A Google által szponzorált Lunar X Prize versenyen induló magyar csapat egy, a Google Maps által nem létezőnek minősített helyszínen kezdte meg működését Gödöllőn. November 11-én, Márton-napon volt a megnyitó.

Ezen a képen az látható, ahogy valami magasabb rendező elvnek – esetleg éppen az Überpulinak – sikerült egy pillanatra egy helyre összeterelni a pulikat. Ritka csoportkép.

Felajánlásból lett birodalmunk bejárata felett ékeskedő logónk. A lenyugvó napot földkörüli pályájáról naponta tizenhatszor láthatja majd a magyar holdkomp, mielőtt elindul a Hold felé.

Ez egyelőre még nem holdkőzet. Felajánlásból lett a pulitáp is.

Amikor az önkéntes munkaerő viszonylag nagy számban egy helyre koncentrálódik, és a feladatok még nem differenciálódtak kellőképpen, mindenki kötelességének érzi, hogy csináljon valamit.

Asztalt vinni köztudottan nehéz, különben is macerás, a kaja elfogyasztása épp elég rizikófaktort jelent az ofisöl pulis pólókra nézve. Kár a kockázatot még a terítéssel is fokozni. Úgyhogy, marad a fényképezőgép állandó kattogtatása, ami remek pótcselekvés, hiszen mindenkinek „épp most” tele van a keze.

A fényképezőgéppel grasszáló pulik látványa ekképpen dekódolható: „Bocs, segítenék, de látod: épp dolgozom”.
(Ha a több gigányi képanyagot, ami a megnyitón másodpercenként hirtelen elkészült, a Holdon is meg tudjuk ismételni holdkompunkkal, 20 millió dollárt kapunk a Google-től.) Jelenleg egyelőre még csak a földi fotókból válogathatunk. Igaz, azt legalább kéjes örömmel tesszük...

Egy elégedett, Márton-napi töltött puli:

Egy hasonlóan elégedett, kávéval töltött puli:

Puli töltés közben:

Mivel a megnyitón felbukkanó kamerák, fényképezőgépek darabszáma megközelítette a földkörüli pályán keringő űrszemét mennyiségét, egyesek tiltakozni próbáltak.

Ez itt épp egy gyenge kísérlet a hárításra. A tiltakozás teljesen szimbolikus, ha a másik oldalról legalább öt gép vakuzik egyszerre az arcunkba. Képünkön valószínűleg a világegyetem egyik legszexibb pulija látható, floridai aerospace diplomával – ez utóbbi nem látszik a fotón.

A titkok kamrája felé vezető ösvényen. Balra, a fal mögött valószínűleg nehézvíz-tározó, a csövek igazából a valódi részecskegyorsítóhoz tartoznak. Ehhez képest a CERN csak egy gyenge utánzat.

A titkok kamrájának bejárata:

Itt senki nem kapott pénzt azért, hogy eljöjjön. Ezen a képen épp Tibor látható a Holdról nézve. (A kép jobb alsó felén a fehér vonal által határolt részen épül meg a holdtáj, amin a holdkompot teszteljük majd.)

Tibor és „holdudvara” (a kép közepén világos ingben Simonyi Tamás)

Megláttuk ezt a képet, és azonnal könnybe lábadt a szemünk. Nem tehettünk ellene, valószínűleg ez a Szózat alábbi soraihoz készült illusztráció: „S a sírt, hol nemzet süllyed el/Népek veszik körül/S az ember millióinak/Szemében gyászkönny ül”...

A fotó egyik lehetséges értelmezése szerint az egybegyűltek épp holdraszálló egységünk földi maradványai előtt tisztelegnek, mielőtt még egyáltalán összeszereltük volna. Mi ez, ha nem megható?

A tudomány csábítása. Nehéz ellenállni. Valószínűleg így lehetnek ezzel mérnökeink is, mert fotóik sorozatszámából ítélve itt-ott egy-egy kép hiányzik. Hiába, néha nekik is bepárosodhat a szemük, megremeghet a kezük. Érző lények, jó tudni.

Űrkutatók, amint leszedik az abroszt. Annyira evilági, hétköznapi feladat, mégis megoldották. Büszkék is vagyunk rájuk.

Egy nagyobbacska lakás alapterülete közfalak nélkül: ide kell begyömöszölni azt, aminek az USÁ-ban Pasadena és az Arizonai sivatag együttesen ad otthont. Igaz, ez némiképp kisebb, de legalább a miénk. A magyar űrnarancs megnyitóján jártunk. Gödöllőn.

Pasadena közelében van a Sugárhajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory, JPL), ahol a többi között a marsrovereket is építették, és ahol a tesztelésükhöz használt sivatagi homokterem is található. (A babonásabbak számára jó ómen lehet, hogy a kaliforniai JPL-t is egy magyar kutató, bizonyos Kármán Tódor alapította.) Íme:

A hetvenes évek holdkompjait az Arizonai sivatagban tesztelték - eleinte nagylelkűen ezt a funkciót is ellátja műhelyünk. Bár a tervek szerint a Puli a későbbiekben kimerészkedik valódi terepre is, ideje legnagyobb részét mégis ezen a cirka 40 négyzetméteres, völgyes-dombos, kráteres terepasztalon tölti majd, aminek üres helyén a megnyitóra érkezett vendégek jó része kényelmesen elfért.

Ez persze nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen mérnökeink vadul védik territóriumukat; szerencsére ezt nem az állatvilágban oly elterjedt módon teszik: a területet az orr nyálkahártyáját kevésbé igénybevevő, fehér ragasztószalaggal jelölték meg.

Az így kialakított téglalapon kívül, nagyjából a terem közepéről Tibor átfűtötten hűtötte az egybegyűlteket, amikor a kevesebb, mint mínusz 200 Celsius fokos hőmérséklet megtapasztalására biztatta a „Holdon” rekedt vendégeket, akik egyből azt is megtudhatták, hogy ilyen hideg még a Plútón sincs.

Talán épp ezért zsúfolódtak össze inkább Tibor háta mögött a már-már szinte naprendszerként funkcionáló terem átellenes végében a csapattagok. Itt két kisebb, az előbbi módon megjelölt terület terpeszkedik, a kettőt egy fal mellé tolt asztal választja el egymástól.

Az ajtótól távolabbiban egy „L”-betű jelöli azt a helyet, amit magyarul „S” betűvel kellene jelölni. Mivel ezt ragasztószalaggal macerás kirakni, valószínűleg ezért esett a választás az angol iniciáléra – bizonyítva, hogy mérnökeink mindenkor az optimális megoldásra törekszenek.

A „Lander” – magyarul Sámli – territóriumon a leszállóegység ölt majd testet, ez hivatott a Pulit a Hold felszínére juttatni, utóbbi a landolást követően gördül ki belőle. Ezen a helyen egyelőre alumíniumcsövek artikulálatlan halmaza fetreng: igen nagy fantáziára vall, ha valaki ennyiből el tudja képzelni, hogy bármi kiguruljon belőle. Pláne, a Holdon.
Pedig ki fog, és akkor szerencsés esetben akár ilyen is lehet:

Tartalma az a Puli lesz – ez maga a holdjáró – aminek földi állomáshelyét a mérnökök az asztal másik oldalán egy felragasztott „R”-betűvel jelezték. Világos, mint a beton: R, azaz Rover. (Folyt. köv.)
 

A magyar űrprojekt profiljába a catering úgy illeszthető be, mint Bud Spencer az űrprogramba, ennek ellenére szükség van rá. És elsősorban nem a szponzorok miatt, hanem mert vicces.

A Puli Space csapatának életében ugyanis a november 11-e igen jelentős dátum, mivel ezen a napon lesz a megnyitója a Gödöllői Ipari Park által felajánlott műhelycsarnoknak, amit rövidesen holdtájnak rendezünk be: itt aztán kedvünkre nyúzhatjuk, tesztelhetjük holdkompunkat. Egyszóval, enélkül olyanok lennénk, mint a NASA Kennedy Space Center nélkül. Vagy mint Geronazzo Mária száj nélkül. És még folytathatnánk.

De nem tesszük, inkább az örökzöld levlistáról idézgetünk. Attól szórakoztatóbb úgysincs. Eleve örömteli látni, ahogy a holdkomp tervezésében elmerült mérnökarcok egyszer csak felbuknak a realitás felszínére, mint a zombik Romero filmjeiben, és elkezdenek logisztikázni valami számukra túl kézenfekvő, evilági ügy megvalósítása érdekében. Mint amilyen a tányérok, vagy a csapattagok Gödöllőre szállítása.

A mérnöki szervezés laikusként onnan ismerhető fel, hogy a forgalmi szerint ötszemélyes, de valójában csak négy személy elszállítására alkalmas autó köré tömegek csoportosulnak, míg más autók töküresen indulnak el.

Egyébként az én bűnöm annyi, hogy elkényelmesedtem. Gödöllő Budapestről valóban nem a Föld-Hold távolsággal vetekszik, de: ha már a csapattagok közül valaki felajánlotta az autóját, illik kihasználni, különben legközelebb fel sem ajánlja.

A legdemokratikusabb persze Zoli volt, aki az elsők között bizonyította önzetlenségét. Örök hála. Megadta koordinátáit is: hol találkozunk, mikor, és azt is, hogy hány személy befogadására alkalmas az autó. Így kezdődött:

"Én megyek Pestről Gödöllőre, kocsival, 4 fő befér."

Mérnökagya azonban nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy még egy csavart belevigyen a dologba. Ettől kezdve a csapat bölcsésztagjai számára egycsapásra követhetetlenné vált a történet, és a középiskolás matekórák szöveges feladatainak fülledt erotikáját kezdte idézni, ahol minden nekifutásra más-más eredmény jött ki. A gonosz ziccer ugyanis így szólt:

"Matyival már megbeszéltem a 14 órát az Árkád (Örs vezér tér) utáni első benzinkútnál kifelé a Kerepesin.
Lehet még csatlakozni."

Azt a sztereotípiákból jól tudjuk, hogy a mérnökök belterjesek (a legkegyetlenebb humoruk is nekik van), de a kaszton kívüliek ilyen övön aluli módon való távoltartására azért – valljuk be – nem lehettünk felkészülve. Mi, bölcsészek.

Mindenesetre én jelentkeztem, de a biztonság kedvéért indulás előtt kétszer is megnéztem, hogy nálam van-e a bérletem. Még szerencsére, hogy elkértem Zoli mobilszámát, amit azonban mindeddig senki nem vett fel.

Épp ezért most az a gyanúm, hogy szimulációs gyakorlaton veszek részt, és mérnökeink a megnyitó apropóját felhasználva valójában azt a nem kívánt helyzetet modellezik, amikor esetleg megszakad majd a rádiókapcsolat a Holdon lévő kompunkkal.

Örs vezér tere, jelentkezz! Hahó!

(Update: A poszt megjelenését követő másodpercekben Zoli felhívott. Ezek szerint telepatikusan vezérelt holdkompunk lesz. Wáú!)

Az oroszok fátuma, hogy nem sikerül eljutniuk a Marsra. Pont. Valószínűleg ez már a világmindenség kezdetekor elrendeltetett, ezzel örök időkre föld körüli pályára kárhoztatva az orosz űrprogramot. Ennek fejében kaphatták Gagarint.

A Mars holdja felé indított legutóbbi űrszonda mindenesetre jó úton jár ahhoz, hogy pár napon belül űrszemétként csatlakozzon társaihoz az oroszok elfuserált kísérleteinek űrbéli mauzóleumában, ahol a kudarcok tárgyi emlékei úgy szállingóznak a Föld körül, mint a szerelem halottjai Dante Isteni színjátékában.

A Phobosz felé indított szonda a hordozórakétáról ugyan sikeresen levált, de ezt követően nem indult be az a fokozat, ami elröpítette volna a cuccot földkörüli pályájáról a Marsig.  Ahogy 1996-ban sem történt ez másképp.

Az orosz űrhivatal, a Roszkozmosz azzal mosakszik, hogy kevés a pénz. Ami viszont nekik kevés, abból egy magyar űrprojekt már légi- bocsánat, űrhidat létesítene a Föld és a Hold között.

Egy magyarországi űrprojektet magántőkéből finanszírozni – ez a Google Lunar X PRIZE verseny teljesítésének egyik feltétele – azért tud különösen nyomasztó lenni, mert tisztában vagy vele, hogy minden, ami kell hozzá, az Magyarországon van. Még a pénz is.

A kérdés, hogy időben megtalálod-e az alkatrészeket, annak érdekében, hogy a versenytársak előtt leszállhass a Holdra.

Szerencsére egy fehérvári cég elérkezettnek látta az időt arra, hogy a többi között 111 présgépét a magyar holdraszállás szolgálatába állítsa. Füzes István, a vállalat termelésvezetője talált rá a Puli Space nem kicsit hálás csapatára. Emiatt aztán a jövőben Ferrarik, Porschék, Audik, Aston Martinok és BMW-k alkatrészei, úgymint küszöbök, törésálló ötvözetből készült lökhárítók, motorfelfüggesztések, csomagtér fedelek épülhetnek be a magyar holdkompba. Pontosabban az, ami közös bennük: ez pedig az alapanyaguk, az alumíniumötvözet.

És a magyar holdjáróba nem kevés kell ebből; a becslések szerint teljes tömegének 25-30 százalékát teszi majd ki. 

A NASA találhatta meg Kádár János felsőtestét, amit 2007. május 2-ra virradó éjjel loptak el máig ismeretlen tettesek a Fiumei úti sírkertből. Azóta sem lett meg, egészen mostanáig. A többi között a Szocialista Munka Hőse és a Szovjetunió Hőse kitüntető címek birtokosa derék feletti része Robonaut 2 néven kapott új személyazonosságot, jelenleg a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén szolgálja tágabb értelemben vett népét.

Bár márciusban kicsomagolták dobozából, október közepén mozdult meg először, igaz, mindezt vasökölbe szorított munkáskézzel tette, amit a megváltozott ideológiai környezet számlájára írhatunk, de vehetünk az eltökéltség jelének is. A Nemzetközi Lenin-békedíj tulajdonosa abnormális zörejek nélkül, jól teljesített, amint az el is várható tőle.

Persze, a biztonság kedvéért a NASA szakemberei azért beleépítettek egy vészleállító gombot, ha esetleg megrohannák a tudatalatti emlékek, és kitörne az osztályharc az űrállomás fedélzetén.
A gomb megnyomásával először csak lelassulnak a mozdulatai, majd bő egy perc elteltével kapcsol ki teljesen – így jelenítve meg szimbolikusan a Kádár éra utolsó három évtizedét.

A tesztek célja, hogy a súlytalansághoz idomítsák Robonaut 2 mozdulatait, tekintve, hogy eredeti beállításait földi gravitáció mellett programozták bele. Október közepén a karkörzést leszámítva gyakorlatilag minden lehetséges karmozdulatát lecsekkolták, az erről készült videó így leginkább fizioterápiás kezelésre emlékeztet.

Az ujjak kiegyenesítésére, az első fejmozdulatokra, valamint az egyes karmozdulatok hatósugarának megállapítására a napokban került sor. A Központi Bizottság hosszú ülésein edződött felsőtest a tesztek harmadik órájában mondta be az unalmast, valószínűleg ez már neki is sok volt.

Ezzel elmaradt a várva várt kézfogó Mike Fossummal, a Nemzetközi Űrállomás jelenlegi kapitányával: Robonaut 2 részéről érthető ez a visszafogottság, ha figyelembe vesszük a több mint három évtizedes szocialista múltat, valamint az ezt követő közel két évtizedes földalatti mozgalomban való részvételt.

A teszteket a NASA közlése szerint későbbi időpontban folytatják.