A Redstone-rakéta, amivel az első két amerikai az űrbe ment, saját önsúlya miatt nem dőlt el. Ha a "főpróba" során az üzemanyagtartályok nem lettek volna félig teletankolva, egy erőteljesebb széllökés is feldönthette volna az űrhajót. Sokak szerint Gus Grissom volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra. Ekkor a Mercury-program keretében Gus élete első űrugrására készülődött.

"Július 7-én, pénteken azt teszteltük, hogy a start során használni kívánt rádiófrekvenciák mennyire kompatibilisek egymással. Ha nem lennének azok – mondjuk az egyik frekvencia bezavarna egy másiknak – megtörténhet, hogy véletlenül a rádiójel aktiválja a mentőrakétát, vagy a többi pirotechnikai eszköz valamelyikét, és az egész küldetés még azelőtt végetér, hogy egyáltalán beszíjaznám magam a kabinba. Ez a teszt nagyon macerás volt. A hangárban szkafanderbe öltöztem, felültem a kisbuszra, ami kivitt az indítóálláshoz – épp úgy, mintha a világűrbe indulnék. A visszaszámlálást T mínusz 170 percnél kezdtük, és mindent bekapcsoltunk, aminek a start napján is működnie kell majd. T mínusz 123 percnél bemásztam a kabinba, pont a terv szerint. Ezután elgurították az állványzatot, mivel a nagymennyiségű acél a kapszula közelében zavarhatná a tesztelést.

Nem semmi érzés volt. Ott gubbasztottam a 20 méter magas, kecses hordozórakéta tetején, amit immár semmi nem rögzített, csak a félig töltött tartályokban lévő üzemanyag. Enélkül szerintem egy kellő erősségű széllökés is elég lett volna ahhoz, hogy feldöntse a rakétát. Kinéztem az ablakon, miközben az állványzat távolodott tőlem, és egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha én mozognék. Úgy tűnt, mintha az állványzat állna, és én távolodnék tőle. Tudtam, hogy ez nem így van, de rádióba csak annyit mondtam: „Úgy látszik, zuhanok.” Bill Augerson, aki a NASA küldetésirányítói épületében épp ügyeletes orvos volt ekkor, később elmondta, hogy Al Shepard is hasonlót tapasztalt.
 
Amint magamra maradtam, így állványzat nélkül, a kapszula jóval kevésbé lengett ki, mint amire számítottam. Enyhe nyári szellő fújdogált; az egész látványból csak arra emlékszem, hogy a felhők békésen úsztak tova.
Az ellenőrzés végén újabb értekezletet tartottunk, ezen kiosztottam a repülési tervemet a résztvevők között, ami csak nagyon keveset változott azóta, hogy hónapokkal korábban először felvázoltam.
 
Némiképp eltért Al repülési tervétől, mivel pár dolgot ki akartunk próbálni, amit az ő útja során nem teszteltünk. Számos rádió-bejelentkezést kigyomláltunk a forgatókönyvből, erre Al-nek például még külön gondot kellett fordítania. Így nekem több időm marad arra, hogy megfigyeléseket végezzek. A küldetés egy részén ugyanis a saját szememmel akartam tájékozódni, és nem szerettem volna csak és kizárólag a műszerekre támaszkodni.
A kézi vezérlő rendszer segítségével új gyakorlatokat akartam kipróbálni: amikor Al átvette az irányítást a robotpilótától, egyszerre csak egy tengely mentén mozgatta az űrhajót – külön-külön próbálta ki a bólintó, a legyezőirányú és az orsózó mozgást. Én viszont azt terveztem, hogy ezeket kombinálom, és egyszerre kísérelem meg mindhármat – ez a kabin újabb tesztjét jelentette, aminek során kiderül: képes vagyok-e erre. Az is a terveim között szerepelt, hogy a fékezőrakétákat manuálisan indítom be, és nem a robotpilótára bízom - a Freedom 7 esetében ugyanis utóbbi gyújtotta be ezeket.

Még egy zűrös dolog is napirendre került ezen a megbeszélésen. Mielőtt elhagytam volna a kapszulát, felfedeztünk egy jelentéktelen problémát az oxigénellátó rendszerben. Habár azt gondoltam, hogy a teszt során jól lekezeltem ezt a malőrt, pár mérnök eltökélte, hogy a probléma mélyére ás. Elleneztem, hogy mindent szétszedjünk, és még több csúszást kockáztassunk meg azzal, hogy megpróbáljuk megoldani ezt a gikszert. Hirtelen nagyon türelmetlen lettem. Péntek este volt, és a küldetés előtt ez volt az utolsó esélyem arra, hogy hazarepüljek, és a családommal töltsek egy hétvégét.

Kábé 45 perccel a gép indulása előtt, felálltam, és amilyen határozottan csak tudtam, kijelentettem: elégedett vagyok a kapszulával, a repüléshez jó állapotban van. „Kérem, hogy senki ne babrálja a hétvégén” – mondtam. Aztán elmentem.
A hétvége nagy részét otthon töltöttem, habár szombat reggel kocsival még átugrottam Langley-be az ALFA-szimulátorhoz. Még egy kicsit gyakorolni akartam a kapszula kézi irányítását. Délután Bettyvel összeszedtük legidősebb fiúnkat, Scottot a cserkésztáborból. Este elvittem Bettyt egy étterembe. Vasárnap reggel pedig már úton voltam Cape felé, közben kiraktam a srácokat a Vasárnapi Iskolánál. Ekkor beszéltem nekik először arról, hogy - ha minden jól megy - Shepard parancsnokhoz hasonló repülésen veszek majd részt én is.
A 11 éves Scott erre azt mondta: „Fúú, Papa, de klassz.”

Ennél többet nem beszéltünk róla. Szerintem ők is körülbelül ugyanannyira tudták palástolni érzelmeiket, mint az apjuk. Később mesélte el Betty, hogy a Vasárnapi Iskola után egész úton sutyorogtak. A lelkükre kötöttem, hogy senkinek ne beszéljenek erről, mivel ez még egyelőre titok. De Mark, aki ekkor hétéves volt, odament Bettyhez, és a fülébe súgta:
„Papa megy”.
Örömmel töltött el a tudat, hogy boldogok emiatt.
Még aznap visszatértem Cape-re, és indulásomig itt is maradtam. Másnap lefuttattuk a Hármas, a Négyes és az Ötös Tesztet. Mindegyikkel a küldetés megszakítását szimuláltuk. A Hármassal és a Négyessel gond nélkül végeztünk reggelig. Az oxigénproblémát is sikerült úgy megoldani, hogy semmit nem kellett szétszedni.
Az értekezleten az is kiderült, hogy az illesztékek némelyike elgörbült – ezek rögzítették a kabint a Redstone rakétához. Ezeket az éjszaka folyamán ki kellett cserélnünk. Ugyanakkor, nem gondoltuk, hogy ez komoly késedelmet okozhat. 
A cseréhez a technikusoknak a madárkát és a kapszulát összekötő elektromos vezetékek mindegyikét meg kellett bontaniuk, majd utána ezeket újból össze is kellett kötniük. Ezzel rekordidő alatt végeztek, ráadásul úgy, hogy közben nem merült fel újabb probléma." (Folyt.köv.)

Háztáji Puli

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert  keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.