A műszerek szerint az űrhajó már elemelkedett az indítóállásról, amikor a hajtómű leállt. Wally Schirra feneke azonban mást jelzett. A döntésen az életük múlt. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A Gemini 7 küldetésének nyolcadik napján a Gemini 6 készen állt arra, hogy csatlakozzon hozzá: a 19-es indítóálláson ismét egy Gemini-Titan álldogált. Wally Schirrának és Tom Staffordnak ezúttal azonban nem kellett egy újabb Agena miatt aggódnia, és úgy tűnt, hogy minden rendben van a visszaszámlálás során.

A hajtómű gyújtása megtörtént, a műszerek az indítóállásról való elemelkedés tényét meg is erősítették – majd hirtelen csönd lett. Körülbelül egy másodpercük volt arra, hogy két lehetőséget mérlegeljenek: (1) A hajtóművek akkor álltak le, amikor az űrhajó épp csak elemelkedett az indítóállásról. Ebben az esetben a katasztrófa határán vannak, hiszen vagy visszahuppan az űrhajó a helyére, vagy eldől, ekkor viszont azonnal katapultálni kell, különben végük; (2) a hajtóművek még az indítóállásról való elemelkedés előtti pillanatban álltak le, ebben az esetben az űrhajó még mindig stabilan az indítóálláshoz rögzítve áll, és így is maradhat, hacsak nem üti fel a fejét valami újabb probléma.

Az űrhajó tervei az (1) verziót támasztották alá (gyaníthatóan a fülkébe szerelt elemelkedés-jelző atombiztos volt), Wally alfele azonban a 2-es variációra szavazott. Mozdulatlannak érzett maga alatt mindent. Egy idegesebb típus mindenképp katapultált volna. Ha Wally és Tom ezt meg is teszi, senki nem vádolta volna őket a szakemberek közül.
De a szuperhiggadt Wally nem vesztette el a fejét, és pontosan mérte fel a helyzetet, így egy újabb próbálkozás erejéig megmentette a Gemini 6-ot. Kiderült, hogy egy elektromos csatlakozó rázkódott ki a hajtómű gyújtása után, az elemelkedés előtti tizedmásodpercben, majd egy hamis jel hatására leálltak a Titan hajtóművei.
Másnap bejelentették, hogy „egy műanyag porvédő gondatlanságból az üzemanyagcsőben maradt, ami akkor is meghiúsította volna a Gemini 6 startját, ha az elektromos csatlakozó nem esett volna ki az űrhajó alján, és emiatt nem álltak volna le a Titan II hajtóművei. Ezt az alkatrészt a … gyárában szerelték össze, és „emberi mulasztás” miatt nem távolítottak el onnan…”. (NASA SP-4006, „Astronautics and Aeronautics, 1965,” p. 548.) Wally és Tom tud valamit az életről.

Harmadik indítási kísérletüket 1965. december 15-én már siker koronázta, és miután a terv szerint négyszer végigüldözték a Föld körül a Gemini 7-et, felzárkóztak mellé, és további öt órán keresztül kötelékben repültek. Eközben a két űrhajó legénysége beszélgetett egymással, fotókat készítettek egymásról. Majd Wally és Tom számára eljött a búcsú ideje, hunytak egy keveset, eljátszották a „Jingle Bells”-t, majd visszatértek a légkörbe, pár napos küszködés erejéig hátrahagyva Frank-et és Jimet. [Az alábbi képen Frank Borman látható pár évtizeddel később, 1988-ban.]

Végül december 18-án Franken volt a sor, hogy megfelelő helyzetbe állítsa a fékezőrakétákat, és előkészítse azt az elektromos áramkört, ami a négy fékezőrakéta begyújtásáért felelős. Feltéve, hogy bekapcsolnak, és nem fagytak szét, vagy nem lett valamilyen más károsodásuk a több mint 300 óra során, amit az űr vákuumában eltöltöttek.

A Gemini 7-et csakis a fékezőrakéták gyújtásával lehetett lehozni, még mielőtt elfogyott volna az oxigén. Így aztán érthető, hogy az MCC-ben valamennyien megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, amikor Frank sikeres gyújtásról számolt be. Eggyel kevesebb dolog miatt kellett aggódnunk.
De még így is maradt épp elég kétség: megfelelő helyen érnek-e földet, kinyílik-e az ejtőernyő, jó kondiban lesznek-e? Nem sokkal később a TV-képernyőkön láttuk, amint ketten kilépnek (igen, képesek voltak gyalogolni) az anyahajó fedélzetére. Sápadtak, fáradtak és borostásak voltak, ugyanakkor boldognak tűntek, mosolyogtak; végelgyengülésnek a nyomát sem lehetett látni rajtuk.

A repülést követő egészségügyi vizsgálat megerősítette, hogy valóban jó formában voltak: tizennégy űrben töltött napjuk után valahogy kevésbé voltak viseltesek, mint Cooper és Conrad volt a maga nyolc napja után. Borman négy és fél kilót fogyott, Lovell közel hármat. Lovell pulzáló combszorítójának semmilyen kimutatható hatása nem volt. Borman agyhullámainak elemzéséből kiderült, hogy első éjszakán jó pár óra erejéig pihentető alvásban volt része, a második éjszaka már hét órát aludt – Borman szerint rég nem aludt ilyen jót. A harmadik éjszaka agyi aktivitását nem rögzítették, mivel a fejbőrre helyezett EEG elektródáit idő előtt leszakadtak. Hogy ez véletlenül történt-e, vagy Borman hathatós közreműködésével, ezt csak ő tudhatja. A legénység kondíciója az expanderrel végzett gyakorlatok hatására nem változott számottevően a tizennégy nap során.

A csontsűrűséget mérő röntgenfelvételek kellemes meglepetéssel szolgáltak, mivel mindössze 3 százalékos veszteséget állapítottak meg – ez a Gemini 5 legénysége esetében mért érték harmada volt. A kalcium-háztartás vizsgálatának eredményeit sosem láttam, igaz, nem is égtem a vágytól, hogy átnyálazzam értük az archívumot. Arról sem tudok beszámolni, hogy mennyi időt vett igénybe, amire a vegetatív idegrendszer újratanulta a láb vénabillentyűinek szabályzásával kapcsolatos feladatait, de elég csak Borman és Lovell televízióban látott magabiztos járására gondolni, amint átsétáltak az anyahajó fedélzetén, és sejthetjük: komoly probléma nem lehetett.

Két tényező játszhatott közre abban, hogy a Gemini 7 legénysége az 5-öshöz képest jobban bírta a gyűrődést. Egyrészt kevésbé volt méretes a szkafanderük, amit ráadásul a küldetés jó részében le is vehettek magukról. A másik tényező pedig az volt, hogy a 7-esen az egyidőben, egyszerre alvó legénység számára jóval pihentetőbb volt a küldetés.
A harmadik ok Frank Borman eltökéltsége volt. Vénabillentyűi márpedig működni fognak, ha fene fenét eszik is, és Lovell billentyűi is jobban tennék, ha követnék példáját. Máskülönben a hadbíróság elé állítatta volna őket!"

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.