Ma ismét űrhajós-visszaemlékezés napunk van. Az Apollo műszaki egységének üzemanyag-tartályait olyannyira leszigetelték, hogy egy jégkocka nyolc és fél évig nem olvadt volna el bennük. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A Kennedy Space Centerben a Jármű Összeszerelő Épület (Vehicle Assembly Building, VAB) belsejében egy újabb „kupac” kezdett formát ölteni. Technikusok serege rajzott a többfokozatú Saturn V hordozórakéta körül, ami az AS-505 megjelölést kapta, de számunkra csak Apollo-10 néven volt ismeretes. Wernher von Braun holdutazásra szánt álomhajója tényleg mítoszi méretekkel rendelkező, igazi szörnyeteg volt.

Csak az alsó egység önmagában 42 méter magas volt: a Boeing által épített S-IC első rakétafokozat 10 méteres átmérővel rendelkezett, és üzemanyag nélkül is 130 000 kilót nyomott. Öt F-1 hajtóműve együttesen 35 millió N tolóerőt volt képes kifejteni, üzemanyagpumpáinak ereje harminc dízelmozdonyéval ért fel. Egymás mellett három furgon lazán elfért volna benne.

Ezután következett a második rakétafokozat, a North American által gyártott S-II. Ennek is 10 méter volt az átmérője, 24,8 méter magas volt, és üresen 37 800 kilót nyomott. Amikor az első fokozat üzemanyaga kifogy, öt oxigénnel és hidrogénnel üzemelő J-2 hajtómű gyújt be, és 4,5 millió N tolóerőt préselnek ki magukból.

Ezen nyugodott a McDonnell-Douglas gyárában készített S-IVB: ez volt a harmadik rakétafokozat. Átmérője 6,6 méterre keskenyedett, ami karcsú, áramvonalas formát kölcsönzött a rakétának. Az S-IVB újabb 18 méterrel toldotta meg a jármű magasságát, és szárazon 11 400 kilót nyomott.

Mindhárom fokozat célja kizárólag a tolóerő biztosítása volt, és ezek – hajtóműveiket leszámítva – alig voltak többnek tekinthetők gigantikus üzemanyag-tárolóknál, amik egymás után váltak le, miután kiürültek. Teljesen feltankolt állapotban kilencvenhat vasúti tartálykocsi tartalmának megfelelő üzemanyag volt bennük. A Saturn-V első három rakétafokozatában található összes hajtómű együttes teljesítménye 543 utánégetővel és teljes sebességgel száguldozó vadászgép erejével vetekedett.

A harmadik fokozat tetejére az IBM által gyártott 2 000 kilós műszeres egység került – ez volt az elektronikus agy, ami a hatalmas rakétának megmondta, mikor és mit kell csinálnia.

De 25 méter még mindig hátravan. A következő egység egy repülő garázs volt: belegyömöszölve az LM-4 pihent, ami összehajtogatott lábaival egy alvó bogárhoz hasonlított – ez volt a Grumman által gyártott holdkomp. A garázst négy sziromszerű panel vette körül, ami még áramvonalasabbá tette a rakétát a maga 3,9 méteres átmérőjével, egyúttal összekötötte a műszaki egység aljával.

Az utóbbi, 7,5 méter magas egységben az életben maradásunkhoz szükséges rendszerek és az áramfejlesztők kaptak helyet. A hátsó fertályán egyetlen rakéta volt, ezzel pályakorrekciót lehet végrehajtani, de a segítségével lehet a holdkörüli pályára állás, illetve a holdkörüli pálya elhagyásának kritikus manővereire is sort keríteni.
Ennek a hajtóműnek nagyon fontos szerepe volt, épp ezért üzemanyagtartályait úgy körbeszigetelték, hogy egy jégkocka nyolc és fél évig nem olvadt volna el bennük.

Ezután a parancsnoki egység következett a sorban, és még keskenyebb lett a torony. Ez volt a legénységi szállás – itt lakunk és dolgozunk majd. Fölötte a dokkolóalagút és az ejtőernyők helyezkedtek el. A parancsnoki egységbe 24 különböző műszert, 566 kapcsolót, 71 izzót és 40 vészjelzőt zsúfoltak be. Fölötte a nyílhegy csúcsa következik, egy hegyes, szilárd üzemanyagú mentőrakéta, ami menet közben válik le rólunk.

A start pillanatában a Saturn V 18 méterrel magasodna a Szabadság szobor fölé, súlya pedig annak tizenháromszorosát tenné ki. Ha csak a holdkomp garázsának aljától a parancsnoki egység tetejéig lemérnénk a hosszát, az szinte centire megegyezne a Mercury-Atlas rakéta teljes magasságával, ami annak idején John Glennt földkörüli pályára juttatta. Amikor a Saturn-V-ösünk orrára biggyesztett mentőrakéta begyújt, Shepard Redstone-rakétájánál is több tolóerőt fejt ki. Egy 110 méter magas gépezet tetején hagyjuk majd el a Földet, hogy aztán egy kevesebb, mint 3,5 méter magas acélkúpban szálljunk vízre a küldetés végeztével.

Ez a varázslatos szörnyeteg visz majd el minket a Holdig. Amikor összeszerelik ezt a műszaki csodát, benne lesz minden egység, amivel JFK ígéretét végre valóra lehet váltani.

Az Apolló 17 a Saturn V rakétán, a 39A indítóálláson, start előtt.

Ezt a „rakétakupacot” az összeszerelés során gyakran ellenőriztük, és az egyetlen jelentős módosítás a műszaki egység oxigéntartályainak kicserélése volt. A tartályokat eltávolították, így a technikusok hozzáférhettek az elromlott üzemanyagcellához. A régi alkatrészeket újakra cserélték: a kiszerelés után felújítják őket, majd beszerelik az Apollo-13-ba, ahol részben miattuk alakul ki katasztrófahelyzet a világűrben. A sors útjai kifürkészhetetlenek.

Az oroszok a holdutazás terén fenemód megszorongattak minket. Igazából a Zond-7 két héttel az Apollo-8 startja előtt már készen állt a Hold megkerülésére, de a szovjet mérnökök a start előtt egy hibát fedeztek fel, így a küldetést elnapolták. 1969. januárjában a Zond egy legénységi nélküli tesztrepülést hajtott végre. A start után nem sokkal azonban hevesen rázkódni kezdett, ami szó szerint szétverte a nagy rakétát.

Még ezzel a kudarccal is maradt egy utolsó nyílvesszőjük: ez pedig nem más volt, mint az N-1 néven ismert rakétaszörnyeteg – magassága egy futballpálya hosszával vetekedett, nagyobb volt a mi Saturn-V-ösünknél is, és harminc hatalmas hajtómű emelte fel a magasba. Február végén a bajkonuri startközpont beleremegett, amikor ez az óriás szabadjára engedte 45 millió N erejét az első legénység nélküli tesztrepülés alkalmával. Ha minden jól megy, a következő N-1 fedélzetén egy – vagy akár három – kozmonauta is lehet, azzal a feltett szándékkal, hogy előttünk szálljanak le a Holdra.

A rakéta azonban nem működött. Amikor az N-1 felszállt, gyors egymásutánban jelentkeztek a problémák: nagy látványosság lehetett, amikor felrobbant - darabjai 50 kilométeres körzetben szóródtak szét. A Zond kudarca és az N-1 katasztrófája egyet jelentett azzal, hogy Moszkva kiesett a játékból. Így most már csak és kizárólag rajtunk múlt, hogy el tudjuk-e hozni a fődíjat. Hiszen mi másról lehetett hallani az elmúlt tíz évben?"

A Puli egy Saturn V hiányában minden bizonnyal egy Falcon 9-en indul majd útra a Hold felé, 2015 végén; közben természetesen minden erejével készül a nagy útra a Google Lunar XPRIZE verseny keretében! Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!

Facebook     Google+    Twitter

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.