indult, a lány félelmében felsikoltott, szülei pedig odasiettek mellé: zokogtak és mellüket verték a lányra leselkedő veszély láttán.

Perszeusz ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Lesz még idő a sírásra később is. A menekülésre viszont annál kevesebb idő van. Feleségül adná a lányát hozzám, Perszeuszhoz, Jupiter és Danaé fiához, akiben aranyos eső fomájában fogantam meg, amikor apja bezárta őt egy bronz ládikóba? Hozzám adja-e a lányát, Perszeuszhoz, akit szárnyas szandáljai az egekig repítenek, és aki megölte a kígyóhajú Gorgó Meduszát?”
Mi mást tehettek volna a szülők? Elfogadták feltételeit, és könyörögtek Androméda megmentéséért, valamint gazdagon termő földjeiket és a lány hozományát is neki ígérték. Eközben a szörny rohamosan közeledett a parthoz, mint egy hajó, ami rabszolgák karjaitól hajtva bukdácsol a hullámokon. A víz tajtékzott, és vízpermettel vette körül a szörnyet.
Perszeusz a levegőbe emelkedett. A szörny meglátta Perszeusz árnyékát a tengeren, és rávetette magát, hogy széttépje. Ebben a pillanatban Perszeusz lecsapott a dühös szörnyre, majd kardját tövig belevágta az állat vállába. A megsebesült, vérző bestia Perszeuszra támadt, de ő fürge szárnyainak segítségével félreugrott a hatalmas állkapcsok elől. Majd, amikor a szörny átfordult, és felfedte lágy hasát, Perszeusz újra lesújtott. A szörnyeteg bíborszínűt kezdett hányni. Perszeusz szárnyai időközben átnedvesedtek a tengervíz párájától, és elnehezültek. Észrevett egy sziklás kiszögelést, leszállt rá, hogy innen folytassa a küzdelmet, majd még háromszor belevágta kardját a szörny hasába.
Ezzel véget is ért a küzdelem, és a mennyek kupolájából, ahonnan az istenek Perszeuszt figyelték, üdvrivalgás hallatszott. Kefeusz és Kassziopeia odarohant a hőshöz, aki megmentette becsületüket. A láncaiból kiszabaduló Androméda előlépett, és Perszeusz megkaphatta beígért jutalmát. Ő áldozatokkal köszönte meg az istenek segítségét, majd eljegyezte Andromédát. Himen és Kupidó lengette az esküvői fáklyát, és mindenhol tüzek gyúltak. Az égő tömjén illata töltötte be a levegőt. A házakat és az utcákat füzérekkel díszítették fel, mindenhonnan zeneszó hallatszott, és a palota kapuit szélesre tárták, ahol arannyal borított termek várták a pazar menyegzői lakomára érkezőket." (Folyt. köv.)

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a nyolcezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,860 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,700 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.