A Mercury- és a Gemini-program esetében mintegy ötven, ember nélküli küldetés előzte meg az emberes repüléseket, az Apollo-program és a Saturn V esetében mindössze kettő elég volt. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Az első szokatlan dolog küldetésünkkel kapcsolatban az volt, hogy a behemót Saturn V rakéta mindössze két, ember nélküli teszt után készen áll az emberes repülésre. A Mercury-programban használt Atlas gyorsítórakéta mintegy ötven, ember nélküli tesztelésen esett át, míg végül John Glenn felpattanhatott az egyik hátára, és közel ugyanennyi ember nélküli repülés előzte meg Grissom és Young Gemini 3-as repülését a Titan II esetében.

Az 503-as másik furcsasága az volt, hogy a Saturn V harmadik fokozatát újra be lehetett gyújtani – akárcsak egy holdutazás alkalmával. Ugyanakkor a miénk hamar leáll, és így hatezernégyszáz kilométer magasan, földkörüli pályán maradunk. Ez az apró részlet mindenféle tervezési problémához vezetett, mivel erről az aszimmetrikus pályáról csak meghatározott időközönként lehetett visszamenekülni a földre: ha gondunk adódik, és kénytelenek lennénk idő előtt visszatérni, jó eséllyel Vörös Kínában érne véget az utunk. Ebben a nagy magasságban feladatunk a holdkomp megtornásztatása lenne: egy körülményes űrrandevú-sorozatot kellene kiviteleznünk. [Az alábbi képen jóval későbbről egy Saturn V-ös látható. Nem volt kicsi.]

Az űrrandevú kérdésköre nem egyszerű; ha az asztronauta hivatal környékén létezett kényes ügy, akkor ez az volt: hány előzetes űrrandevú szükséges ahhoz, hogy az Apolloval meg lehessen kísérelni a holdraszállást? Az űrrandevú egy misztikus tudomány, amit nem könnyű elmagyarázni az átlagembernek. Nagy általánosságban az okozta a problémát, hogy egy sor fontos változót is figyelembe kellett venni. Ott van például a holdkomp, ami alapesetben alulról közelíti meg a parancsnoki/műszaki egységet, de érkezhet felülről is – utóbbira akkor kerül sor, ha valami nem stimmel az időzítéssel.

Ezen kívül a holdkompnak két irányítórendszere volt: egy elsődleges és egy tartalék, amit a küldetés-megszakítás során használnánk, ez utóbbinak teret kell adni a kibontakozásra, hogy meggyőződhessünk arról, legalább egy űrrandevút össze lehet-e hozni a segítségével.
Az űrrandevú kizárólag a holdkomp felső felével (visszatérő egységgel) is végrehajtható, ezesetben küldetésünk során úgy teszünk, mintha a leszállóegység már a holdfelszínen hagytuk volna. De gyakorlatozhatunk úgy is, hogy a visszatérő- és a leszállófokozat még együtt van. A kettő között rengeteg lényegi különbség van.
Végül, a holdkomp kis sebességen, kis magasság-különbségről is megközelítheti a parancsnoki/műszaki egységet, de száguldozhat is, ha tetemes magasság-különbség van kettejük között.
Ez így együtt négy fő változót jelent:
1. A holdkomp felülről érkezik, vagy alulról közelíti-e meg a parancsnoki/műszaki egységet;

2. Az elsődleges, avagy a tartalék-irányítórendszer használatával hajtjuk-e végre az űrrandevút;

3. Csak a holdkomp visszatérő egységével hajtjuk végre az űrrandevút, vagy esetleg a leszállóegység is hozzá van kapcsolva;

4. Kicsi avagy nagy a magasság-különbség a két egység között.

Amikor az emberek asztronauta-kiképzésre gondolnak, valószínűleg egy profi bokszoló napi rutinja ötlik fel bennük, vagy egy karmáját kereső remete meditációja. Soha senki nem említi a magasság-különbséget, pedig ez az, ami igazán számít. Az űrrandevú nehézsúlyú bajnokai – Tom Stafford, Buzz Aldrin, Pete Conrad, Neil Armstrong, Dave Scott – lehet, hogy futottak és meditáltak, az is lehet, hogy nem, de az egészen bizonyos, hogy órákat töltöttek el azzal, hogy sokat foglalkoztak a komplex űrrandevú előkészítésével, megtervezésével.

Nem volt mindig igazuk, viszont nagy volt a befolyásuk. Nagymértékben az ő mérlegelésükön múlt, hogy az Apollo 11 szállt le elsőként a Holdra, nem pedig az Apollo 10 vagy az Apollo 14. Mint említettem, nem mindig volt igazuk. Emlékszem egy 1967. április 26-i vízválasztó értekezletre, amikor az asztronauta hivatal több más mellett eltökélten képviselte azt az álláspontot, hogy ki kell próbálni az űrrandevút úgy, hogy a holdkomp felülről érkezik, illetve úgy is, hogy a küldetés-megszakításért felelős irányítórendszer dirigál. Egyik sem valósult meg.

Ugyanakkor az többé-kevésbé igaz, hogy ezek az űrrandevúval kapcsolatos megbeszélések – és kisebb részben az űrsétával, valamint más, a későbbi repülések egyéb munkafolyamataival foglalkozó értekezletek – nem csak a legénység számára voltak hasznosak, hanem a NASA számára is, mivel végleges formát öltött a küldetések megtervezése.
A játék lényege az volt, hogy olyan gyorsan jussunk el a Hold felszínére, amilyen gyorsan csak lehet, de előbb  azért járjuk körül a lehető legtöbb potenciális problémát a lehető legkevesebb előzetes repülés igénybevételével. Emiatt aztán az 503-asra, valamint a többi, korai küldetésre annyi feladatot osztottak, amit a legénység és a földi személyzet még kezelni tudott, és küldetésünk megtervezése 1967 hátralevő részében nem sok nyugtot hagyott nekem."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.