Az Apollo 11 leendő asztronautáját megműtötték, de az operáció után elképzelése sem lehetett arról, hogy asztronauta maradhat-e a továbbiakban, és indulhat a Hold felé, vagy esetleg élete hátralevő részében sorstársainak mesélheti korábbi hőstetteit. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A Wilford Hall Kórház T-2-es szárnya (ez az idegsebészet) ijesztő egy környék volt. Egy részét jópár intenzív kórterem tette ki, ahol a nagyon csúnya esetek voltak, és ahova ottlétem során egyszer sem tettem be a lábamat. Épp elég volt a többi is.
Idegműtétet feltételezem, hogy az emberi test bármely pontján végre lehet hajtani, mégis úgy tűnt, hogy a hátak és az agyak operációja köti le leginkább a T-2-es sebészeinek figyelmét. Voltak öregek, gyerekek, baleseti sérültek, de voltak olyanok is, akiket túlzottan legyengített a betegség, és nem lehetett megoperálni őket. Voltak, akik saját lábukon távozhattak, mások pedig soha nem is fognak.

Szemlátomást a leggyakoribb baleseti ok egy-egy száguldó sugárhajtású gépből való katapultálás volt: a pilóta a kar meghúzása előtt nem győződött meg arról, hogy gerince megfelelő helyzetben van-e. A második leggyakoribb eset a koponyatörés volt valamilyen autós vagy motoros baleset következtében. Duplán szerencsésnek éreztem magam. Először is nem voltam mozgásképtelen, másodsorban pedig egy-kettőre az idegsebészeti osztályvezetőhöz kerülök. Patnek ugyan voltak fenntartásai a katonai kórházakkal kapcsolatban, ami az évek során számos katonaorvossal való találkozást követően alakult ki benne: egyes esetekben nagyon tapasztalatlanok voltak, más esetekben viszont szakterületükön kívül ténykedtek, azt viszont mindketten tudtuk, hogy ebben az esetben semmi ilyesmiről nincsen szó.

Wilford Hall az a létesítmény volt, ahova a nehéz eseteket utalták az Egyesült Államok minden részéről, és még a tengerentúlról is. Ha maradt is volna némi kétely Patben, azt azonnal eloszlatta a Paul Myers ezredessel való első találkozás. Ez az ember tekintélyt és szakértelmet sugárzott a maga csöndes módján. Bár elfoglalt volt, ahhoz elég időt töltött velünk, hogy egyenes, már-már hivatalos tájékoztatót adjon, miközben türelmesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre. Bonyolult műtét elé néztem („Tudják, ez nem mandulaműtét”), de amikor végül magunkra maradtunk, Pattel mindketten úgy éreztük, hogy jó helyre kerültem.

Az első vizsgálat a mielogram volt, ehhez enyhén benyugtatózott állapotban begurítottak egy röntgenszobába, majd hassal lefelé egy dönthető asztallapra szíjaztak. Ezután egy csöpp festékanyagot injekcióztak gerincem alsó felébe. A festékanyagnak két fontos tulajdonsága van: floureszkál, és jóval sűrűbb, mint a gerincfolyadék. Emiatt aztán mindaddig, amíg a fejem magasabban volt a hátamhoz képest, a buborék egyhelyben maradt, de amint az asztalt elkezdték óvatosan lejteni, a flouroszkópon látni lehetett, ahogy a festékanyag lassan süllyedni kezd a gerincemben a velő és az azt körülvevő csont közötti résben.
Az egész eljárás lényege az, hogy kiderítsék: a buborék útja során akadályba ütközik-e valahol. Az biztos, hogy amint elhagyta a 6-os nyakcsigolyát, szinte teljesen megállt - mindössze egy vékony erecske csordogált át az ominózus területen, ezzel jelezve az akadályt gerincvelőmnek azon a pontján. Így aztán a mielogram megerősítette a röntgenvizsgálat eredményeit, illetve azt, hogy a másnapi műtétre valóban szükség volt. Egyúttal pedig azt is meg lehetett állapítani, hogy pontosan hol van a probléma.

Másnap a reggel egy nagyon korai beöntéssel indult, amit egy hosszas, zuhanyzással egybekötött elmélkedés kísért jövőmet illetően. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehettem, hogy testem kívül-belül tiszta volt. Az ezt követő eseményekre egy fátyol ereszkedett, így nem tudtam megfelelően értékelni gyógykezelésemet. Csak abban voltam biztos, hogy ennyire még sosem vártam az idő múlását, meg, hogy így vagy úgy, de derüljön ki számomra, hogy ettől a rövid fennakadástól eltekintve még mindig egy Hold felé tartó asztronauta vagyok-e, vagy már csak egy reménytelen roncs, aki hátralevő napjaiban sorstársait korábbi hőstetteivel szórakoztatja majd. („Figyelj haver, nem tudom, igazából mi is az az űrséta, de szerintem a vénák és az artériák ödémájával függhet össze”).

Már nagyon vártam, hogy a nővér végre bejöjjön az injekcióval, és hálát éreztem a ködös gondtalanságért, amit a szérum okozott. Igazából, babám, már az sem érdekel, ha apró miszlikre vagdaltok is. Majd betoltak a műtőbe, és már csak nagyon távolról derengtek a vakító lámpák, illetve egy őrült, aki mindenáron azt akarta, hogy száztól számoljak visszafelé. Nem jutottam túl messzire…
A következő emlékképem az, hogy feleségemnek rengeteg roppant érdekes dolgot mesélek, de valahogy gyönyörű, érzékeny arca mindvégig mozdulatlan maradt, szinte közönyösen, mintha nem is hallana engem. Végül csöndesen eltűnt, és hosszú idő múlva Dr. Myers társaságában tért vissza. Most beszéltünk csak igazán így hármasban, Myers pedig elmesélte, hogy a porckorong, ami teljesen elvált a csigolyától, beesett a gerinccsatornába: ez okozta a bonyodalmakat a mielogramban, illetve az életemben. Most már nincs többé, ott van egy üvegben, nekem pedig a pihenésen kívül nincs más dolgom."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.