Bár vannak még elmaradásaink a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny hivatalos blogján megjelent tartalmakat illetően, jelenlegi posztunkban mindenképp be szeretnénk számolni arról az örvendetes fejleményről, hogy a legutóbbi körkapcsoláson a Puli Space csapata lett a vezető hír. Ebben Főpulinkat, Dr. Pacher Tibor csapatvezetőt idézik, aki elmondja, hogy esetünkben 2015 utolsó hónapjaiban kerülhet sor a holdutazásra. A legvalószínűbb lehetőség, hogy egy vagy több versenytársunkkal szövetkezünk a cél érdekében. Ez lehet más csapatok számára is a járható út, mivel soknak "csak" rovere van, de nincs leszállóegysége, viszont jó páran komoly leszállóegységet építenek. Az idei, versenyben maradt 22 csapat számára megrendezett chilei csúcstalálkozón (Team Summit) készült az alábbi videó, ebből kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje.

Mi a legnagyobb kihívás a csapatok életében? A chilei Angelicum csapata azt emelte ki, hogy találtak pár gyártót, akik űrképes anyagokból képesek alkatrészeket legyártani - ez pedig nélkülözhetetlen egy holdutazás során. A Moon Express számára a cég létrehozása volt az utóbbi időszak egyik legkomolyabb kihívása: versenybe szállásuk óta már nyolcszor költöztek, és pályafutásukat egy konferenciateremben kezdték. Az izreali SpaceIl számára a legkeményebb dolog kétszáz ember beszervezése volt, a Team Stellar viszont épp azon ügyködik, hogy kiválogassák csapatukból azokat, akik valóban elkötelezettek a megfogalmazott csapatcélok iránt.

De mi is történt eddig, min dolgoztak a csapatok? Az Astrobotic sok minden más mellett a landolási technikával is foglalatoskodott, többek között egy szenzort teszteltek, amit egy mini-helikopterre szereltek fel - a NASA ki is választotta őket arra, hogy a Masten Xaero egységével is kísérletezhessenek, és tesztelhessék navigációs szoftverüket. A dán Euroluna egy cubesat [kockaműhold] energiaellátását igyekszik forradalmasítani, amit már megépítettek, teszteltek, majd átépítették, újra tesztelték, és így tovább, amíg végül fel nem adták, és haza nem ment mindenki, azzal a felkiáltással, hogy "a fenébe is, nem működik". Persze nem adták fel, a dánok sem arról hiresek, hogy könnyen bedobják a törölközőt.

A santiago-i GLXP csúcstalálkozón Michael Paul-lal, a Penn State Lunar Lions vezetőjével beszélget Pacher Tibor. Melletük az Omega Envoyból Joe Palaia és Ruben Nunez.

A floridai Omega Envoy már az utolsó simításokat végzi saját holdjáróján és leszállóegységén, és meg is van az első üzleti partnerük, aki nem más, mint közös versenytársunk, a chilei Angelicum csapata - ők is közösen akarnak holdraszállni. A brazil Spacemeta nem hagyományos holdjárót készít, már amennyiben létezik holdjáróból hagyományosnak tekinthető példány. Roverüknek nincsenek kerekei, pontosabban, az egész egyetlen nagy kerék: inkább a pióca és a tengeri sün nászából születő utódra hasonlít, mint bármi másra. A német Part-Time Scientists csapata a Holdon tapasztalható sugárzástól félti az elektronikáját, amit épp ezért nagyon komoly teszteknek vetettek alá. A legrosszabb esetben várhatónál eleve háromszor durvább sugárdózis ötszörösét is kibírta a rendszerük. A Frednet ún. cheapsat-okat (olcsó műholdakat) vinne magával százával földkörüli pályára, ezek fuvarozásáért cirka másfél kilométerenként 140-200 dollárt kérnek. A holdi leszállóegységükön 5 kg fölös kapacitás van, tehát egy öt kilós "albérlőt" el tudnának vinni akár a Holdra is. Ez akár még mi is lehetünk: bár a Puli rovere jelenleg ennek pont a duplája, dizájnunk skálázható, és az is biztos, hogy lejjebb fogunk menni a tömegével az I3.x és I4.x szériában.

Az Euroluna képviselője elég könnyen belátható, nem túl meglepő dolgot állít, amikor arról beszél, hogy bizony nem egyszerű dollármilliókat összegyűjteni, aminek ráadásul a nagyobbik fele elmegy a hordozórakétára és a startra. Mint mondja, a startot illetően igazán áttörő fejlesztés nem történt. A műholdak felbocsátását végző cégek nagyok, és nem igazán kis műholdakra szakosodtak. Esetükben négy-öt kilós szondáról lenne szó, de így sem egyszerű a helyzetük, hiába állítják a hordozórakétákkal foglalkozó cégek, hogy egyre könnyebb lesz a jövőben kisméretű műholdakat pályára állítani.

A finanszírozással kapcsolatban a Penn State Lunar Lions vezetője nem panaszkodik: szerinte épp elég forrásuk van arra, hogy mozgásban maradjanak. Az Omega Envoy már az utolsó kört futja a finanszírozással kapcsolatban. A Frednetnél már nem ennyire optimisták, és elismerik, hogy nincs mindenre pénzük, amire kellene, elvégre nem olcsó egy rakétát indítani, ebben a műfajban pedig nincsenek ingyenes potyautak. Az olasz Team Italia csapata előtt álló legnagyobb kihívás az elégséges támogatás összegyűjtése.

A magáncégek szerepét firtató összeállításban a Spaceil képviselője például arról is beszél, hogy a magánpénzből finanszírozott űrkutatás még nagyon gyerekcipőben jár, ami érthető, viszont a kormányok nem képesek olyan hatékonyan működni, mint egy magántársaság. A malajziai Independence-X képviselője szerint előbb el kell nyerni a kormányok bizalmát ahhoz, hogy a magánszektor kivehesse a részét az űrkutatásból. Az Astrobotic szerint az űrkutatás legdrágább része épp az űrbe való kijutás. A Moon Expressnél van recept is: ha célorientáltak vagyunk, jó mérnökeink vannak, hatékonyan dolgozunk, és mindehhez még jó szoftvereink is vannak, akkor lényegesen olcsóbban megvalósíthatóak a dolgok. A Penn State Lions a SpaceX-et hozta fel példaként, hiszen ők épp a startok költségét igyekeznek visszaszorítani.

A közeljövőben várható, hogy valóságos roham indul a Holdért, de persze, nem csak oda. Az első magánpénzből finanszírozott holdutazás 2015 januárjában startolhat el, és ugyanabban az évben még legalább egy hordozórakéta elindul a Hold felé - és a sort valószínűleg még hosszan lehetne folytatni. Magyarország számára a lehetőség az, hogy bebizonyítsuk: kevés forrásból, kis ország is tud nagyot alkotni - utóbbit már Dr. Pacher Tibor, a Puli Space csapatvezetője mondta, amire csak ráerősít a román ARCA csapat képviselője. De hiába cél kevés forrásból eljutni a Holdra, azért támogatásra mindenképp szükségünk van.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

A Pulit a Facebook-on és a Google+-on is követheted!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.