Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az N-1 fejlesztése sok évig csigatempóban haladt. Az R-7-estől eltérően, amit akkoriban fejlesztettek ki, az N-1 katonai lehetőségeit nem lehetett pontosan meghatározni, és emiatt a hadsereg nem is kívánta a projektet támogatni. Ez a helyzet 1960. június 23-án változott meg, amikor az N-1-t a 715-296 számú, „Nagy teljesítményű hordozórakéták, műholdak, űrhajók építéséről és a kozmikus tér meghódításáról (1960-67)” című kormány- és párthatározat jóváhagyta. A szovjet űrkutatás kezdeti sikerein felbuzdulva, és az Egyesült Államok által a Saturn-hordozórakéta fejlesztéséről készített beszámoló ismeretében a szovjet kormány a párttal közös határozatot adott ki, amiben az N-1-hez hasonló nagy, 50 tonna teherbírású rakéták fejlesztését engedélyezték.

A határozat a folyékony hidrogén, ion, plazma és atommeghajtású rakéták fejlesztését is lehetővé tette. Az 1960-as határozat részét képezte az N-2 rakéta (ipari kód: 11A52) engedélyezése is, ami 75 tonna hasznos teher felemelésére képes, de ez a folyékony hidrogén, ion- plazma és nukleáris üzemanyaggal működő hajtóművek fejlesztésétől függött, és a távolabbi jövőt vázolta. Ugyanebben a határozatban javasolták a Hold és más bolygók körberepülését. Az N-1 kimondatlan célja a legénységgel történő marsutazás megvalósítása, majd azt követően a Földre való visszatérés volt.

Az ehhez hasonló lehetőségek számbavételével egy mérnökcsoport foglalkozott Gleb Jurij Makszimov vezetésével a 9. számú részlegnél, Mihail Tyihonravov felügyelete alatt. Nem terveztek landolást, csak egy éves, bolygót megkerülő küldetést. Makszimov 1959-61 között írt tanulmányaiban egy nehézsúlyú bolygóközi rakétát vizionált, a TMK-t. Ez egy szál százszorszéphez hasonlított (nukleáris erőművel az egyik végén, legénységgel az átellenes végén), ami elrepül a Mars mellett, majd egy éven belül visszatér a Földre.

1967-68-ban három önkéntes – G. Manovtsev, Y. Ulybyshev és A. Bozko – egy évet töltött egy TMK jellegű kabinban, ahol összezárva az élet fenntartásához szükséges berendezéseket ellenőrizték. Egy ehhez kapcsolódó másik munka, ami szintén a 9. részlegnél folyt, csak ezúttal Konsztyantin Feoktyisztov volt a tervező, két TMK bevonásával a marsraszállást dolgozta ki. Bár az N-1 terve problematikusnak bizonyult az emberes holdraszálláshoz, igazából tökéletes volt a Mars expedícióhoz szükséges űreszközök földkörüli pályán való összeszereléséhez.

Siddiqi rámutat arra, hogy az N-1 Mars-projekt és az ezzel kapcsolatos technológiák kifejlesztése jelentős időt, pénzt és energiát kívánt meg az OKB-1 részéről 1959-63 folyamán. Ha nem lett volna az Apollo-program, az oroszok valószínűleg megkerülték volna a Holdat, és kozmonautákat küldtek volna a Marshoz az évtized vége előtt. Bármennyire is ambiciózus volt az Apollo-program, Koroljov mindvégig azt tervezte, hogy jóval távolabbra menjen. A GIRD-csoport szlogenje, mint Friedrich Csander írta, soha nem a Holdra vonatkozott. Ehelyett ez volt a mottója: „Előre a Marsért!”.

Az a tény, hogy eredetileg 50 tonna hasznos teherrel számoltak, ami nagyon kevés egy emberes holdküldetéshez, rámutat arra, milyen kis szerepet játszott egy holdraszállás Koroljov akkori terveiben. Való igaz, hogy sokak – nem lévén tisztában a rakéta fejlesztésének hátterével – később megkérdőjelezték, hogy az N-1 alkalmas lenne egy holdküldetésre. Szergej Hruscsov szerint ez nem osztott, nem szorzott, mivel túl nagy volt ahhoz, hogy egy űrállomás modulja lehessen – egy holdexpedícióhoz pedig túl kicsi volt. Kamanyin tábornok, a kozmonauták vezetője, az 1957-ig visszanyúló tervet az 1960-as évek derekán már elavultnak tartotta. Koroljov riválisa, az ambiciózus Vlagyimir Cselomej pedig úgy érezte, hogy nagyobb hasznát lehetne venni egy modernebb verziónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.