Keszonbetegség gyötörte az egyik asztronautát a világűrben, de nem mert szólni az orvosoknak, mert félt a fél éjszakán át tartó orvosi konzíliumok sorától. Inkább bevett egy-két aszpirint. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"Apropó, fájdalom: a bal térdemben lüktető fájdalmat érzek, ami pár órával ezelőtt kezdődött, majd fokozatosan rosszabbodott, és mostanra megállapodott egy elviselhető, de nagyon kellemetlen szinten. Szerintem a szövetekből kioldódó nitrogén okozza ezt, ami kis buborékokat hoz létre, ezek aztán nyomást gyakorolnak az idegekre. Valamilyen okból az ízületek – különösen a könyök és a térd – a legérzékenyebbek a keszonbetegségnek erre a fajtájára. Azért pont ezt a diagnózist állítottam fel, mert a fájdalmam, pont olyan volt, mint amit korábban a magassági kamrában éreztem. Való igaz, hogy felszállás előtt pár óra hossza azzal ment el, hogy testemet a nitrogéntől próbáltam megszabadítani. Az ehhez szükséges idő azonban egyénenként jelentékenyen eltérő lehet, és én valószínűleg a többségnél jóval érzékenyebb vagyok – vagy talán az indítóálláson valahogy mégis beszivárgott némi levegő, amikor a vezetékeimet a hordozható oxigéntartályról az űrhajó oxigénellátó rendszerére átkötöttem.

Ez azonban most teljesen érdektelen, a lényeg, hogy mit tegyek. Megbeszéljem, vagy próbáljak inkább beletörődni? Élénken látom magam előtt, amint orvosi konzíliumok egész lavinája zúdul ránk, ennek elindításához egyetlen röpke panasz is elegendő. Ez esetben a személyes kivizsgáláson kívül minden másban részem lesz. A legkevesebb, ami történik, hogy a fél éjszaka rámegy az izgatott, oda-vissza rádiózásra. Erre pedig semmi szükségem.
Mi mást mondhatnak azon kívül, hogy vegyek be pár aszpirint? Mindenféle konzultáció nélkül bevettem két szemet. Ha ez csakugyan keszonbetegség, akkor az idő nekem dolgozik, és pár órán belül a nitrogén-buborékoknak fel kell szívódniuk. [Az alábbi képen a Küldetésirányítás látható, a felvétel a Gemini 10 útja idején készült:]

John morózus, és a szokásosnál is szófukarabb. Ha aztán nagy ritkán mégis mond valamit, csak az űrrandevúval kapcsolatban nyilvánul meg, és értetlenkedik, hogy miként ugrott meg ennyire az üzemanyag-fogyasztás. Nem jön rá, hogy miért történt, és én ebben nem vagyok jó partner, két okból sem. Először is beleszámítva azt a melót, amit a Gemini 6 idején, Tom Stafford tartalékaként végzett, John többet felejtett az űrrandevúról, mint amennyit én eddig összesen megtanultam róla. Másodszor hozzájárulásom a randevúhoz – miközben egy sor bonyolult táblázatot szorongattam – az orr-farok és a fel-le irányú mozgásra korlátozódott, és a bal-jobb irányú síkra nem terjedt ki, eközben hoztuk össze a csavart nyolcast.
John űrrandevúval kapcsolatos tépelődése és saját űrsétám törlésétől való rettegésem közepette nem is említve átkozott térdemet, meglehetősen zord a hangulat idefenn.

Miközben a fülkét előkészítem nyolcórás alvásunkra, arra gondolok, hogy Jesszusom, itt tényleg ellenséges környezetben vagyunk, ahol nincs pardon, és csak a jó ég tudja, mennyi hibalehetőség vár ránk holnap és holnapután.
A térdemet leszámítva, ami az aszpirin ellenére még mindig fáj, további két akadály áll az alvás útjában: a kezeim és a fejem. Előbbiek szemmagasságban himbálóznak előttem, valahányszor csak ellazulnak a karjaim – szemlátomást gravitációra van szükségük ahhoz, hogy odalenn maradjanak. Aggódom, mivel közvetlenül a kezeim mellett van a műszerfal, ahol füzérekben vannak a visszapattanó kapcsolók, ezeket nem lenne szabad átállítani az éjszaka folyamán. Mi van, ha a röhejesen lebegő kezeim átkapcsolnak közülük egyet-kettőt? El kell pakolnom valahová őket, ahol nem okozhatnak bajt, de vajon hová? Megpróbálom a hátam mögé rakni kezeimet, de a szkafanderben kényelmetlennek találom a pozíciót. Épp azon merengek, hogy a számba tömöm őket. Eközben a fejemmel is problémáim vannak. Egész egyszerűen helytelennek tűnik párna, vagy valamilyen fejtámasz nélkül álomba szenderülni, itt azonban szabadon lebegek, amit csak néha-néha zavar meg az a kis döccenés, ahogy a fejem az ajtóhoz ér, majd lepattan róla.

John már lekapcsolná a világítást, azonban a fülke fényeinek leoltása mellett mindkét ablakra egy-egy vékony fémlemezt is fel kell erősíteni, mivel minden egyes földkörüli keringésünk felét vakító napfényben töltjük. Kedves meglepetés vár, amikor a fedőket kipakoljuk: valamilyen jótét lélek egy fotót ragasztott rájuk: mindkettőről egy-egy érzéki, hihetetlenül gyönyörű lány néz ránk.

Ők sokkoló betolakodónak számítanak ebben a kis maszkulin kamrában, ami zsúfolásig tele van gépekkel, és a lányok valahogy nem illeszkednek a képbe, viszont ha nélkülük nem lesz sötét, akkor nincs mit tenni: ilyen a földönkívüliek élete. Az ablakokra tehát felkerülnek a lányok, és a kabinban vaksötét lesz, én pedig addig ficegek, míg rátalálok egy olyan pozícióra, amiben valamicskét azért tudok szunyókálni. Enyhén a jobb oldalamra fordultam, Johnnak háttal, és fejemet a párnaérzet érdekében a kabin felső sarkával ékeltem be. Még mindig nem vagyok teljesen elégedett össze-vissza kóválygó kezeim miatt, de a gombok véletlenszerű kapcsolgatásának veszélyét hülyeségnek nyilvánítom, és megpróbálok a továbbiakban nem foglalkozni a kezeimmel és a térdemmel. Pár óra feszengést követően újabb két aszpirint veszek be, és ismét kísérletet teszek az alvásra. Ezúttal talán két óra hosszára sikerül is álomba szenderülnöm, és amikor felébredek, megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy a térdfájásom szinte teljesen elmúlt. Nem tudok visszaaludni, de nincs értelme felébreszteni Johnt, így csak ülök, és átismétlem magamban a következő nap teendőit."

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.