Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Elméletileg a Zond három kozmonautát is szállíthatott volna, de keringőegység híján egy kéttagú legénységnek is túl szűk lett volna a hatnapos küldetés során. A küldetési terv szerint a Proton parkolópályára állítaná a Zondot. Amikor ez utóbbi észak felé haladva először átrepülne az Egyenlítő fölött, a D-blokk begyújtana és a Zondot a Hold felé röpítené. A Zondnak három napba telne eljutni a Holdhoz, majd nyolcas alakú pályáját követve átlendülne a Hold túloldala mögött, végül újabb három nap elteltével hazatérne. Az űrhajónak egy nagyon szűk légkörbelépési folyosót kell eltalálnia.

A terv szerint Tyihonravov ugrópálya technikáját alkalmaznák: a visszatérő űrhajó megpattanna az atmoszférán, ezzel is csökkentve a sebességét, hogy aztán másodszorra már ténylegesen belépjen a légkörbe. A tervezők ragaszkodtak ahhoz, hogy négy sikeres robotos küldetés induljon előbb a Holdhoz – vagy legalábbis egy Föld-Hold távolságra lévő képzeletbeli ponthoz – és csak ezután kerüljön sor az emberes expedícióra.

Az Apollo és a Szojuz, L-1/Zond, illetve a LOK közti lényeges különbség a szovjet űrhajó nagyfokú automatizmusa volt. Mint a fentiekben megjegyeztük, a Szovjetunió a Hold emberes megkerüléséhez készítette elő az utat: nem kevesebb, mint négy robotos küldetést terveztek, ezek pontosan ugyanolyan küldetések lettek volna, mint amilyen később a legénységre is várt. Hasonló lett volna a forgatókönyv a LOK esetében is, és egy sor teljesen automatizált teszt várt volna a holdraszálló egységre, az LK-ra és a D-blokk felső rakétafokozatára. A Szojuzt arra tervezték, hogy földkörüli pályán teljesen automatikusan hajtson végre űrrandevút és dokkolást. Mindehhez nagyon kifinomult irányítórendszerre és számítógépekre volt szükség – ilyesmiket azonban csak nagyon kevesen feltételeztek az oroszokról. Koroljov a kezdettől fogva jelentős mértékben automatizálta az űrhajókat, ami páratlan döntés volt, és az első embert szállító űrhajók terveit jóval azelőtt véglegesítette, hogy egyáltalán megjelentek volna a kozmonauták a színen.

Kamanyin tábornok, a kozmonauták kiképzéséért felelős vezetője kritizálta az automatizáltságnak ezt a magas fokát, amiért saját űrhajóikban ilyen kis szerepet szánnak a kozmonautáknak. A Zond fedélzetén volt az első számítógép, amit szovjet űrhajón használtak; ez volt az Argon-sorozat. Az Argon 34 kg-ot tett ki, ami a korabeli gépekhez képest könnyűnek volt mondható, ez biztosította az elsődleges navigációs rendszert. Megbízhatóságát 99,9%-osnak tartották. Az Argon 11S 1968-ban készült el, épp időben a Zond holdutazásához.

A kozmonauták az L-1-et egy Alfa elnevezésű parancsnoki rendszerrel irányítanák, ami 64 szavas menüből állt, a 64 parancsot 4096 szó közül lehetett kiválasztani.
Habár a Zond alapja a Szojuz volt, a kettőben teljesen eltérő irányítópanelt használtak. Erre is csak egy véletlen derített fényt, ahogy az időről-időre előfordult a szovjet űrprogram történetében. Az 1970-es évek végén, amikor az oroszok már azt állították, hogy „a holdverseny soha nem is létezett”, fényképeket közöltek Vlagyimir Satalaov és Valerij Kubaszov kozmonauták kiképzéséről, a háttérükben pedig a Szojuz irányítóegységének vélt panel látszott. Valószínűleg elkerülte a cenzorok figyelmet, hogy az irányítópanel teljesen más volt, mint a Szojuzé, mivel eltávolították belőle a földkörüli pályán használatos, az űrhajó helyzetét tájoló rendszert. A Zond irányítókabinja egy sor veszélyre figyelmeztető műszerből állt, mérte a kabinnyomást, a levegő összetételét, az elektromos áramot, számítógép által vezérelt irányítórendszerek, periszkópból és a holdutazáshoz szükséges navigációs rendszerből állt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.