A NASA egykori küldetésirányítója szerint az emberes marsutazás nettó baromság. Mai posztunkban  közöljük a Chris Krafttal, a NASA egyik legelismertebb küldetésirányítójával nemrég készített interjú második részét. Az előző rész azzal ért véget, hogy kiderült: Kraft szerint nemzetközi összefogásban kellene a NASA-nak visszatérnie a Holdra, ahelyett, hogy aszteroidák befogásán törné a fejét. Ehhez kapcsolódik a folytatás:

Riporter: Számomra úgy tűnik, hogy a régi asztronauták közül sokan, illetve a jelenlegiek közül is páran így vannak ezzel – legalábbis, privátban ezt mondták nekem.
Kraft: Neil Armstronggal élete vége felé rengeteget beszélgettem erről. Nagy kár, hogy már nincs köztünk, mivel fontos szószólója volt annak a tábornak, akik a NASA politikai irányítása által helyesnek tartott irány ellenkezőjét képviselték. Nézzünk szembe a ténnyel: Boldennek fogalma sincs arról, hogy milyen egy komplex projektet megvalósítani. Nincs tapasztalata ilyesmiben. Ő egy pilóta, egy tengerészgyalogos tábornok. Nem tudja, hogy működik egy nagyívű projekt. Semmi másról nem beszél, csak arról, hogy majd valamikor a 2030-as években a Marsra repülünk, de ez hamisítatlan nettó baromság. És egyébként mennyivel leszünk többek attól, ha eljutunk oda? Ki akarna egy olyan rendszert üzemeltetni, ahol 40 percig tart, amíg a hang eljut a Földtől odáig? Miért akarnánk ilyet? Felhasználóként a pokolba kívánnám az egészet. Ha a Holdon állunk, 3 másodperc alatt térül-fordul a hang. A Marson arra kell készülni, hogy mindent automatikusan hajtsunk végre. Ez az egész [jelenlegi koncepció] nem valami túl okos dolog. Azt, ami számunkra a Marsból érdekes, sok esetben robotok is képesek megtudni. És már vannak ott robotok. Amikorra képesek leszünk embereket küldeni a Marsra, addigra lehet, hogy a robotok már úgyis okosabbak lesznek az embereknél. Ezt komolyan gondolom. [Az alábbi képen Chris Kraft látható a Johnson Space Centerben egy Saturn-V rakéta társaságában, a felvétel 2007-ben készült:]R.: Már szembesülünk a robotok meggyőző képességeivel, például a Curiosity esetében.
K.: Ja. Pontosan. Ha az űrutazást gyakorlati oldalról közelítjük meg, akkor semmilyen érv nem szól a marsutazás mellett. A holdutazásban viszont van ráció. Továbbá, ha tényleg el akarunk menni valahova, akkor menjünk inkább a Naprendszeren túlra. Végtére úgyis ezt kell majd egyszer tennünk. Még nem tudom hogyan, de egy nap erre is tudni fogjuk a választ.

R.: Pár hete volt alkalmam egy kellemes délelőttöt eltölteni a Johnson Space Centerben, ahol nyolc briliáns, tehetséges új asztronauta-jelöltet mutattak be nekem. Elképzelni sem tudtam, hova repülnek majd ezek a férfiak és nők.
K.: Az utóbbi 10 évben nem volt könnyű olyan asztronautákat találni, akik szívesen mennének az űrállomásra. Nem tudom, tudja-e, de sokan nem akarnak az űrállomásra utazni. Nincs kedvük hat hónapot eltölteni ott. Három embernek kell rendben tartani az állomást, míg másik három kutat. Ez azt jelenti, hogy hárman napi 24 órában semmi mást nem csinálnak, csak üzemeltetik az űrállomást. Ez nem valami nagyon jó kilátás egy asztronauta számára. Ők izgalmas dolgokkal akarnak foglalkozni. A JSC-nél a mérnökök alkotni akarnak. Beszéljen azokkal a srácokkal, akik a Constellation programon dolgoztak, és azért jöttek a NASA-hoz, mert akkor még úgy volt, hogy visszamegyünk a Holdra. Ők lelépnek. A vezetők egy sor más okból kifolyólag szintén távoznak: leginkább azért, mert nem látják a jövőjét annak, aminek részesei. És ez baj. Kell lenni valaminek, amiért azt kérhetjük, hogy az emberek szenteljék nekünk az életüket. Ahogy én is tettem. A NASA-nak adtam az életem, és nem azért, mert megkértek rá, hanem mert ezt akartam tenni. Volt rá okom. De nem hiszem, hogy most lenne ilyen ok. A NASA nem túl élhető mostanában.

R.: Hallottam hírét, hogy nemrég találkozott a Johnson Space Center cserediákjaival, akik a nagyon népszerű NASA Johnson Style videót készítették. Mit mondott nekik?
K.: Pokoli perceket szereztem nekik. Amikor a csoport megcsinálta a NASA Johnson Style videót, és megnéztem, azt mondtam magamnak, hogy oda akarok menni, és beszélni azokkal a srácokkal. És így is tettem. Azt mondtam: „Ha ennyi energiát belefeccöltetek egy videóba, mi lenne, ha ugyanezt az energiát az űrprogramra fordítanátok? Bízzátok rám a testeteket és a szellemeteket, és inkább az űrprogrammal foglalkozzatok. A videó szerintem csodás lett, de nem ezért vagytok itt.” Nagyon őszinte voltam velük. Ők jelentik a program jövőjét. Ha nem tudjuk fenntartani az érdeklődésüket, vesztettünk. [Az alábbi képen balról-jobbra: Kraft, George Low és Robert Gilruth látható 1969-ben:]R.: Ha már a NASA jövőjéről beszélünk: most úgy tűnik, mintha a politikai szándék az lenne, hogy különböző központok legyenek szerte az országban. De vajon ez a leghatékonyabb módja egy űrprogram működtetésének?
K.: George Low-val (az Apollo-program vezetőjével és a NASA igazgatójával) 1975-ben leültünk, ő pedig feltett egy kérdést: miként lehetne úgy átalakítani a NASA-t, hogy az élet ismét pezsegjen? Jól tudtuk, hogy öt vagy hat felesleges központunk van. Nem volt szükség annyira. Hagyjuk, hogy a Jet Propulsion Laboratory foglalkozzon az ember nélküli projektekkel, és maradjon két vagy három másik központ az emberes űrrepülésre. Akkoriban a NASA-nak ennyi is megtette, és most sem kellene belőlük több. De a politika ezt nem hagyta. A központok ma is élnek és virulnak, sőt, némelyek még gyarapodtak is.

Eközben a Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyen résztvevő magyar Puli Space csapat holdjárót épít. A holdutazásig roverünknek még sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhatna egzotikus úticélja felé. A marokkói sivatag után holdjárónkat a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.