A NASA jelenleg vákuumban van, ez azonban még nem szippantja ki az asztronautákat a világűrbe. Az amerikai űrhivatal az űrsiklóprogram leállításával keletkező lyukat most a Szojuzokkal és a COTS-programmal próbálja betömködni. Előbbi azonban inkább az orosz rulettre emlékeztetheti már a NASA asztronautáit is, amennyiben utolsó, gyorsító fokozata vagy beindul, vagy nem.
Az alábbi interjú 11. percében a riporter arról faggatja Mike Fossumot, aki tavaly évvégéig volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, hogy milyen érzés odakinn várni a legénység többi tagjának érkezését. Elmondta.

„Volt egy kis csúszás, ez amolyan űrdráma volt számunkra, mikor augusztusban az orosz Progressz teherűrhajó nem érte el a pályáját. Valami nem működött, így végül visszazuhant a Földre. Ez a [meghibásodott] rakéta azonban ugyanaz, mint ami az embereket szállító Szojuzban is van. Ez megváltoztatta a dolgokat.”

A folytatásban Fossum arra hegyezi ki a dolgot, hogy a kis csúszás miatt az eredetileg tervezett hatfős legénység helyett hárman voltak csak az űrállomáson, így egységnyi idő alatt erőltetett menetben sokkal több mindent kellett elvégezniük.

Vegyük azonban észre, hogy Mike a politikailag korrekt beszéd űrugrását mutatja be válaszában, mivel a „kis csúszás” gyakorlatilag jó pár hónapot jelentett – ennyi időre álltak le ugyanis az oroszok a rakétaindítással, miközben gőzerővel a hiba felderítésén és elhárításán munkálkodtak.
Ebből következően, ha Fossum előbbi szavait megfosztjuk az eufémizmusoktól,  gyakorlatilag a nettó halálfélelmet kapjuk meg. Ami érthető.
Melyikünk ülne be akár csak egy hullámvasútba is, amelyikből az előző körben kiesett valaki? Pláne, rakétába.

Körülírni könnyebb, mint lefordítani a NASA különböző programjainak rövidítéseit, mert általában nagyon röhejes lesz a végeredmény, ráadásképpen még érthetetlen is. Sokszor angolul is. A COTS (Commercial Orbital Transportation Services) is ilyen, ez az orosz rulett magasabb komfortfokozatú alternatívája.

Ez a program hangolja ugyanis össze a benne résztvevő magáncégek tevékenységét – azokét, amik a Nemzetközi Űrállomásra fuvaroznak majd személyzetet vagy árut. A COTS igazából egy négyfordulós verseny, olyan mint egy elhúzódó tehetségkutató: elődöntősökkel és megosztott első helyezéssel. Utóbbit az előző posztunkban a világtörténelem első sajtját földkörüli pályára állító SpaceX csapat Dragon nevű űrkabinja és az Orbital Sciences Cygnusa érdemelte ki. A két cég teljesítménye azért figyelemre méltó, mert csak ők maradtak talpon a 2006 márciusa óta a programhoz csatlakozó több mint 20 magáncég közül - maguk mögé utasítva például a hadiiparban kifejezetten jól csengő Lockheed Martint és a Boeinget is.

A Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyen résztvevő csapatként kettejük közül számunkra a SpaceX az érdekesebb, mivel az X PRIZE Alapítvány velük kötött együttműködési megállapodást: ennek értelmében a GLXP-s csapatok holdjáróit a többi cégnél számottevően olcsóbban juttatják ki rakétáikkal Föld körüli pályára - a start árának 10 százalékát visszatérítik az őket választó versenyzőknek. Másrészt azért is érdemes odafigyelni rájuk, mert ez a cég szűk egy hónap múlva ismét történelmet készül írni.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.