Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Helytelen lenne túlértékelni a Cselomej és Koroljov közti rivalizálást, hiszen – ha a helyzet úgy kívánta – képesek voltak az összefogásra is, noha ez Cselomej részéről keserű szájízzel történhetett. Nem ez volt a helyzet Koroljov és Glusko kapcsolatában, akik valóban ellenségesen viszonyultak egymáshoz. Azzal, hogy a Hold megkerülésére szánt emberes program ugyanazt a D-blokkot használta felső rakétafokozat gyanánt a hozzá kapcsolódó kabinnal, a 7K-L-1-gyel együtt, a szovjet holdprogram végre kezdett némileg költség-hatékonnyá válni. Az 1965. decemberében létrejött egyezség nem kevesebb, mint tizennégy L-1 űrhajó gyártását irányozta elő, közülük hetet legénység nélküli tesztekhez kívántak felhasználni, négyet pedig a Hold megkerülésére – immár legénységgel a fedélzetükön.

Mindkét orosz holdűrhajó – az L-1 Zond és a LOK is – a Szojuz űrhajóval állt rokonságban, ami viszont a Szojuz-komplexum 1962-64 közti tervein alapult. Az L-1 Zond és az LOK küldetéseit szoros, mondhatni intim szálak fűzték a Szojuzhoz.

A Zond őse: a Szojuz

A Szojuz alapverziója 7,13 méter hosszú, 2,72 méter széles, lakótere pedig 10,5 m3 térfogatú volt. A start pillanatában 6800 kg-ot nyomott, a visszatérő egység súlya 2800 kg-ot tett ki. A Szojuz három részből állt: a műszaki egységből, a visszatérő egységből és a keringőmodulból. A műszaki egységben kaptak helyet a fékezőrakéták és a manőverezést szolgáló hajtóművek, az üzemanyag, a napelem-szárnyak és az ellátmány. A makkalakú visszatérő egységben ültek a kozmonauták a start és a visszatérés idején, ebbe a tetején át lehetett belépni. Kerek ablakai voltak, és az ejtőernyőket tartalmazó blokk, valamint három, méretre szabott ülés képezte a felszerelését. A szinte teljesen szabályos gömbalakú keringőmodul a visszatérő egység elejéhez csatlakozott, benne az űrséta során használatos ajtóval, illetve a tárolórekeszekkel, amikben az élelmet, a műszereket és a tudományos kísérleteket helyezték el.

Mivel jóval szellősebb volt, a kozmonauták a túlzsúfolt visszatérő egység helyett inkább ebben tartózkodtak. A Szojuzból a dokkoláshoz egy periszkóp állt ki, ezen kívül két sirályalakú napelemtábla és antennák voltak rajta. A dokkolószonda az elején volt, amit villogókkal és jelzőfényekkel szereltek fel. A Szojuz legtetejére került a mentőrakéta. Alapesetben ez a start után 2 perc 40 másodperccel vált le, feladata a Szojuz elmenekítése volt, ha a rakéta irányíthatatlanná vált volna. Egy szilárd üzemanyagú rakétahajtóműve volt, ami tizenkét, egyenlő távolságra lévő fúvókában végződött: ezekkel öt másodperces működése során 800 000 N tolóerőt tudott kifejteni.

A Szojuz első tesztjei nem voltak bíztatóak. A legelső tesztre 1966. november 28-án került sor a Kozmosz-133 küldetés keretében. A Kozmosz-133-nak egy másik, egy nappal később elstartoló Szojuzhoz kellett volna dokkolnia, ez utóbbit azonban törölték, mivel a Kozmosz-133-nél helyzetszabályozási problémák adódtak. A Kozmoszt nem lehetett a légkörbe lépéshez megfelelő helyzetbe állítani, és inkább megsemmisítették, mert attól tartottak, hogy Kína területére érkezik. Az egy hónappal későbbi, második teszt alkalmával a rakéta nem szállt fel. Amikor a rakétát körülvevő állványzat hátralendült, a kabin véletlenül megbillent.

Emiatt aztán a mentőrakéta működésbe lépett, a felső rakétafokozat pedig kigyulladt, majd felrobbant – ezzel elpusztítva az indítóállást is. A balesetben egy ember halt meg, de sokkal több halálos áldozata is lehetett volna. A harmadik tesztre 1967. február 7-én került sor a Kozmosz-140 küldetése során. Egészen a légkörbelépésig minden rendben volt, ekkor azonban a szerelődugasz átégette magát a hőpajzson, és kárt okozott az űrhajó szerkezetében. De a folytatás még rosszabbul alakult: a kabin ugyanis az Aral-tengerbe érkezett, átszakította a jégpáncélt, és el is süllyedt (búvárok később 10 méter mélyről hozták fel).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.