Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az egyetlen teljes mértékben sikeres küldetés a Luna-14 volt, ami 1968. április 7-én vette célba a Holdat: pályájának legközelebbi pontján 160 kilométerre, legtávolabbi pontján pedig 870 kilométerre volt tőle, inklinációja 42 fokos volt, és egy keringés 2 óra 40 percig tartott. Az orosz hírügynökségek szinte semmit nem árultak el a küldetéssel kapcsolatban, leszámítva, hogy a szonda a rádiókapcsolat stabilitásával és a Hold gravitációs mezőjével kapcsolatos vizsgálatokat végez. Tulajdonképpen igazat mondtak.

A cél a kommunikáció („rádiójelek”) ellenőrzése volt, emellett pedig a tömegkoncentráció holdkörüli pályát befolyásoló hatását akarták tanulmányozni. Habár a holdi tömegkoncentráció felfedezését mindig is az amerikaiaknak tulajdonították, igazából ez a Luna-10 érdeme volt. A tömegkoncentráció mindkét félnek kellő fejtörést okozott, mivel az számos kilométerrel lehúzta a Hold körül keringő űrhajókat tervezett pályájukról.

A sikert vagy a kudarcot is jelenthette a tömegkoncentráció eltérései, amikor az űrhajó a leszállóhely felé tartott, vagy később, amikor már úton volt a holdkörüli pályán keringő egységhez. Az Apollo-11 Eagle-nek kis híján elfogyott az üzemanyaga, mivel rossz irányba tartott, így Neil Armstrongnak a leszállóegységgel messzire el kellett repülnie, hogy landolásra alkalmas helyet találjon számára. A szondán a napszél, a kozmikus sugarak és a töltött részecskék holdkörüli pályán való mérésére alkalmas berendezések is voltak, habár az eredményekről nem számoltak be. Az oroszokat valószínűleg kielégítette a Luna-14 rádiókommunikációs tesztje és a tömegkoncentráció feltérképezése, de mivel ez sokat elárult emberes holdraszállással kapcsolatos ambíciójukról, maga a küldetés kevés figyelmet kapott.

Keringőegységek – összefoglaló

1966-68 folyamán a Szovjetunió hét keringőegységet bocsátott fel a holdi légkör és a felszín tanulmányozására. Ezek közül kettő kudarcba fulladt (Kozmosz-111, 1968. február 7.) és egy csak részben sikerült (Luna-11). Mindössze egy fényképező küldetés járt sikerrel (Luna-12), de nincs hozzáférésünk az általa készített felvételeket tartalmazó archívumhoz. A Luna-10 – az improvizáció ellenére – valószínűleg jelentékeny mennyiségű tudományos adatot küldött vissza a Földre. Az oroszok egy sor rádiókommunikációt tesztelő küldetést is végrehajtottak – ez volt a Je-6LS. Ebből is látszik, milyen körültekintően készítették elő a holdutazást; ezeknek a küldetéseknek nincs közvetlen amerikai megfelelőjük. (...)

Az első Hold-kozmonauták

Az 1960-as évek derekán a Szovjetunió megépítette a Hold emberrel való felfedezéséhez szükséges eszközöket. Ebbe beletartozott a Hold megkerülésére szánt Proton-rakéta, illetve az N-1 rakéta, amivel a tervek szerint a kozmonauták leszállhattak a Holdra. A Szovjetunió megépítette azt az űrhajót is, ami a Hold megkerüléséhez és a leszálláshoz szükséges: a Zond, kerülné meg a Holdat, hogy aztán visszatérjen a Földre, az LK leszállóegységet és az LOK keringőegységet. És végül a Szovjetunió egy sor kozmonautát is kiképzett a holdutazásra és a leszállásra. Ezeket a továbbiakban külön-külön részletezzük.

A Hold megkerülésére szánt rakéta: az UR-500K Proton

Az UR-500 Proton rakéta ötlete 1961. októberében foganhatott meg, amikor Oroszország az Északi-tenger egyik szigete, Novaja Zemlja fölött felrobbantotta első 58 megatonnás termonukleáris szuperbombáját. Ezt a bombát egy TU-96 bombázó vitte a magasba, majd dobta le, az azonban nyilvánvaló volt, hogy ezek az elavult propelleres gépek nem tudnák szállítmányukat eljuttatni New Yorkig, pláne nem tudnák ledobni rá. Ehhez egy új, nagyteljesítményű rakétára volt szükség. Nyikita Hruscsov Vlagyimir Cselomejhez fordult –neki köszönhette katonai rakétaarzenálját, Cselomej pedig megígérte, hogy egy még nagyobb rakétát épít: ezt Univerzális Rakéta 500-nak hívták, mivel sok más célra is fel lehetett használni (innen az UR-500). Nem sokkal később Hruscsov már a Szovjetunió új „városromboló” rakétájával hencegett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.