Az egyik asztronauta még a földön marhahúsos szendvicset csempészett társa szkafanderének zsebébe, ami így megjárta a világűrt. Az eset miatt még a Kongresszus is kiakadt. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"„Nem érdemes körbejárni a Földet, ha meg akarjuk számolni a macskákat Zanzibárban.”
- Henry David Thoreau, Walden

Valóban nem? Akkor mi célból méricskéljük egy ember pulzusát? Hogy dokumentáljuk a halálát, vagy legalábbis totális ostobaságát? Ezerkilencszázhatvanöt ennek jegyében telt.

Ezerkilencszázhatvanöt számomra rosszul kezdődött, hiszen szkafanderekben pácolódtam, de legalább a NASA számára jó év volt: a Gemini és az általa beköszöntő csodák éve. Két év szünet után hirtelen ismét repültünk, legalábbis, az "igazi asztronauták" számára eddig tartott a kényszerpihenő. (Gordo Cooper 1963 május 15-i küldetésével ért véget a Mercury-program, Gordo a Faith 7 fedélzetén huszonkétszer kerülte meg a Földet.) A Gemini viszont ígéretesnek tűnt.

Két sikeres ember nélküli startot követően, a Gemini 3 március 23-ára készen állt a bevetésre: a Molly Brown Gus Grissommal és John Younggal a fedélzetén ekkor emelkedett el az indítóállásról. Az űrhajót Gus nevezte el, a névadással azt a reményét fejezte ki, hogy az űrhajó legalább annyira elsüllyeszthetetlen lesz, amennyire Broadway-beli névrokona az volt (és nem osztja majd a Liberty Bell 7-es Mercury-űrhajója sorsát, ami az Atlanti óceán alján pihen.) Gus és John küldetése szorgosan telt, miközben háromszor megkerülték a Földet. Arra készültek, hogy az űrhajó egyes alkatrészeit keményen megdolgoztatják, már amennyire egy ötórás repülési terv ezt lehetővé teszi. Néhányan – köztük Gusszal és Johnnal – úgy gondolták, hogy az űrhajó tovább is fenn maradhatna a világűrben, mondjuk addig, amíg legalább egy-két probléma elő nem jön. A konzervatív vállalatvezetés azonban másképp döntött, így aztán a Molly Brown mintegy száz kilométerrel a tervezett leszállóhely előtt, három mozgalmas kör után végül az Atlanti óceánba csobbant.

Gusnak ez idő alatt háromszor is sikerült pályát módosítani a segédhajtóművek használatával (ez nélkülözhetetlen egy űrrandevú során), míg John egy rakás tesztet futtatott végig a különböző alrendszereken. Ezen kívül egy marhahúsos szendvicset is megevett, amit Wally Schirra juttatott szkafandere zsebébe – minderről azonban mit sem sejtett a NASA, ami aztán elég hisztérikusan reagált. Az orvosok azt állították, hogy az ominózus szendvics miatt lőttek orvosbiológiai vizsgálataiknak, a mérnökök viszont azért emelték fel szavukat, mert szerintük a morzsák könnyen berepülhettek volna a gépezet szívébe, ami katasztrofális következményekkel járhatott volna.
A Kongresszus egy-két tagját a gutaütés környékezte, és azzal vádolták a NASA-t, hogy az asztronauták kicsúsztak az irányítása alól.

Szerintem bármelyikünk képes lett volna egy kanál vízben megfojtani Wally-t [ld. a fenti képen], amiért a nagykutyák figyelmét ránk irányította, ráadásul egy olyan hülyeség miatt, mint amilyen egy marhahúsos szendvics. Odáig fajult a dolog, hogy Deke-nek még egy emlékeztetőt is kellett írnia a részünkre: „...minden próbálkozás, ami arra irányul, hogy valaki a fedélzetre csempésszen a jóváhagyásom nélkül bármit, fegyelmit von maga után. A személyes karrier befejezésén kívül fel kell ismerni, hogy a még oly jelentéktelen dolgok is hatással lehetnek – ahogy hatással is voltak – a jövőbeni küldetéseken résztvevő legénységek előjogaira. Kérem, a fentiek tudomásul vételét.” Ekkor szakadt meg az a tradíció, hogy a legénység nevezze el az űrhajót, ami nagy csalódás volt Jim McDivitt és Ed White részére: soron következő Gemini 4-esüket ugyanis American Eagle-re akarták keresztelni. 

(A Mercury-program űrhajói egytől-egyik kaptak nevet, ezt minden esetben kiegészítette a 7-es számjegy, jelezve, hogy az asztronauták az Eredeti Hetek tagjai voltak: Freedom (Shepard), Liberty Bell (Grissom), Friendship (Glenn), Aurora (Carpenter), Sigma (Schirra), és Faith (Cooper). Az oroszok az egyes programokon belül űrhajóikat számokkal látták el. Durván a Vosztok (Kelet) volt náluk az, ami nálunk a Mercury, a Voszhod (Emelkedés) felelt meg nagyjából a mi Gemininknek, és a Szojuz (Szövetség) pedig az Apollonkkal mutatott hasonlóságot.
Az oroszok azonkívül, hogy az egy sorozatba tartozó küldetéseiket számozták, egyedi hívójeleket is rendeltek hozzájuk, úgy mint: Sirály, Sólyom, Gyémánt és Argon.
Mivel a Molly Brownt túlzottan renitens küldetésként könyvelték el, az Apollo 9-esig mi is csak számokat használhattunk. Ekkor azonban Houston-nak két emberes járművet kellett egyidőben instruálnia a világűrben. Mivel nem lehetett mindkettőt Apollo 9-nek hívni, újra engedélyezték a névadást. A parancsnoki modul így a Gumdrop [kúpalakú zselécukor], a holdkomp pedig a Spider [pók] nevet kapta, ami tréfás, és egyben nagyon találó választás volt.)

A névadástól eltekintve a Gemini 4 előkészületei jól haladtak. A Gemini 3 elindított minket az úton, ráadásul biztosak lehettünk abban is, hogy az űrhajóban már semmit nem kell komolyan áttervezni - igaz, üzemanyagcellák és az űrrandevúhoz szükséges radar nem volt még rajta: ezeket a későbbiekben még tesztelni kellett.

A Gemini 3 a pontatlan landoláson kívül gyakorlatilag minden célkitűzését teljesítette. A küldetésre elég mozgalmas időkben került sor: mindössze öt nappal azután indult, hogy Alekszej Leonov a Voszhod II fedélzetéről kilépett a kozmoszba egy 10 perces űrséta erejéig – ezzel ő lett az első. A startra ráadásul egy nappal azelőtt került sor, hogy a Ranger IX becsapódott volna a Holdba. A Ranger IX sok ezer fényképet küldött vissza a földre, a többi közt felszínközeli képeket is, amiket másodpercekkel a becsapódás előtt készített. Az ezeket elemző tudósok „azt állapították meg, hogy a kráterek pereme keményebb az alföldek talajánál, a kráterek alja ugyanis megszilárdult vulkanikus habnak látszott, ami nem bírta volna el egy leszállóegységet súlyát.” Az a tudat, hogy az oroszok előttünk járnak, illetve a holdfelszín állagával kapcsolatos problémák némiképp kikezdték a Gemini 3 sikeres küldetése miatt érzett önfeledt optimizmusunkat."

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.