A leendő asztronautákat rostáló bizottság tagjai felsóhajtottak, amikor kiderült, hogy egyetlen nő sincs a jelentkezők között. A nők problémásak, mivel nincsen péniszük. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Épp csak összeállt az újjászervezett Gemini 10-es csapat (Young, Collins, Bean és Williams), amikor Deke különös feladattal bízott meg minket: ott kellett ülnünk vele Warren North társaságában az asztronauták újabb csoportját kiválasztó bizottságban. Ez a döntés teljességgel felfoghatatlan volt számomra, két okból is: először, épp csak, hogy nekikezdtünk Gemini 10-es felkészülésünknek, és a bizottságosdi nélkül is elképesztően feszes négy hónapnak néztünk elébe.

Másodszor, Bassett és See halála ellenére is mintegy harminc, űrrepülésre alkalmas, élettől kicsattanó asztronauta maradt a programban. Kinek volt még többre szüksége, és miért épp mi nyertük meg ezt a feladatot? John tiltakozott, Deke azonban hajthatatlan volt, így aztán március első hetében minden repülésünkkel kapcsolatos teendőnket kiejtettük a kezünkből, és kiválasztottunk tizenkilenc asztronautát. Ez érdekes időtöltés volt, még akkor is, ha egy hét ki is esett a felkészülési időből, amit soha nem hozhattunk be. [Az alábbi képen baloldalt Deke Slayton látható.]

Első dolgom volt, hogy felkerestem a személyzeti irodát, ahol a pályázók előzetes átvizsgálását végezték. Ők pusztán az életkor, a végzettség, a repülési tapasztalat alapján a több száz jelentkezőből álló mezőnyt harminc-negyven közöttire szűkítették. A „döntősöknek” tekintélyes méretű aktájuk volt. Ha valaki időt szánt rá – és én rászántam a hétvégét – mindegyikükről elég pontos képet lehetett kapni: egyikük bajtársai feleségét csábította el, a másik szemlátomást látens homoszexuális volt. Amaz jól repült, viszont a főnöke ékesszólóan kiegészítette aktáját olyan dolgokkal, amit a jelölt "elfelejtett" bevallani. Emez sok tanárára mély benyomást tett, egy másik viszont észrevétlenül suhant végig tanulmányain. Egyikük a már kiválasztott asztronauták valamelyikének volt az ismerőse, másikuk viszont túl fiatal volt ahhoz, hogy ismerje valamelyikünket. Egy volt, aki évi 25 ezer dolláros fizetéshez ragaszkodott, rajta kívül azonban szemlátomást senki mást nem izgatott a pénz.

Felidéztem magamban a pályázóként átélt traumatikus időszakomat, amikor én jelentkeztem – vagy inkább könyörögtem – azért, hogy asztronauta lehessek. Épp ezért a lehető leglelkiismeretesebb munkát akartam végezni a jelentkezők rostálásakor, aminek során megpróbáltam kiszemezgetni a trükközőket, és kiválasztani a legjobbakat. A csoportban feketék és nők sem voltak.

(Az Egyesült Államok 1967. június 30-án állt a legközelebb ahhoz, hogy fekete asztronautája legyen: Robert II. Lawrence Jr. őrnagyot ekkor válogatták be a Légierő Emberes Űrlaboratórium asztronauta-csoportjába. Lawrence doktori fokozattal rendelkező vegyész - és egyben berepülő pilóta volt, aki 1967. december 8-án szörnyet halt, amikor egy F-104-essel lezuhant az Edwards Légibázison. Később, 1969 derekán törölték az Emberes Űrlaboratórium programot.)

Úgy hiszem, hogy a leendő asztronautákat rostáló bizottság tagjainak szívéről nehéz kő esett le, amikor kiderült, hogy nincs nő a jelentkezők között. A nők problémásak, ehhez kétség sem fér. Nem elég, hogy ki kell zipzárazni a szkafandert, majd az alfeledre biggyeszteni egy műanyag tasakot, amibe a székletet üríted – mindezt tizenöt centire a ronda és vén John Youngtól kell megtenni. Mi történne, ha nő lenne a befutó? Pénisz híján még a CUVMS-t [az űrhajó fedélzeti WC-jét] sem tudná használni, így a rendszert teljesen újra kellene tervezni. Nem, jobb volt a férfiaknál maradni. A feketék hiánya viszont már egészen más kérdés volt.

Jobb lett volna, ha a NASA asztronautái között feketék is lehettek volna, és a mi csoportunk is örömmel fogadta volna őket. Nem tudom miért nem bukkant fel egy sem közülük. Talán nem volt olyan, aki a szükséges repülési tapasztalattal/végzettséggel rendelkezett, vagy talán más pályát képzeltek el maguknak. Azt mindenesetre tudom, hogy bőrszíne miatt senkit nem zártak ki. A jelentkezési lapon sem származásra, sem felekezeti hovatartozásra nem kérdeztek rá. A NASA-hivatalnokai először csak a döntősök egészségügyi vizsgálatakor láthatták a jelentkezők bőrszínét. Bárhogy is történt, sajnáltam, hogy a befutók között nem volt fekete. Bizottságunk feladata azonban a kiválasztás, nem pedig a toborzás volt, így aztán nekiálltunk egy objektív módszer kidolgozásának, ami alapján a jelentkezőket osztályozhattuk. Deke javaslatára a korábbi rostálások során alkalmazott szisztémát fogadtuk el - mindössze apró változtatásokat eszközöltünk.

Ez harminc pontból állt, ami három egyenlő részre tagolódott: tanulmányok, pilótatudás, személyiség és motiváció. A „tanulmányok” igazából helytelen kifejezés, ami rögtön kiderül, ha megnézzük, mit is takar: IQ-szint – egy pont; diploma, kitüntetés és egyéb eredmények – négy pont; a NASA által lefolytatott alkalmassági vizsgálat – három pont; szakmai interjú – két pont.
A pilótatudás pontszámát az alábbiak szerint határoztuk meg: repülési adatok (összesen repült órák, géptípus, stb.) – három pont; a berepülő pilóta iskola vagy más, vizsgáztató testület által adott értékelés a jelentkező repülési tudásáról – egy pont; szakmai interjú – hat pont.
A személyiség és motiváció esetében nem voltak alkategóriák, a komplett tízpontos csomag az interjú során alakult ki, és a delikvens személyisége ennek fontos részét képezte.

Emiatt a harminc pontból (ez volt a maximális pontszám, amit egy jelölt kaphatott), tizennyolcat a mindent eldöntő interjúkon lehetett megszerezni. Emlékeim szerint minden emberre egy óra jutott, ebből durván negyvenöt percig faggattuk, majd távozása után további tizenöt percig értékeltük. Hosszú napokat töltöttünk el a Rice Hotel egyik zsúfolt szobájában ülve, ahol reggeltől estig interjúztattunk, egy álló héten át."

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

roka 2012.09.20. 15:15:20

A holnapi blogbejegyzést csak úgy marketing fogásba nem a tudományok hídjával kéne kezdeni?
www.hyperiongroup.hu/Tudomanyok_Hidja_2012_prezentacio.pdf

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: