Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A nyugati világban a szovjet űrprogramról kialakult képpel ellentétben, az valójában nem központosítottan, hanem decentralizáltan, versengve működött. Emiatt az 1964-es kormányhatározatot követően három tervezőiroda nem csak tervezéssel, hanem a holdutazás egymással rivalizáló különböző forgatókönyveinek megvalósításával volt elfoglalva. Ez egy újabb döntő különbség az amerikai holdprogramhoz képest. Az Egyesült Államokban a konkurens vállalatok árajánlatokat adtak, de közülük csak egy lett a befutó, és ez az egy dolgozhatott végül a projekten, és építhette meg az adott járműveket (a nyertes céget fővállalkozónak hívták).

Ezzel szemben a Szovjetunióban az egymással rivalizáló intézetek nem csak megtervezték a járműveket, hanem meg is építették azokat, és csak jóval később döntötték el, hogy melyiküké repüljön majd ténylegesen. Ennek eredményeképp a szovjet holdprogram projektjei - sok más kulcsfontosságú területhez hasonlóan - egymással versenyezve, párhuzamosan futottak. Ilyesmit akkoriban még csak fel sem tételeztek nyugaton. A tervezőirodák közti versengésről azonban nem értesülhetett a külvilág. Nem kisebb személyiség, mint maga Nyikita Hruscsov próbált meg közvetíteni Szergej Koroljov és Valentin Glusko között, amikor mindkettejüket meghívta a nyaralójába, hogy ott békejobbot nyújtsanak egymásnak (sikertelenül).

Mindezek miatt az 1964. augusztusi kormányhatározat jóval kisebb szerepet játszott, mint ami  esetleg várható lett volna. Nem csak, hogy nem számolta fel a különböző projektek közötti rivalizálást, de még a kiválasztott projekt esetében sem garantálta a gyors haladást. A holdutazás előkészületei 1964 augusztusa és 1966 vége között igencsak lassan haladtak. Egészen 1966 októberéig nem gyorsult fel a favorizált N-1-es program fejlesztése, ekkor alakult meg az N-1-est felügyelő Állami Bizottság, amit Holdkutató Bizottság néven is emlegettek.

1966 szeptemberében egy 34-tagú szakmai bizottság világította át a szovjet holdprogramot azzal a céllal, hogy döntsön az N-1 és az UR-700 között, és egyszer s mindenkorra pontot tegyen a rivalizálás végére. Msztiszlav Keldis lett a bizottság elnöke, és november végére készítette el a jelentését. Cselomej és Glusko figyelemreméltó lobbitevékenysége ellenére, aminek lényege az volt, hogy az N-1-et váltsák ki az UR-700-assal, az eredeti terv vitte el a pálmát. A bizottság jelentésében megerősítette, hogy az N-1 marad a holdraszállásra, az UR-500K pedig a Hold megkerülésére szánt rakéta, a jelentést pedig egy kormánnyal közösen kiadott határozat formájában (Az UR-500K-L-1 megalkotásának munkafolyamatáról) 1967. február 4-én ratifikálták: ebben még az év hátralevő részében tesztrepüléseket irányoztak elő, a holdraszállást 1968-ra ütemezték. A közös határozat megerősítette az 1964 augusztusiban foglaltakat, és a holdraszállás ügyét „nemzeti jelentőségű céllá” értékelte fel. Ezzel ez lett a legfőbb prioritás, és ennek érdekében a tervezőirodák korlátlan költségvetéssel rendelkeztek. Az igazi probléma azonban az volt, hogy az amerikaiak öt évvel korábban döntöttek arról, hogy milyen technikával akarnak holdraszállni, az Apollo-program pedig már hat éve nemzeti jelentőségű cél volt.

Igazából az 1967 februári határozat szigorított az 1964. augusztusi elődjén. Az oroszok Holddal kapcsolatos terveit most már hivatalosan is kőbe vésték (bár az UR-700-as koncepcióját gyakorlatilag csak újabb három év múlva vetették csak el végleg). Persze, az 1966-os Keldis-bizottságra és az 1967-es határozatra semmi szükség nem lett volna, ha a rivalizáló tervezők nem próbálták volna folyamatosan megmásítani az eredeti döntést. Ez drámai kontraszt volt az Apollo-programban tapasztalható eltökéltséghez és az amerikai ipar fegyelmezettségéhez képest.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.