Nem vitás: elkezdődött az űrhajózásban a Nagyhét. 42 éve, április 11-én indult útjára a NASA-nál minden bizonnyal  a halálközeli élmény kategóriájába tartozó Apollo 13-küldetés, a feltámadásra a Hold körül került sor Jim Lovell parancsnok hathatós közreműködésével. A liturgia április 12-én Jurij éjszakájával folytatódik, ami egyben az első űrsikló-repülés dátumát is fémjelzi. De erről később.

Jim Lovellt Tom Hanks alakította az Apollo 13-ban; a főszereplésével készült film miatt talán ez az egyik legismertebb Apollo-küldetés. De mindenképp a leghírhedtebb. A problémák azonban már itt a Földön elkezdődtek, mégpedig a legénységgel.
Az Apollo 13 is három űrhajóst röpített a Holdhoz, de ősi szokás szerint a földi gyakorlatokon hatan vettek részt: a tényleges legénységgel együtt tréningezték ugyanis a tartalékot is.
Az eredeti forgatókönyv szerint Ken Mattingly lett volna a parancsnoki modul pilótája – ő keringett volna magányosan a Hold körül, amíg két társa a leszállóegységben kucorogva leszáll az égitestre. (A fenti képen még az eredeti legénység látható: Haise, Lovell és Mattingly.)
Hét nappal az indítás előtt azonban a tartaléklegénység egyik tagja – Charles Duke – rubeolás lett, a nyavalyát egyik gyerekétől kapta el. Emiatt Mattinglyt kivették a legénységből, mivel egyedül ő nem volt immunis a betegségre, tőle eltérően a többiek ezen már gyerekkorukban átestek. Ha valamit nagyon nem szeretett volna a NASA megtapasztalni, akkor az az volt, hogy egy rubeolás asztronauta haknizik a Hold körül.

A tartaléklegénységből az immunis Jack Swigert ugrott be a helyére, így a legénység ekképp alakult át: Jim Lovell maradt a parancsnok, Jack Swigert lett a parancsnoki modul pilótája, és Fred Haise lett volna a holdkomp-pilóta - ezt a képességét azonban nem tudta kibontakoztatni a küldetés során.

Az Apollo 13 útjáról most az Apollo 11 startjáról készített lassított felvétellel emlékezünk meg: Lovellék küldetésének első másodpercei is hasonlóképp festhettek. Az alábbi, közel kilenc perces videó cselekménye valós időben röpke fél perc alatt játszódott le: a 16 mm-es kamera másodpercenként 5000 képkockát rögzített. Ezen jól megfigyelhető a Saturn V hajtóműveinek indítása. A klip a visszaszámlálás 9. másodpercétől mutatja az események egymásutánját - a rakéta távozását követően kivételesen posztapokaliptikus installáció tárul elénk; méltán lehetne a nagyheti szertartások kötelező látványeleme a vallási közösségek hitéletének felturbósítása érdekében.

Először sokezer liternyi kerozin és folyékony oxigén áramlik a középső F1 rakétahajtóművön át: a Saturn V gyújtása elkezdődik. A következő lépésben két külső hajtómű indul be, amit 300 milliszekundummal később a másik két szélső követ: azért gyújtották be őket párosával, hogy fel ne boruljon a rakéta. 9 másodperc múlva mind az öt hajtómű maximális tolóerőt ad, ekkor emelkedik el a rakéta az indítóállásról. A Saturn V minden idők legnagyobb rakétája: a maga 110 méterével magasabb volt, mint a Parlament kupolája a vöröscsillaggal, és testtömeg-rekordot is döntött: teletankolva több mint 3000 tonnát nyomott, ennek 90 százalékát az üzemanyag tette ki.

Wernher von Braun irányítása alatt tervezték, és 1963-ban több más lehetséges jelölt közül választották ki - ez tűnt a legalkalmasabbnak Kennedy elnök 1961-es ígéretének beváltására.
Miatta kellett megépíteni Cape Canaveralon a Vertical Assembly Building-et, a függőleges összeszerelő-csarnokot, ami a hatvanas évek egyik legnagyobb épülete volt: ehhez mérten a VAB épületében találhatók a világ legnagyobb ajtói is. Később itt szerelték rá az űrsiklókat is a külső üzemanyagtartályra, valamint a két szilárd hajtóanyagú rakétára. Az űrsikló ezekkel együtt is úgy lötyögött az épületben, mint egy anorexiásban a kaja.

Az épületet három fázisban húzták fel, négy Saturn V rakéta egyidejű tárolására van benne lehetőség, és a legenda szerint akkora, hogy a külvilágtól eltérő, különbejáratú időjárása van. Az űrsiklókon kívül az Ares-sorozat rakétáit is itt szerelték össze.

De vissza a rakétához: az öt motor 32 millió lóerős volt, a hajtóművek „harangjainak” átmérője pedig több mint 3 és fél méter. Jó étvágyuk volt. Egyetlen F1-es hajtómű több mint 2500 liter üzemanyagot fogyasztott el másodpercenként, ebben a tempóban 45 másodperc alatt kiürülne egy átlagos úszómedence. A Saturn V minden egyes hajtóműve több tolóerőt fejtett ki, mint amit az űrsiklók rakétával együtt produkáltak.
A Saturn V-öt tizenkétszer használták, minden indítás kivétel nélkül sikeres volt, még a villámcsapásokkal is megbirkózott. Összesen kétszer adódtak problémái, egyszer a hajtómű is leállt, de a fedélzeti számítógépek ezt ügyesen kompenzálták, így végül a küldetés sikeres lehetett.
A NASA-nál a Saturn V továbbfejlesztésén is gondolkoztak, az eredmény egy szuperrakéta lett volna, ami a képen látható első fokozat 5 hajtóműve helyett 8-at tartalmazott volna, ugyanígy a második rakétafokozatban is ennyi hajtómű kapott volna helyet. Ez a monstrum az egész Nemzetközi Űrállomást egyetlen úttal felvitte volna a világűrbe. A tervekből aztán mégsem lett semmi.

Az űrhajós Nagyhét második napján az űrsikló-sztorival foglalkozunk.

Háztáji Puli - a magyar holdrobot fejlesztésének kalandjai

Több sztárfotó is készült a lézervágóról, ami a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézetben található, és amivel tenyérnyi napelemcelláinkat aprítanánk fel kisebb méretűre. Előző posztunkban beszámoltunk arról, hogy - bár nem lézerrel - de a feldarabolás már korábban elkezdődőtt: három cella esett egy macskatámadás, illetve az azt megelőző  preventív intézkedések áldozatául.

De a totálkáros példányok is jók valamire, főmérnökünk cellagyilkos csapattagunkat ezzel az instrukcióval látta el: "persze, viheted a töröttet, de ha van rá mód, már a próbavágás is legyen olyan, mintha a valódit vágnánk. Így a töröttből is ki kell jönnie 2 megfelelő cellának". Nos, nem egészen ez történt, de majd csak belejövünk.

Erre ezzel a fagyispult tejszínadagolójára erősen emlékeztető masinával lesz lehetőségünk, ami macskatulajdonos csapattagunk szerint a helynek egyszerre retro és sci-fi hangulatot kölcsönzött.

Kábé két és fél óra jó hangulatban eltelt próbálkozás után, amikor már kezdtük feladni a reményt, sikerült találni olyan vágási paramétereket, amik meghozták a sikert. Kiderült, hogy teljesen elfogadható minőségben szeletelhetők a napelem cellák. (Folyt.köv.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Kék-zöld foltos. Nézi az ember ezeket a "holdasztronauták" lejáratását célzó videókat, és egyre inkább az az érzése támad, mintha a holdraszállást tagadó Bart Sibrel igazából csak az autogram-vadászat egy sajátos formáját űzné, ami abban nyilvánul meg, hogy az Apollo-program űrhajósaival testi kontaktust létesít.

Ebből a szempontból a Holdat megjárt asztronauták közül a legadakozóbbnak az Apollo 11 legénysége bizonyult: míg Armstrong igazi gentleman módjára csak verbálisan mosta fel vele a padlót, addig Aldrin - a második ember a Holdon - ennél explicitebb módon fejezte ki nemtetszését, amikor egy jobbhoroggal intézte el az összeesküvés-elmélkedőt, aki mindenáron arra akarta rávenni, hogy esküdjön meg a Bibliára: ő bizony járt a Holdon. Sibrel ekkor már harmadszora konfrontálódott az űrhajóssal, akiben teljesen váratlanul szakadt el a cérna. Sibrel utána csak annyit mondott, hogy nagyon meglepte Aldrin ütése, ilyesmire nem számított, pláne nem két kamera társaságában: "jó nagy ütés volt. És gyors is: nem láttam közeledni az öklét".

Sibrel kalandja az Apollo 11 legénységével azonban korántsem ért véget: testnedv-mintát az első emberes holdraszállás idején a parancsnoki modulban Hold körül keringő Michael Collinstól kapott, ez az epizód 1:33-nál látható az alábbi videón.

Collins szó nélkül egyenesen odament a kamerához, és az orrát dörgölte bele a lencsébe - ez a genetikai aláírás különösen értékes darabja lenne bármelyik Apollo-fan gyűjteményének. Michael célja alighanem a kép elhomályosítása volt, és ezt többé-kevésbé maradéktalanul meg is valósította. Mindössze annyit fűzött hozzá a cselekményhez, hogy "szerintem önnek nincs ki mind a négy kereke, komolyan mondom."

Szintén a fenti videóban látható Al Worden, aki Collinshoz hasonlóan az Apollo 15 parancsnoki moduljában, holdkörüli pályán keringve "vészelte át" két társa holdraszállását. Al teljes képtelenségnek nevezte Sibrel felvetését. Később elmondta, hogy neki amúgy nem okozott volna problémát megesküdni a Bibliára - ezzel megerősítve, hogy valóban elutazott a Holdra - de nem érezte szükségét annak, hogy ezt meg is tegye.

Alan Bean csak elkezdte az esküt, de nem tudta befejezni, mivel az végül a hazaárulás fogalmának definíciós vitájába fulladt; Bean ekkor kérte meg a stábot, hogy húznának-e már el a fészkes fenébe. Több kommentelőnk felvetette: nem lett volna-e egyszerűbb megesküdni a Bibliára, hogy tényleg jártak a Holdon - ha már Sibrelnek ez a mániája. Mint írták, ezzel kábé 5 másodperc alatt el is intézték volna az ügyet. Mielőtt végképp konteós bloggá alakulnánk át, sietve leszögezzük, hogy Gene Cernan, az Apollo 17 parancsnoka, és Ed Mitchell, az Apollo 14 holdkomp-pilótája ezt megtette: mindkét asztronauta szó szerint megismételte a Sibrel által előremondott eskü szavait. Ezt követően az utóbbi egy seggberúgással biztatta távozásra Bart Sibrelt - a videón hallható párbeszédet ez esetben is megkíséreltük lefordítani:

Ed Mitchell: És úgy vélem, hogy ön egy seggfej. És ha ezt így folytatja, és nem állítja le magát, akkor személyesen viszem a bíróság elé.
Bart Sibrel: Remélem, megteszi. Kérem, tegye meg. Oda akarom adni önnek a névjegykártyámat, hogy lehetősége legyen rá.
EM: Őszinén szólva nem érdemli meg.
BS: Megvan a felvételen,hogy azt mondta, beperel, ebben segítenék önnek, mert van bizonyítékunk, hogy az Apollo 11 sosem ment a Holdra.
[Mitchell elneveti magát]
És ezt Önnek látnia kellene, én ezt nem tudom ilyen könnyedén venni. Nem veszem ilyen könnyedén.
Mitchell fia: Viccel uram?! [Ed Mitchell azzal mozdulattal, ahogy átveszi a névjegykártyát, le is dobja a földre. Sibrel lehajol, hogy fölvegye.] Az emberek szórakozhatnak, és talán viccelődhetnek is a holdutazással... [Sibrel az eldobott névjegyet újfent odaadja Ed Mitchellnek, aki ezúttal szét is tépi azt.]
EM: Kifelé!
Mitchell fia: ...De ilyet tenni nem erkölcsös.
BS: Azt hazudni, hogy az ember a Holdon járt, sátáni hazugság.
EM: Nem ütök meg embereket, de ha itt marad… Húzzon a pokolba a házamból! [A táskájáért lehajló Sibrelt fenéken billenti.]
Adjam a puskát, és lelőnéd őket Adam, mielőtt lelépnek?
BS: Forog a kameránk, ha meg akarná tenni. Jó felvétel lenne.
Viszlát később. Majd a bíróságon, remélem.
Mitchell fia: Fel akarod hívni a CIA-t, hogy bepöccenjenek?

Később Mitchell annyit mondott el a találkozóról, hogy „Sibrel a History Channel munkatársának adta ki magát, azzal, hogy interjút szeretne velem készíteni. 3-4 perc elteltével előrántotta a Bibliás kérdést. Mikor rájöttem, hogy valójában ki is ő, megőriztem hidegvéremet, és megesküdtem a Bibliájára, majd véget vetettem az interjúnak, és egy seggberúgás kíséretében kidobtam a házból.”

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Az Apollo 11 holdlátta legénysége nem csak a holdraszálláskor volt képes csapatmunkára: az asztronautákat meghurcoló Bart Sibrel holdraszállást tagadó konteóst egymástól függetlenül intézték el, és vitték le a földre: Armstrong verbálisan küldte padlóra, Aldrin viszont szó szerint.

A meglehetősen szűkszavú parancsnok, aki első földlakóként lépett a Holdra, egyetlen mondattal felmosta Sibrellel a parkettát, amikor a konteós szokásához híven arra kérte: esküdjön meg a Bibliára, hogy járt a Holdon. Az idén 81 éves Armstrong ennél a Bibliás üldözős jelenetnél csak ennyit mondott: "Mr. Sibrel. Ismerve Önt, ez a Biblia is valószínűleg csak hamisítvány". Megkíséreltük lefordítani kettejük meglehetősen egyenlőtlen intellektuális párviadalát.

Bart Sibrel: Mr. Armstrong, Bart Sibrel vagyok az ABC Digitaltól. Meg akarom önnek adni a lehetőséget: most megesküdhet a Bibliára, hogy járt a Holdon. Rátenné a bal kezét a Bibliára, és megesküdne arra, hogy járt a Holdon?
Neil Armstrong: Mr. Sibrel.
BS: Igen. Ha tényleg járt a Holdon, miért ne tenné meg ezt?
A felvétel és a dokumentáció érdekében, helyezze a kezét a Bibliára, esküdjön Istenre, hogy járt a Holdon.
NA: Mr. Sibrel. Ismerve Önt, ez a Biblia is valószínűleg csak hamisítvány.
BS: Tényleg? Pedig, ez egy igazi Biblia.

Sibrel kisvártatva egy előadóteremben a projektor előtt próbálkozott újra Armstronggal, miután az első kísérlet végén faképnél hagyta az űrhajós.

BS: Itt van a lehetőség, ez itt 5 ezer dollár.
NA: A megbeszélésre nincs lehetőség.
BS: Kap ötezer dollárt kápéban, amit jótékony célokra ajánlhat fel, csak esküdjön a Bibliára, hogy járt a Holdon.
[Armstrong ezt megtagadja]
BS: Miért ne tenné meg? Miért nem rakja a kezét a Bibliára, és esküszik meg arra, hogy a Holdon sétált?
NA: Mr. Sibrel, maga bolondot csinált önmagából, és az egész világból. Mr. Sibrel, ön nem érdemel választ.

Sibrel azonban Aldrint (Armstrong mellett, a képen jobbra) 2002-ben nem úszta meg ilyen zökkenőmentesen. Buzz eleve ingerült lehetett, amikor rájött, hogy csapdába csalták: Sibrel ugyanis azzal csalogatta a helyszínre az űrhajóst, hogy egy japán gyerekcsoport nevében kért tőle előadást az űrkutatásról. Gyerekcsoport azonban sehol nem volt. Helyettük volt viszont Sibrel.
Aldrin rögtön levette, miről is van szó. Kezdődött a szokásos hercehurca az esküvel meg a hadonászás a Bibliával, de azt Armstrong útitársa is megtagadta, hogy Sibrelnek esküt tegyen. A pali erre gyávának, hazugnak és tolvajnak nevezte.

Bart Sibrel: Edwin Buzz? Hogy van?
Buzz Aldrin: Engem keres? Mi a neve?
BS: Bart. Bart Sibrel.
BA: Megadná a nevét a kollégámnak?
BS: Van egy önnek, és egy az ügyvédjének. [Névjegyet akar átadni.] Pereljen csak be, remélem megteszi. Bíróságra akarok menni.
BA: Tudom, hogy sok figyelmet szeretne kapni, nem igaz?
BS: Nos, ön kapja a pénzt olyasmiért, amit nem hajtott végre. Órákat ad arról, hogyan sétált a Holdon, ezt rablásnak hívják. Ezt rablásnak hívják.
Azt gondolja mennybe jut bűnbánat nélkül?  Miért nem esküszik meg a Bibliára, hogy járt a Holdon? [Megismétli.]
BA: Tűnjön el, vagy rendőrt hívok.
[A portás próbálja elküldeni Sibrelt a szálloda elől]
1:15-nél Sibrel az egyik operatőrnek: Folytasd a felvételt, haver. [Ezután arra utasította, hogy vegye a vállára a kamerát.]
BS: Ön az, aki azt mondta, hogy sétált a Holdon, pedig nem is.
BA: Tűnjön már el innen!
BS: (…) Ön gyáva, hazug és tolvaj.

Ezt nem kellett volna. Vagy másképp fogalmazva: a provokáció célt ért, de röviddel később más is: a következő pillanatban ugyanis az Apollo 11 holdkomp-pilótájának jobb ökle és Sibrel arca konfrontálódott egymással - utóbbi rovására. Aldrin úgy pofánvágta a nála kábé másfél fejjel magasabb konteóst, hogy Sibrel megtántorodott, és kis híján dobott egy hátast. Nem rossz teljesítmény ez egy akkor 72 éves kisöregtől. Sibrel persze csak egy az összeesküvés-elmélkedők népes táborából, a wikipedia több mint egy tucat hasonló hangadó arcról tud, ráadásul, úgy tűnik a világ minden pontjára jutott belőlük.

Háztáji Puli

Gőzerővel halad a magyar holdjáró földi prototípusának építése: a többi közt egy indexes olvasónktól kapott napelemcellák felaprítását tervezzük lézervágóval a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézet munkatársainak áldásos közreműködésével. Persze, csak miután megfizetjük a tanulópénzt. A tenyérnyi cellák közül három ugyanis kis híján rögtön az enyészeté lett olajszakmán edződött csapattagunk kezében. Ezt az üzenetet kaptam tőle magyarázatképpen:

"Nem én törtem konkrétan... nem voltak precízen a dobozukban, és miközben a macskám elől próbáltam gyorsan eltakarni és lefedni őket a doboz tetejével, akkor törtek le... amikor észrevettem, hogy a tető nem megy rá egyből, vissza is húztam, de két cella széle ekkorra már letört... valószínűleg a legalsó is ekkor kaphatott nyomást, így  az is kettétört... de ezt csak másnap vettem észre, amikor kiválogattam a két törött példányt."

Hiába: a tenyérnyi méretű cellák darabja 3 grammot nyom, és bizony nagyon törékeny. A mustra tehát gyorsan végetért, hogy azért jusson a holdjáróra is: maradt bőven. A törött példányokon viszont kiválóan lehet gyakorlatozni - erre szükség is van, mivel egy készülőben lévő holdjáró földi prototípusához szükséges napelemcellák lézeres "fűrészelése" még mindig nem túl gyakori jelenség Magyarországon. A szépséghibás darabokon a szakik azt próbálták ki, milyen teljesítményre is kell hangolni a lézervágót a rettenetesen vékony szilíciumlap felkoncolásához - ebből vannak ugyanis napelemcelláink.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A Holdat megjárt asztronauták számára a pokol egészen nyilvánvaló, milyen lesz: egy konteóssal lesznek összezárva, aki hazaárulással vádolja meg őket, és egy Bibliával a kezében rohangál utánuk, hogy esküdjenek meg: tényleg jártak a Holdon.

Ezen a héten úgy alakult, hogy Mr. Bean-napokat tartunk itt a blogon - Alan Beannek, az Apollo 12 holdkomp-pilótájának 1969-es útja ugyanis egészen sajátos hasonlóságokat mutat filmes névrokona gegjeivel: felszállás közben kétszer csapott beléjük villám, kétszer sült fel a kamerákkal, és köze van a festészethez is: esetében azonban az igazi katasztrófafilm forgatókönyvétől eltérően a képre tüsszentést követő kétségbeesett restaurálás során Whistler karosszékben üldögélő anyjára sisak, a szobabelső helyére pedig fokozatosan kráterek és holdtájkülső került volna. A Holdat megjárt Mr. Bean ugyanis a NASA udvari festője.

Van azonban valami, ami csak Alan Beanre jellemző. Meg úgy általában az összes többi "holdasztronautára". Ez az ő keresztjük: Bart Sibrelnek hívják. A pali meglehetősen bicskanyitogató stílusban, rágózva vadássza le stábjával az ősz hajú űrhajósokat. Ami nekik passió, az egy konteósnak passzió.

Most ízelítőt adunk mindebből, a videó elején látható Alan Beant épp műtermében cserkészte be Sibrel, az űrhajós azonban combos déli akcentusával megmutatta, hogyan kell valakit roppant elegánsan, és egyben visszautasíthatlanul, a vállát lapogatva elküldeni a fészkes fenébe. Az angol eredetiben ez így hangzik el: "Take your stuff and get the fuck out".

Az interjú szövegét lefordítottuk, tanulságos lehet; a legelső mondattal sem mi, sem mások nem boldogultak, amikor Sibrel valami átlátszó izéről beszél.

Bart Sibrel: (…) Úgy tesznek, mintha félúton lennének a Holdra, amikor még nincsenek is félúton.
Alan Bean: Ez hülyeség. Nem érdekel, mit mond, elmentem a Holdra, meg vissza, és ezt minden kutató tudja. Ha most ön ezt nem akarja elhinni, rendben, ne higgye. Szíve joga. Önnek van egy jobb sztorija, csak történetesen az egész egy hazugság, ennyi.
BS: Megesküdne a Bibliára, hogy tényleg sétált a Holdon?
AB: Nem a kamerája előtt, majd inkább itt.
BS: Miért nem?
AB: Azért, mert helytelen.
BS: Tudatában van annak, hogy ez a videó felhasználható ön ellen a jövőben, és ha hazudott, akkor az hamis eskünek minősül? Mondja a nevét.
AB: A nevem Alan Bean.
BS: Esküszöm Istenre, és kijelentem, tudatában annak, hogy a törvény bünteti a hamis esküt, a hazaárulást… [Bean ismétli.]
AB: Nem, hazaárulásról szó sem lehet. Annak semmi köze ehhez. Miért nem fogalmazunk úgy, hogy itt van a kezem a Biblián, elmentem a Holdra, sétáltam rajta. Ahogy mindenki más is, akiről a NASA azt állítja, hogy elment a Holdra és sétált rajta, tényleg elment a Holdra, és sétált rajta.
BS: Nem esküszik arra, hogy „tudatában annak, hogy a törvény bünteti a hazaárulást”?
AB: Mit ért hazaáruláson?
BS: Az adófizetők becsapását.
AB: Ez hülyeség.
BS: Akkor mondja azt, hogy az örök kárhozat büntetése mellett…
AB: Örök kárhozat?...
BS: És tudatában annak, hogy a törvény bünteti a hazaárulást…
AB: De a hazaárulás az, amikor eladod az országod.
BS: Nos, ha valaki 135 milliárd dollárt elkölt arra, hogy elmegy a Holdra, de aztán mégse megy oda, az pont ilyesmi.
AB: Az még mindig nem hazaárulás. A hazaárulás, ha titkos dolgokat beszélsz ki valakinek. De eleget mondtam. Na most, ezt úgy használja fel, ahogy akarja: mondhat bármi mást ahelyett, amit itt el sem mondott. Tudom, hogy működnek az emberek. De ez rendben is van. Fogja a cuccát, és húzzon a fészkes fenébe.
BS: Hat asztronautát megkérdeztem, hogy megesküdnének-e a Bibliára, és ezt megtagadták. Armstrong megtagadta. Collins szintén.
AB: Tudom.
BS: Hisz Istenben?
AB: Hogy hiszek-e?
BS: Igen.
AB: Meglehetősen. Nem esküdtem volna meg a Bibliára, ha nem hinnék benne. De ez nem tartozik ide, úgy forgatja ki a szavaimat, ahogy akarja. Pakoljanak, és menjenek, fiúk.
BS: Biztosan tudom, hogy nem voltak a Holdon.
AB: Ez rendben is van. Olyan véleménye lehet, amilyet csak akar, ez a csodálatos ebben az országban. Abban hihet, amiben csak akar. Felőlem ez rendben van. Pakoljanak, és menjenek.
BS: Oké.

Sibrelnek az Apollo 11 űrhajósaival azonban jócskán meggyűlt a baja, erről azonban következő posztunkban számolunk be. (Mr. Bean és társa, Pete Conrad, egyik legnagyobb gurítása lett volna az a médiahack, amikor a Surveyorral hármasban csoportképet készítenek a Holdon. Sajnos, ez elmaradt, mivel nem találták meg a fényképezőgép időzítőjét. Legalább ennyire sajnálatos, hogy vannak itthon néhányan, akik a Pulit, a magyar holdjárót - meg úgy általában minket - még mindig médiahacknek tekintik, reméljük, hamarosan megváltozik a véleményük.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Mr. Bean olyannyira elvesztette technikába vetett hitét, hogy hazatérése után azonnal nekilátott festeni. Az önkifejezés ezen módja tűnhetett számára egyedül alkalmasnak a képalkotó eszközökkel kapcsolatban a Holdon megélt nem kevés frusztráció feldolgozására.

Alan Beannek, az Apollo 12 holdkomp pilótájának ugyanis egyik első holdbéli megnyilvánulása az volt, hogy kiégette a NASA élő közvetítésre szánt színes kameráját, amikor összeszerelés közben véletlenül a Nap felé fordította az optikát. Második nekifutásra nem találta a fényképezőgép időzítőjét, ami ahhoz kellett volna, hogy társával, Pete Conraddal csoportkép készülhessen a Surveyor 3-mal: az előtérben ők ketten, hátuk mögött pedig a NASA által korábban a Holdra küldött embernagyságú robot látszódott volna. Mivel csak két ember tartózkodott egyidőben a Holdon, és ők a képen hiánytalanul rajta voltak, felmerülhetett volna a kérdés, hogy ki csinálta a fotót?

Az időzítő később meglett, amikor a kőzetmintákat tartalmazó zsák tartalmát a holdkomp tárolórekeszébe öntötték. Ekkor azonban már nem volt elég idő arra, hogy lefotózzák magukat, ezért Mr. Bean elkeseredettségében fogta a fényképezőgép tartozékát, és ott helyben teljes erőből elhajította – az is lehet, hogy Napkörüli pályára állt. Miután visszatértek a Föld nevű bolygóra, a technika által duplán megalázott asztronauta azonnal azonnal bevette magát egy műterembe, ahol a Holdat és az űrhajósokat ábrázoló festményeit készíti azóta is: ezeken végre minden elsőre sikerül, és teljes az összhang ember és gép között.

Az Apollo missziók során történtek minél valósághűbb ábrázolásához Alan Bean megépítette a díszleteket: ehhez a holdkomp, a holdautó, a Surveyor és az asztronauták modelljét használja. A NASA hivatalos holdfotóit behatóan tanulmányozta, hogy a kráterek és a sziklák a festményen is pont oda kerüljenek, ahol lenniük kell. Honlapja tanulsága szerint egy-egy kép megfestésére közel olyan aprólékosan készül, mint a holdraszállásra.

A festményekhez Bean az Apollo űrhajósok csizmatalpát, kalapácsát és Holdon használt fúróját is felhasználja - például ilyeneket, ami a képen is látható. Az így létrehozott egyenetlen textúra jól illik a barátságtalan holdi környezet ábrázolásához. A poszt alján beillesztett másik kép már egy festmény részlete: a bal alsó sarokban jól kivehető egy lábnyom, a kis kerek alakzatok pedig a köralakú véső nyomai.

Bean azonban nem érte be ennyivel. Minden eredeti képére önt ugyanis egy keveset abból a holdporból, amit visszatérése után szedegetett le űrruhájáról.

De az Apollo 12 parancsnoki modulját sem kímélte, és a művészetre való hivatkozással farigcsálni kezdte. A képekre ugyanis eredeti hőpajzsdarabkákat is rak, amik a Föld légkörébe történt 40 ezer km/h-s belépés során feketedtek meg.

Ha művészetről van szó, Bean nem kegyelmez a parancsnoki modul belsejének sem, a visszatérő egység oldalát és a zsilipeket borító aranyfóliából is vett mintákat, ezek is festményein fejezik be pályafutásukat. Szerencsére még nem bontotta el teljesen a parancsnoki modult, bár ha ebben az ütemben folytatódik az alkotás, az sem érezheti magát biztonságban.

A képei 25 ezer dollártól kezdődnek, de van 433 ezerért is olyan műalkotás, amit egy szocreál művház homlokzatán sem éreznénk illetlenségnek, ha például Gagarin az Apollo program keretében járt volna a Holdon. Mr. Beantől egyébként külön bejáratú festményt is rendelhetünk, ezek tarifáját mérnöki pontossággal számolta ki: hat négyzetcenti művészet 210 dollárt kóstál, de a végösszeg semmiképp sem lesz kevesebb 45 360 dollárnál: a legkisebb megrendelhető kép mérete is valamivel nagyobb mint 30 x 45 centi. Hiába, no, ki mondta, hogy olcsó a holdraszállás?

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!