Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az R-56-nál többet lehet tudni az UR-700-ról, aminek egy makettjét nemrég a Konsztyantin Ciolkovszkij Múzeum vezetői Kalugában jótékonyan ki is állították. Az UR-700 5760 tonna tolóerővel rendelkezett, 151 tonna hasznos terhet lett volna képes pályára állítani, ami a Saturn-V-ösnél lényegesen jobb teljesítményt jelent. Indításkor a maga 74 méteres magasságával és 17,6 méteres átmérőjével hatalmas rakéta lett volna, felszálláskor 4823 tonnát nyomott volna.

Az UR-700 a főfokozat oldalára rögzíthető rakéták és üzemanyagtartályok (akárcsak a Proton esetében) gondolatát elegyítette: a három kívülre rögzített rakéta a start után 155 másodperccel vált le, a három főhajtómű pedig 300 másodperccel az indítást követően állt le. A rakéta a zseniális Cselomej-féle tervezésre vallott, és a Proton immár bizonyított mérnöki megoldásait is felhasználta. Ami a hajtóműveket illeti: az R-56-osra kifejlesztett hajtóművet, az RD-270-est az R-56-os helyett az UR-700-as kapta meg. Cselomej UR-700-asának volt egy harmadik rakétafokozata is, amit egy RD-254-es hajtóművel láttak el, utóbbi a Proton RD-253-asán alapult.

Az UR-700-as egy közvetlen megközelítésre szánt rakéta volt, ami Cselomej szerint biztonságosabb megoldás volt a holdkörüli pályán űrrandevúval számoló forgatókönyveknél. Az UR-700 holdűrhajóval kapcsolatos vázlatok is rendelkezésünkre állnak. Az 50 tonnás, kúpban végződő, henger alakú jármű holdkörüli pályára állt volna. 21 méter hosszú volt, 2,8 méteres átmérővel, és kétfős személyzet fért volna el benne. Az űrhajó a holdfelszínre hátrafelé szállt volna le, hat lapos sílécre landolva. A teljes űrhajóból csak a 9,3 tonnás felső rész egy Apollo-típusú kabinnal tért volna vissza, később ezt fejlesztette tovább Cselomej az Almaz űrállomásai számára. Cselomej terveiben komoly hangsúlyt kaptak a többszörösen redundáns rendszerek, az N2O4/UDMH üzemanyag használata, a kimerítő földi tesztelés, valamint az összes berendezés megépítése, még mielőtt azokat az indítóálláshoz szállították volna. A lassú fejlesztés egyik oka az volt, hogy Cselomej nagy figyelmet fordított a földi tesztekre.

Az 1964. augusztusi döntést megelőzően az R-56-oshoz hasonlóan az UR-700-ast is egy holdutazásra szánták. 1964. augusztusában az N-1-es lett az emberes holdraszállásra elfogadott rakéta, így 1964. októberében az UR-700-ast törölték, és mint láthattuk, az R-56-os munkálatait szintén leállították. Mivel nem olyan fából faragták, aki feladja, Vlagyimir Cselomej tovább lobbizott az UR-700-as érdekében, és ez olyan jól sikerült neki, hogy Koroljov nagy bánatára 1965 októberében az előzetes tervekre rábólintott az Űrügyi Minisztérium. A következő évben Cselomej már olyan tervekkel állt elő, amikben azt vázolta, miként lehetne az N-1-es bajkonuri indítóállásait saját UR-700-asának startjához átalakítani. Cselomej 1966 novemberében hivatalosan is előterjesztette az UR-700-ast egy kormánybizottság számára, mint egy olyan rakétát, ami az N-1-esnél jobb megoldás. A kormány udvariasan belement abba, hogy az UR-700-assal az alapkutatás szintjén foglalkozzanak, és ezt 1967 februárjában újfent megerősítették.
Ennek ellenére Cselomej UR-700-assal kapcsolatos terveit 1967. július 21-én írták alá, 1967. november 17-én pedig a 1070-363 számú párt- és kormányhatározatban jóvá is hagyták azokat – mindez három évvel azután történt, hogy eldöntötték: az N-1-essel hajtják végre a holdutazást!

Az UR-700 holdűrhajó terveit 1968. szeptember 30-án véglegesítették. Az első startját 1972 májusára tűzték ki, és a sikeres legénység nélküli repülést követően a harmadik alkalommal már emberekkel a fedélzetén indult volna útnak (az amerikai Saturn-V-öshöz hasonlóan), hogy aztán az 1970-es évek közepén sor kerüljön a holdraszállásokra. Habár a rakétán már 1968-ban elkezdtek dolgozni, nem tudni, hogy ezután mennyi energiát fordítottak rá, mindenesetre nem úgy tűnik, hogy hozzákezdtek az építéséhez. A programot csak 1970. december 31-én állították le.

Cselomej védelmében meg kell jegyezni, hogy ő soha nem állította azt, legalábbis nem ebben a stádiumban, hogy UR-700-asával megelőzhetnék az amerikai holdraszállást. Valószínűleg az UR-700-asban inkább az N-1 utódját látta, illetve úgy gondolt rá, mint amit később, az N-1 kudarca esetén be lehetne vetni. Az UR-700-as terveit Cselomej személyétől függetlenül sokan támogatták, és sokkal jobb elképzelésnek tartották az elavult és ormótlan N-1-es koncepciójához képest. Ugyanakkor az a tény, hogy 1967 végén ismét számoltak az UR-700-assal, csak egy újabb példa a szovjet holdprogramot jellemző rivalizálásra, rendezetlen viszonyokra, pazarlásra és káoszra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.