Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

1958 kezdeti csalódottságát most félre lehetett rakni: a tűpontosságú Második Kozmikus Űrhajó feladta a leckét. Az űrhajó pontossága nem kerülte el az amerikaiak figyelmét, akik ezekben a korai időkben egyszer sem közelítettek meg küldetéseik során hasonló pontosságot. Nem mintha sok idejük lett volna felocsúdni. Három hét múlva a Szputnyik második évfordulóján egy harmadik kozmikus űrhajó is elhagyta az indítóállást.
Ez az Je-2-típusú holdszonda-család első tagja volt (ha nagyon pontosak akarnánk lenni, akkor ez volt az, ami a Je-2a megjelölést kapta). Igen nagy ugrást jelentett a Je-1 szondatípus után az ambiciózus Je-2, illetve Je-3 sorozat felé. Mindkettő nagy pontosságot igényelt, ez azonban a Hold túloldalának lefényképezésére különösen igaz volt.

A holdi fényképkészítéshez Keldis Matematikai Kutatóintézetét is bevonták. Egy ilyen küldetésre akkor kell sort keríteni, amikor a Hold túloldalát világítja meg a Nap, a szondának pedig olyan pályán kell visszatérni a Hold mögül, hogy magasan a Szovjetunió fölött legyen, és visszasugározhassa az általa készített fotókat. Az ehhez szükséges optimális körülmények ritkák: 1959 októberében (fényképezés a Hold megközelítése után) és 1960 áprilisában (fényképezés a Hold megközelítése közben) nyílt erre lehetőség. Az űrhajónak ehhez olyan rendszerre volt szüksége, amivel megfelelő irányba állíthatta magát – így biztosítva, hogy a kamerák a kívánt pontra nézzenek, illetve, hogy a képeket később vissza lehessen sugározni a Földre. Az orientációs rendszert Borisz Rausenbah (1915-2001) hét fiatal mérnökből álló csapatával közösen fejlesztette ki, utóbbiak boltban vásárolt elektronikai alkatrészekből építették meg az egyes elemeket.

Borisz Rausenbah - ahogy neve is sugallja - német származású volt, amiért a háború idején internálták. Szabadidejében az orosz képzőművészet történetének szakértőjévé képezte magát. A háború után megengedték neki, hogy visszatérjen a Keldis Kutatóközpontba, ahol az űrhajók irányításával kapcsolatos kutatásokat végzett. A rendszer alapját gázhajtóművek képezték, emellett szenzorokat használtak, hogy az űrhajó megőrizze a Földhöz, a Naphoz és a Holdhoz viszonyított helyzetét. A bolygóközi állomás volt az első űrhajó, amihez háromtengelyű stabilizáló-rendszert fejlesztettek ki. A Hold mellett való elrepüléskor a szenzorokat a Nap, a Föld és a Hold helyének meghatározásához használták, és ha ez sikerült, akkor az űrhajó segédhajtóművei addig működtek, amíg a szonda a fényképezéshez, kommunikációhoz vagy a kívánt tevékenységhez kívánt helyzetbe nem került. Rausenbah rendszerét azóta is használják.

A bolygóközi állomáshoz két kamerarendszert is kifejlesztettek, ezek közül csak az egyik vált be, amit az NII-380 Televíziótudományi Kutatóintézet gyártott Leningrádban Pjotr Bratszlavetsz (1925-1999) irányításával, munkáját I. A. Rosszeljevics segítette. Az amerikaiaktól eltérően az oroszok a fényképezéshez nem egy relatíve új televíziós rendszert hívtak segítségül, hanem egy régebbi, mechanikus tervet vettek elő, amivel nagy valószínűséggel sokkal jobb minőséget kaphatnak. A képalkotó rendszert Jenisej-2-nek hívták, és egy kétlencsés fényképezőgépből, egy szkennerből és a feldolgozó egységből állt. A páros lencsék 40 képet készíthettek, az egyik 200 mm fókusztávolságú, f5,6 fényérzékenységű  volt (teliholdra tervezve), a másik viszont 500 mm fókusztávolságú, f9,5 fényérzékenységű volt, utóbbit közelképek készítésére tervezték. A fényképezőgépeket nem lehetett mozdítani, épp ezért az űrhajónak kellett úgy manővereznie, hogy a lencsék a megfelelő irányba nézzenek. Az adatátvitel kétféle sebességen történhetett: lassan, másodpercenként 1,25 sorsebességgel (a Földtől távolabbi helyeken), és gyorsabb, másodpercenként 50 sorsebességgel (a Földhöz közelebb).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.