A Google által szponzorált Lunar X Prize versenyen induló magyar csapat egy, a Google Maps által nem létezőnek minősített helyszínen kezdte meg működését Gödöllőn. November 11-én, Márton-napon volt a megnyitó.

Ezen a képen az látható, ahogy valami magasabb rendező elvnek – esetleg éppen az Überpulinak – sikerült egy pillanatra egy helyre összeterelni a pulikat. Ritka csoportkép.

Felajánlásból lett birodalmunk bejárata felett ékeskedő logónk. A lenyugvó napot földkörüli pályájáról naponta tizenhatszor láthatja majd a magyar holdkomp, mielőtt elindul a Hold felé.

Ez egyelőre még nem holdkőzet. Felajánlásból lett a pulitáp is.

Amikor az önkéntes munkaerő viszonylag nagy számban egy helyre koncentrálódik, és a feladatok még nem differenciálódtak kellőképpen, mindenki kötelességének érzi, hogy csináljon valamit.

Asztalt vinni köztudottan nehéz, különben is macerás, a kaja elfogyasztása épp elég rizikófaktort jelent az ofisöl pulis pólókra nézve. Kár a kockázatot még a terítéssel is fokozni. Úgyhogy, marad a fényképezőgép állandó kattogtatása, ami remek pótcselekvés, hiszen mindenkinek „épp most” tele van a keze.

A fényképezőgéppel grasszáló pulik látványa ekképpen dekódolható: „Bocs, segítenék, de látod: épp dolgozom”.
(Ha a több gigányi képanyagot, ami a megnyitón másodpercenként hirtelen elkészült, a Holdon is meg tudjuk ismételni holdkompunkkal, 20 millió dollárt kapunk a Google-től.) Jelenleg egyelőre még csak a földi fotókból válogathatunk. Igaz, azt legalább kéjes örömmel tesszük...

Egy elégedett, Márton-napi töltött puli:

Egy hasonlóan elégedett, kávéval töltött puli:

Puli töltés közben:

Mivel a megnyitón felbukkanó kamerák, fényképezőgépek darabszáma megközelítette a földkörüli pályán keringő űrszemét mennyiségét, egyesek tiltakozni próbáltak.

Ez itt épp egy gyenge kísérlet a hárításra. A tiltakozás teljesen szimbolikus, ha a másik oldalról legalább öt gép vakuzik egyszerre az arcunkba. Képünkön valószínűleg a világegyetem egyik legszexibb pulija látható, floridai aerospace diplomával – ez utóbbi nem látszik a fotón.

A titkok kamrája felé vezető ösvényen. Balra, a fal mögött valószínűleg nehézvíz-tározó, a csövek igazából a valódi részecskegyorsítóhoz tartoznak. Ehhez képest a CERN csak egy gyenge utánzat.

A titkok kamrájának bejárata:

Itt senki nem kapott pénzt azért, hogy eljöjjön. Ezen a képen épp Tibor látható a Holdról nézve. (A kép jobb alsó felén a fehér vonal által határolt részen épül meg a holdtáj, amin a holdkompot teszteljük majd.)

Tibor és „holdudvara” (a kép közepén világos ingben Simonyi Tamás)

Megláttuk ezt a képet, és azonnal könnybe lábadt a szemünk. Nem tehettünk ellene, valószínűleg ez a Szózat alábbi soraihoz készült illusztráció: „S a sírt, hol nemzet süllyed el/Népek veszik körül/S az ember millióinak/Szemében gyászkönny ül”...

A fotó egyik lehetséges értelmezése szerint az egybegyűltek épp holdraszálló egységünk földi maradványai előtt tisztelegnek, mielőtt még egyáltalán összeszereltük volna. Mi ez, ha nem megható?

A tudomány csábítása. Nehéz ellenállni. Valószínűleg így lehetnek ezzel mérnökeink is, mert fotóik sorozatszámából ítélve itt-ott egy-egy kép hiányzik. Hiába, néha nekik is bepárosodhat a szemük, megremeghet a kezük. Érző lények, jó tudni.

Űrkutatók, amint leszedik az abroszt. Annyira evilági, hétköznapi feladat, mégis megoldották. Büszkék is vagyunk rájuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.