Go-go ország

2012.11.14. 09:30

Carrying_the_Fire_1.jpg"Go-go-ország valahogy nem tűnt olyannak, ahol kínosan ügyelnének részletekre, és rendelkeznének azzal a száraz fegyelemmel, ami ezeknek a páratlanul bonyolult gépezeteknek az összeszereléséhez szükséges." Kaliforniai élményeiről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Az volt a feladatom, hogy a napi huszonnégy órában tartó, véget nem érő tesztelések során rendelkezésre álljak – ezeken a teszteléseken mértük fel a 014-es készültségi szintjét. Rövidesen egyértelművé vált, hogy a North American képtelen lépést tartani a McDonnell tesztelést végző csapatainak professzionalizmusával – korábban ők végezték a Mercury-k és a Gemini-k ellenőrzését is. A North American végül felnőtt a feladathoz, de ehhez mintegy két évnek el kellett telnie, és a fejlesztésnek ebben a szakaszában amatőrök voltak, és ez a másik amatőr, aki én voltam, nem sokat segíthetett, miközben még mindig az új Apollo felépítésének és rendszereinek elsajátításával küszködtem.

A NASA Apollo-programhoz kirendelt mérnökei sem bizonyultak különösképpen hasznosnak. A Geminit mindigis az Apollo előszobájának tekintették, ahol olyan tapasztalatokra tehetünk szert, amit aztán a holdutazás során alkalmazni lehet. Fölöttébb furcsább volt, hogy amikor Gemini-s módszereket ajánlottak az Apollo-s mérnökök figyelmébe, ezeket nemhogy megfogadták volna, de gyakran még csak végig sem hallgatták őket. A „Gemini” szó első említésekor egy függöny ereszkedett le, a szemek enyhén üvegesek lettek, majd közölték – általában hideg, enyhén fölényes hangsúllyal – hogy az Apollo-nál másképp mennek a dolgok. Ha valaki nem értett egyet velük, azzal pusztán azt ismerte el, hogy még nem szerzett kellő jártasságot a jóval bonyolultabb Apollo-s rendszer terén.

Ha a tesztek sok kívánnivalót hagytak is maguk után, a mellékes dolgokról ez korántsem volt elmondható. A tesztelés napi huszonnégy órájában az űrhajó körül szorgoskodó személyzetnek bármikor szüksége lehetett egy asztronautára, aki bement a fülkébe, és akit gyorsan, a legszokatlanabb időpontokban lehetett mozgósítani. Így aztán egy plüss társalgót biztosítottak részünkre, aminek felszerelését priccsek és egy színestévé tette teljessé. Gyakran volt részünk különleges vendéglátásban az igazgatói étkezőben (Arany Vályúnak hívták): itt összeismerkedhettünk a North American menedzsereivel, hogy egyre jobban értékeljük az Apollo-program elképesztő mérnöki komplexitását.

Előzények voltak, és mindent megtettek azért, hogy rendszeres heti Downey-beli tartózkodásunkat a lehető legkellemesebbé tegyék. Ennek ellenére a helyet egy csöppet sem tartottam  kellemesnek, inkább volt felkavaró. Kalifornia – rokokó-a-go-go! Ez a falu Tahiti rikító, műanyagból készült replikája, mű-nádfedeles házakkal, ahol go-go táncosok késő éjszakáig erőlködnek, unottan hajladozva és riszálva magukat a túlvezérelt elektromos gitárok hangjára.
Reggelizés közben mindössze egy síküveg választott el a buszmegállótól, így végignézhettem, ahogy a tizenkét éves lányok szűk szoknyákban, feketére festett szemekkel még egy utolsó slukkot szívnak cigarettáikból mielőtt sértődötten felszálltak volna a buszra egy közönyös vállrándítás kíséretében. A munkahelyen, a melósok sokkal szívesebben beszéltek a hétvégi kempingezésről High Sierrában, mintsem hogy megmagyarázzák, az utolsó tesztet vajon miért szúrták el.

Go-go-ország valahogy nem tűnt olyannak, ahol kínosan ügyelnének részletekre, és rendelkeznének azzal a száraz fegyelemmel, ami ezeknek a páratlanul bonyolult gépezeteknek az összeszereléséhez szükséges.

Talán mindezek mögött az húzódott meg, hogy igazából én nem akartam repülni a 014-essel. Ha egy űrrepülés lehet unalmas, akkor ez az lesz. A Grissom-White-Chaffee trió küldetését a 012-es fedélzetén az különböztette meg, hogy ők legalább az elsők lehettek, és a terv szerint két hétig odafenn lesznek, feltéve, hogy a kendácsmunka kibírja addig. Schirra-Eisele-Cunningham repülése a 014-esen ennek puszta megismétlése, semmi több: egy újabb adatpötty valami táblázaton: hozzájárulásuk mindössze annyi, hogy biztonsággal tovább lehet lépni a bonyolultabb későbbi küldetések előkészítésére. Ezen kívül a 014-esre rengeteg orvosi célú kísérleti eszközt zsúfoltak be, így például egy összecsukható kerékpárt, amit ergométernek hívtak. Ezen a legénységnek (ha talál egy talpalatnyi helyet, ahol kinyithatják) rendszeresen kellene bicikliznie, hogy az orvosok megmérhessék a súlytalanság kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt negatív hatását. [Az alábbi képen Ed White, Gus Grissom és Roger Chaffee látható:] b4bae4c252.jpg

A terv szerint még egy békát is fel kellene vinni a világűrbe, nem egy ugró békát, hanem egy olyat, aminek belső füléből drótok lógnak ki, maga az állat pedig egy miniatűr centrifugába van zárva. Miután előírt időközönként átélheti a súlytalanság élményét, időnként meg kellene pörgetni a békát a centrifugában otolith-szervei működésének pontos dokumentálásához. A legénység még csak nem is figyelmeztetheti a kis csórót, hanem mindössze „BE”-állásba billenti a "BÉKA"-feliratú kapcsolót, aztán már repül is a nyomorult. El lehet képzelni, hogy ez a BÉKA KI-BE kapcsoló milyen kis valószínűséggel működik majd a berepülő pilóták keze ügyében. Nem, uraim, köszönöm, inkább nem kérek a 014-esből, tesztelgessük csak, aztán húzzunk el mielőbb Go-go országból, hogy aztán Borman, Stafford és Collins végre elkezdhessen felkészülni a holdutazásra."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr594906440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása