Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A Kozmosz-186-188 küldetését övező általános optimista hangulat három héttel később bizonytalanságba csapott át. A Zond indítására tett következő kísérletre - ez volt a negyedik – november 23-án, a kora reggeli órákban került sor, célja pedig a Hold megkerülése, majd a kapszula sértetlen visszaérkezése volt. Az első fokozat tökéletesen működött, de négy másodperccel a második fokozat indítása után a négy hajtómű egyike nem fejtett ki a megfelelő tolóerőt. Az automata irányítórendszer ezért leállította a másik három hajtóművet, és aktiválta a mentőrakétát. A földet érés előtt, még az ereszkedés során idő előtt begyújtottak a rakéták, és az ejtőernyő a landolás után nem vált le az űrhajóról, de az összekaristolt és sérült kabint sikerült megtalálni. A Proton 300 kilométerre az indítóállástól csapódott be.

A következő L-1 Zond – immár az ötödik – 1968. március 2-án sikeresen szállt fel. Ezúttal az UR-500K Proton központi fokozata és a D-blokk tökéletesen működött. A Zond-4-et 354 000 kilométerre, Föld-Hold távolságra röpítette, de a Holddal pont ellentétes irányba, ahol a pályáját minimálisan befolyásolja csak a Hold gravitációs mezője. A küldetés elsődleges célja a kozmikus sebességgel történő légkörbe lépés tesztelése volt, így ehhez a Hold megkerülésére nem volt feltétlen szükség. Vitalij Szevasztianov és Pavel Popovics a Zond-4 fedélzetén lévő átjátszóállomás segítségével tartotta a rádiókapcsolatot a krími Jevpatoriában lévő földi irányítással.

A Zond-4 küldetése nem volt problémamentes, az első gondok akkor jelentkeztek, amikor a szonda a Földtől még csak távolodóban volt. A tervezett pályakorrekciót kétszer is el kellett halasztani, mivel a csillagok helyzetén alapuló navigációs rendszer „szem elől vesztette” a referenciacsillagot. Amikor végül sort kerítettek a pályakorrekcióra, az elképesztően pontosra sikeredett, olyannyira, hogy további korrekcióra már volt szükség.
A Zond-4-nek 45 kilométerre kellett belesüllyednie az atmoszférába, mielőtt 145 kilométerre ismét visszapattanna a világűrbe, hogy aztán sor kerüljön a végleges légkörbelépésre. Az Afrika nyugati partjainál állomásozó megfigyelőhajó, a Risztna vette a Zond jeleit, ami azt jelentette, hogy a visszapattanó manőver nem sikerült, és az űrhajó meredek, ballisztikus pályán a Guineai-öbölbe érkezik.

Dimitrij Usztinov védelmi miniszter ragaszkodott hozzá, hogy ilyen esetben az űrhajó előre programozottan semmisítse meg önmagát, mivel attól tartott, hogy idegen kezekbe kerülhet. Ennek megfelelően a Zond-4 10 kilométerrel a Guineai-öböl fölött felrobbant. Nem mindenki értett egyet ezzel az extrém megoldással. Kiszivárgott, hogy a Zond-4 igazából 2 kilométerre volt a légkörbelépési folyosó középpontjából (a hibahatár 10 km volt), és egy érzékelő hibája folytán nem sikerült visszapattanni a világűrbe.
 
Némi vigaszt hozott, amikor megismételték az egy évvel korábbi télen végrehajtott két Kozmosz dokkolását. 1968. április 15-én a Kozmosz-212 (az aktív űrhajó) összekapcsolódott a Kozmosz-213-mal, ezúttal a rekordidőnek számító 47 perc alatt. A televízió közvetítette a dokkolási manőver utolsó 400 méterét, ahogy a két űrhajó szárnyszerű paneljei egy vonalba kerültek egymással. Milliók nézték végig, amikor 3 óra 50 perc múlva szétváltak egymástól a Csendes-óceán kékje fölött.

1968 április végére a Zond-4 küldetésén tapasztalt problémákat kijavították, és eljött az idő, hogy a Zonddal elsőként megpróbálják megkerülni a Holdat – ezúttal viszont már a valódi Holdat. A startra április 23-án került sor. Sajnos, 195 másodperccel a felszállás után a mentőrendszer tévesen aktiválódott, leállította a Proton össze hajtóművét, majd leszakította a Zond-kapszulát, így mentve meg a kabint a pusztulástól: utóbbi 520 kilométerrel arrébb ért földet, ugyanakkor a történtek meghiúsították a küldetést. Július 22-re egy újabb startot terveztek, de egy indítóálláson bekövetkezett bizarr baleset folytán a D-blokk és az L-1 rádőlt a toronyra, a balesetben legalább egy ember meghalt. Sok idegtépő napig tartott eltávolítani a fokozatokat, hogy azok ne robbanjanak fel. A további kísérleteket őszre halasztották.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.