Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Érdemes megjegyezni, hogy bár visszatekintve úgy tűnik, mintha az amerikai fél eltökélt lett volna a holdprogram megvalósítására, ez akkoriban nem volt mindig ennyire egyértelmű. Kennedy elnök némiképp kelletlenül fogadta a programot, alternatívát keresett, de végül űrmániás alelnöke, Lyndon Johnson hajszolta bele. 1961. májusi, Kongresszus előtt elmondott beszédét követően csak öt kongresszusi képviselő szólalt fel, majd mindenki rábólintott a programra. Kevés jel utalt a közvélemény lelkesedésére. A Kongresszus sok olyan programot elfogadott már korábban, amiből végül semmi nem lett: a holdprogram is hasonló sorsra juthatott volna. Kennedy bizonytalan volt, és amikor Nyikita Hruscsovval még az ugyanezen év júniusában Bécsben találkozott, azt javasolta, hogy a szovjetek és az amerikaiak közös vállalkozása legyen a holdprogram. Szergej Hruscsov szerint ez a javaslat „felkészületlenül érte apámat”. Nyikita Hruscsov nem adott hivatalos választ. Emberei a hadseregben nem lelkesedtek azért, hogy titkos rakétaterveiket megosszák az USA-val (és Koroljov sem volt kivétel ez alól). Hruscsovot feszélyezte, hogy az amerikaiak megtudják, valójában milyen gyengén is állnak a dolgok rakétafronton. Hruscsov hátrahőkölt Koroljov költségbecslése láttán. Az oroszok valószínűleg attól tartottak, hogy kiderül, milyen felkészületlenek is egy ilyen vállalkozásra.

A helyzet két év múlva megváltozott. Kennedy augusztusban megismételte ajánlatát, ez alkalommal Anatolij Dobrynin szovjet nagykövet társaságában, majd szeptemberben az ENSZ előtt is. Sokan megkérdőjelezték szándékait. Egyesek szerint Kennedy azért tette ezt az gesztust, mivel biztos volt abban, hogy a Szovjetunió úgysem megy bele, ő viszont ezzel az egész világ előtt igazi államférfinak tűnhet. A színfalak mögött az amerikaiak közül egyesek legalább annyira tartottak az oroszokkal való közösködéstől, mint fordítva.

Bármi volt is a helyzet, Hruscsov ezúttal pozitívabban fogadta a dolgot. A Szovjetuniónak már kialakított R-16-os rakétákból álló flottáját, katonai és stratégiai szempontból jobban felzárkózott az USA-hoz. A kubai incidenssel a hátuk mögött úgy vélte, hogy már képes lenne együttműködni Kennedyvel. A költséges holdverseny elkerülése és a költségek megosztása kezdett vonzónak tűnni számára. Katonai oldalról kompromisszum született: a közös holdprogram ráeső részét mindkét fél a másiktól függetlenül fejlesztette volna ki, így minimálisra csökkent a kockázat, hogy az oroszok bepillantsanak az amerikaiak technikai tudásába. 1963 őszén Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió nem vesz részt a holdversenyben, és tervei között nem szerepel, hogy embert küldjön a Holdra. Október 26-án leszögezte:

"A Szovjetuniónak jelenleg nem áll szándékában kozmonautákat küldeni a Holdhoz. A szovjet kutatók mindössze tudományos problémaként tekintenek erre a kérdésre. Az amerikaiak 1970-ig embert akarnak juttatni a Holdra. Sok szerencsét kívánunk nekik, és várakozással figyeljük, hogyan jutnak el odáig, és térnek vissza onnan. Sikereket kívánok nekik. A versengés semmi jót nem hozna, sőt, épp ellenkezőleg: bajt okozhat, mivel emberéletekbe kerülhet."

Hruscsov ezzel megnyitotta a kaput a közös vállalkozás számára. Most, hogy Oroszország már egy nőt is kijuttatott a világűrbe, Hruscsov viccesen utalt arra, hogy egy amerikai férfi egy szovjet nő társaságában repülhetne a Holdig. Erre az volt a visszavágó, hogy a nemek arányán fordítani kellene, és inkább egy orosz férfi vigyen el magával egy amerikai nőt a Holdra. Ez volt a második fordulója annak, ami akár a közös holdprogram körüludvarlásává is lehetett volna. A Fehér Ház pozitív választ adott, és kijelentette, hogy megvizsgálják a vezér javaslatát. Bár Hruscsov két éves késéssel reagált a bécsi ajánlatra, ezúttal pozitív választ adott. Nem tudunk egyetlen műszaki dokumentumról sem, ami körvonalazta volna, hogy milyen is lett volna ez a közös vállalkozás. Az előterjesztés hirtelen véget ért, amikor alig három héttel később Kennedy-t a texasi Dallasban meggyilkolták, ahova egyenesen a texasi Houstonban épülő, űrkutatást szolgáló létesítmények felkeresése után érkezett. Az új elnök, Lyndon Johnson, politikai hírnevét a szovjetek által jelentett űrbeli fenyegetésre, és az arra adott válaszlépésre építette, és nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdekelt a közös program folytatásában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.