Már az ötvenes évek végén fej-fej mellett haladtak az oroszok és az amerikaiak a Holdért folytatott versenyben. Erről is ír Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvében, amiből az alábbiakban fordítunk részleteket magyarra:

"Ekkorra az Egyesült Államok már felbocsátotta az első műholdját (Explorer-1, 1958. január), és teljes erőbedobással dolgozott a holdprogram előkészítésén. Koroljov kiemelt figyelemmel követte az USA első holdszondájával, a Pioneerrel kapcsolatos fejleményeket. Miután megtudta, hogy a Pioneer startját 1958. augusztus 17-ére tűzték ki, sikerült első, a Holdat célbavevő R-7-esét a vadonatúj Kosberg-féle felső rakétafokozattal a tetején még ugyanaznap az indítóállásra helyezni. A tetejére egy Je-1 szonda került, ami majd becsapódna a Hold felszínébe. Ez a párhuzamosság és időbeli egyezés határozza meg a két űrnagyhatalom viszonyát az elkövetkező tizenegy év során.

Rengeteg csúszással járt a rakéta összeszerelése, és a vállalkozás csak úgy sikerülhetett, ha Koroljov éjt nappallá téve dolgozott. Az általa és Tyihonravov által kitalált holdpálya rövidebb volt, mint a Pioneeré. Koroljov már csak arra várt, hogy megtudja: az amerikaiaknak sikerül-e felbocsátani a Pioneert. Ha igen, akkor az orosz rakéta is útnak indulna, de még így is előbb érnék el a Holdat, mint az amerikaiak. Szerencséjére a Pioneer 77 másodperccel a start után felrobbant, a megkönnyebbült Koroljov pedig a sajátját visszaszállíthatta a hangárba további alapos tesztelés céljából.
 
Egy hónap múlva már tényleg minden készen állt a startra. Az első szovjet holdszonda 1958. szeptember 23-án szállt fel Bajkonurból. Koroljov valószínűleg legfőképp azért aggódhatott, hogy a felső rakétafokozat működik-e majd, ez azonban sosem derült ki: a rakéta ugyanis a „B”, „V”, „G”, „D”-gyorsítórakéták vibrációja miatt a start után 93 másodperccel felrobbant. Annak ellenére, hogy az R-7 már három szputnyikot pályára állított, még mindig volt mit finomítani rajta.
Amikor a sorozatos kudarcok miatt végül garanciát kértek Koroljovtól [ld.  a képen], hogy a továbbiakban nem lesz több felsülés, kijött a sodrából, és ezt ordította: Maguk szerint csak amerikai rakéták tudnak felrobbanni?

Az augusztusi dráma a következő hónapban megismétlődött. Cape Canaveralon az amerikaiak  egy új Pioneert készítettek elő, a startot október 11-ére tűzték ki. A Cape-en történt fejleményekkel ellentétben – azt ugyanis fokozott médiaérdeklődés kísérte –, a külvilág mit sem sejtett arról, hogy eközben Bajkonurban mi történik. Koroljov a Pioneer startja után ismét egy Je-1 űrhajót akart indítani, ami gyorsabb és rövidebb pályán utazott volna a Holdig. A Pioneer startjáról szóló híreket Bajkonurba sugározták, ahol a közvetítést Koroljov kihangosíttatta.

Röviddel később az a hír érkezett, hogy a Pioneer harmadik fokozata nem működik. Koroljov és mérnökei számára most jött el a lehetőség, hogy beelőzzék az amerikaiakat. Október 12-én sor került a második startra. Ez az előző havi kísérletnél alig sikerült jobban: ismét fellépett a vibráció, és a rakéta 104 másodperccel a start után felrobbant. Habár a Pioneer-1 startja 13 órával előzte meg az orosz szonda tervezett indítását, az orosz űrhajó rövidebb idő alatt jutott volna el a Holdig, és az utazás legvégén pedig leelőzte volna a Pioneert. Koroljov szondája kerek hat órával a Pioneer előtt érkezett volna úticéljához. Sven Grahn svéd űrkutató szerint a holdverseny ennél már a későbbiek során sem lett sokkal durvább. Sven számolta ki sok évvel később a két szonda pályáját.

A két kudarc lesújtotta Koroljovot és csapatát. Habár az R-7-essel voltak zűrök, egymás után két balesetre azért mégsem számítottak, még a fejlesztésnek ebben a szakaszában sem. A Szovjet Tudományos Akadémia munkatársát Borisz Petrovot bízták meg egy vizsgálóbizottság vezetésével, a két indítási kísérletből származó darabokat összegyűjtötték, majd nyomok után kutatva figyelmesen átvizsgálták azokat. Az eredményen mindenki meglepődött. Kiderült, hogy Kosberg új, felső rakétafokozata felelt közvetve a kudarcokért, annak ellenére, hogy még csak be sem kapcsolt. Az új fokozat, bármennyire kicsi volt is, idézte elő a rakéta alsó fokozatában fellépő vibrációt, ami olyan frekvenciájú volt, hogy attól az egész szétesett. Ez volt az első – és távolról sem az utolsó – alkalom, amikor egy rakéta felsőbb fokozatán végrehajtott módosítás váratlan következményekkel járt.

Különböző szerkezeti megoldásokkal végül csillapították a vibrációt. Habár ezt a problémát sikerült megoldani, a programot egy újabb csapás érte. Két hónapos szakadatlan munka után összeszereltek egy harmadik rakétát és a hozzá tartozó űrhajót. Ez december 4-én indult el a Hold felé. Miután túlvolt a 90-100 másodperc körüli kritikus szakaszon, egyre bizakodóbbak lettek a szakértők. De nem sokáig, mivel a 245. másodpercben a tolóerő 70%-ra visszaesett, majd a fő rakétafokozat (az A-blokk) leállt. A rakéta felrobbant, és darabjai szétszóródtak a földön. A robbanást egy hidrogén-peroxid szivattyú áttétele okozta azután, hogy átszakadt a hermetikusan záró burkolat. Csekély vigasz lehetett Koroljov számára, hogy az amerikaiak következő, január 6-i kísérlete szintén csődöt mondott, igaz, jóval messzebb, 102 000 kilométerre jutott a rakéta.

A szovjet kudarcokról csak a programban közvetlenül résztvevők és a politikai vezetés tudott. Amerikának is megvolt a maga baja, de a hangulat optimista volt. A szondák révén javult a közmorál, a programot hatalmas sajtóérdeklődés kísérte. A Cape Canaveral-i körzet (ami egészen idáig mindössze egy légitámaszpont és a parti őrség állomáshelye volt) az amerikai gondolkodás részévé vált. Gyorsítórakéták, visszaszámlálások, a Hold, a misssziók: ezek a kifejezések mind-mind beépültek az emberek szókincsébe. Amerika nem hagyta magát, és bár a küldetések balul is sültek el, legalább megpróbálták.

Az oroszoknál ugyanakkor a nyilvánosság vajmi keveset tudott arról, hogy az ország holdprogramja elindult. A megjelent kevés cikk egyikében, 1957. július 21-én J. S. Klebsztevics egy spekulatív cikket írt, amiben körvonalazta, hogy öt-tíz éven belül a Szovjetunió miként küld majd egy mobil lánctalpas laboratóriumot a Holdra, ami a felszínén mászik, és segít meghatározni az emberi landolásra legmegfelelőbb helyeket. A szovjet űrprogramot, aminek céljai viszonylag ismertek voltak az 1950-es évek közepén, most már szigorúan szabályozták. Mihail Szuszlov határozta meg az ideológia fő csapásirányát: a szovjet űrprogramban nem történhetnek kudarcok. Elrendelte, hogy csak sikeres startokat és küldetéseket lehet bejelenteni – hiába tiltakozott ez ellen akkor és a későbbiekben is Msztyiszlav Keldis. A programot titkolózás és anonimitás szőtte át. Glusko és Koroljov nevei eltűntek a nyilvántartásból, bár a sajtóban azért álnéven még írhattak: Szergej Koroljov „Szergejev professzor” néven, Valentyin Petrovics Glusko fedőneve pedig alig változott az eredetihez képest, mivel kezdőbetűi (fordított sorrendben), és apai neve is szerepelt benne: „G. V. Petrovics professzor”.

Így valahányszor egy űrrepülés rosszul sült el, az adott küldetés célját újrafogalmazták, mintha minden tervezett feladatot teljesítettek volna. Ez aztán a szovjet hírekben a Hold felfedezésével kapcsolatban egy sor ellentmondást, baklövést, fél információt és teljes zűrzavart eredményezett. De a legjobb az volt, ha egyáltalán semmit nem lehet tudni a missziókról – ahogy ez az első három, Holdat célzó küldetés esetében is történt."

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.