2013 december 4-17. között a Mauna Keán található Haiwahini völgyben nézett körül alaposan a Puli, mindjárt két járgánnyal is. Erről nem csak mi számoltunk be töbször is blgounkon, az XPRIZE Alapítvány is adott ki sajtóközleményt. Ezt természetesen megosztották a Google Lunar XPRIZE közösségével is. Íme az ott megjelent cikk magyar fordítása.

Haiwahini panoráma, "Puli szelfivel" egy 600 méteres út után.

Ma ismét űrhajós-visszaemlékezés napunk van. Jó pár asztronauta tengeribeteg lett az űrben, erről azonban tilos volt beszélni. Egyikük megszegte az iratlan szabályt, többet nem repült. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Az Apollo-9 tíznapos küldetésén Jim McDivitt és Dave Scott veterán asztronautákra valamint az újonc Rusty Schweickartra várt a holdkomp első űrbeli tesztelése. Hogy a két űrhajó közös repüléséből ne legyen kavarodás, a NASA beadta a derekát, és megengedte, hogy a legénységek nevet adjanak hajóiknak. Ez a csapat pedig történetesen pont olyan nevet választott űrhajóinak, amilyennek látta őket. Az Apollo-9 parancsnoki egységét Gumdropnak [egy Egyesült Államokban elterjedt cukorka] keresztelték, a nyakigláb holdkompot pedig Spidernek [Pók].

Rusty Schweickart és Jim McDivitt az Apolló szimulátorban a Kennedy Space Center-ben, Kép: NASA

Ma ismét űrhajós-visszaemlékezés napunk van. Az Apollo műszaki egységének üzemanyag-tartályait olyannyira leszigetelték, hogy egy jégkocka nyolc és fél évig nem olvadt volna el bennük. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A Kennedy Space Centerben a Jármű Összeszerelő Épület (Vehicle Assembly Building, VAB) belsejében egy újabb „kupac” kezdett formát ölteni. Technikusok serege rajzott a többfokozatú Saturn V hordozórakéta körül, ami az AS-505 megjelölést kapta, de számunkra csak Apollo-10 néven volt ismeretes. Wernher von Braun holdutazásra szánt álomhajója tényleg mítoszi méretekkel rendelkező, igazi szörnyeteg volt.

A sors nem volt kegyes az orosz bolygókutatókhoz. Bár kezdetben nagyon sok szép sikert értek el - például 48 éve, 1966 február 3-án a Luna-9 elsőként szállt le "simán" a Holdra -, később nem sok babér termett nekik: a Szovjetunió felbomlása óta összesen kétszer próbáltak meg űrszondát indítani egy másik égitesthez, de a Marsz-96 és a 2010-ben startolt Fobosz-Grunt ugyanabban a szomorú sorsban osztozott: még a Föld körüli pályáról visszazuhantak az óceánba. De nem adták fel a dolgot, hanem új utakat kerestek. A Mars esetében az Európai Űrügynökséggel társultak, a Holdat viszont lépésről lépésre, saját fejlesztésekkel próbálják újra meghódítani.

Az Apollo 1 legénysége 1967 január 27-én szenvedett halálos kimenetelű balesetet, még a Földön, 19 évre és egy napra rá, 1986 január 28-án semmisült meg a Challenger űrrepülőgép.

Emlékezzünk az áldozatokra.

Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee, az Apolló-1 katasztrófa áldozatai

Az STS–51–L küldetés legénysége. Hátsó sor, balról jobbra: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judy Resnik. Első sor, balról jobbra: Michael J. Smith, Dick Scobee és Ron McNair.