Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Miután Koroljovot 1966. január 16-án eltemették a Kreml falába, személyazonosságát és jelentőségét immár kockázat nélkül fel lehetett fedni, és el lehetett mondani, milyen is volt ő valójában. A Koroljovval foglalkozó irodalom egész özöne következett. Nem takarékoskodtak a dicsérettel, ha határtalan energiáját, vasakaratát, korlátlan fantáziáját és mérnöki géniuszát kellett ecsetelni. Ezt nosztalgiának is fel lehetett volna fogni, de igazából nem erről volt szó. Koroljov halálával a szovjet űrprogram már sosem lett a régi: erőtlenné vált, és a Koroljov döntéshozatalban, motiválásban, kompromisszum-keresésben, vezetési technikában, a tervezésben, a részletekre való odafigyelésben megnyilvánuló különleges képessége is távozott.

1966 után az űrprogramban számos kiváló mérnök, küldetéstervező, politikus, igazgató és próféta dolgozott, de nem egy személyben. Persze, ez nem volt azonnal nyilvánvaló. A program sok tekintetben ugyanúgy folytatódott, mint korábban. De az irányítás érzete fellazult. Igazából Koroljov hiánya jelenthette a kritikus különbséget a holdverseny 1968-69-es végkifejletében.

Elsőre nem volt egyértelmű, ki lesz Koroljov utódja, és Dimitrij Usztinov védelmi miniszter Georgij Tjulint javasolta, aki hónapokig a főkonstruktőri poszt esélyesének tűnt. Májusban Koroljov helyettesére, Vaszilij Misinre esett a választás, aki 1945 óta dolgozott mellette. Vaszilij Misin 1917. január 5-én született, és a Moszkva melletti Orekovzsvevoból származott, majd matematikus lett a Moszkvai Légügyi Intézetnél. Misin volt az 1944-ben Lengyelországba látogató, Tyihonravov által vezetett csoport legifjabb tagja, és valószínűleg ő tett a legtöbbet azért, hogy a feltárt mozaikokból a lehető legteljesebb képet össze lehessen rakni.

Fiatal mérnöknek nagyon tehetséges volt, emellett pedig még pilótaként is sikereket ért el. Misin a Szputnyik tervezéséből is kivette részét, majd 1959-ben Koroljov helyettese lett. Az ő ötlete volt többek között, hogy az R-7-est vasúti kocsikkal emeljék az indítóállásra, ezzel a módszerrel ugyanarról az indítóállásról gyors egymásutánban követhették egymást a startok, és a Szojuz-komplexum összeszereléséhez szükség is lett volna erre. Vaszilij Misin kedves ember volt, mindenkiben tisztelet ébresztett, akivel csak beszélt, 2001-es halála előtt pedig sok mindent elmesélt a holdversenyről, és megnyitotta az aktákat. Hruscsov az alábbi szavakkal értékelte őt, és – noha nyersen fogalmazott – kevesen vitatkoznának az általa adott jellemzéssel:

„Vaszilij Misin kiválóan számolta ki az űrhajók pályáját, de fogalma sem volt arról, hogyan birkózzon meg azzal a sok ezer emberrel, akik vezetése a vállára nehezedett, ahogy a kormány megállíthatatlan gépezetét sem tudta a saját hasznára fordítani.”

Alekszej Leonov kozmonauta is jó mérnökként jellemezte, egyúttal olyannak, aki sokat hezitált, nem volt meggyőző, és nehezen hozott döntéseket, nagyon kelletlenül vállalt kockázatokat, és rosszul vezette a kozmonauták csoportját. Alkoholproblémái is voltak, noha Alekszei Leonov elsőkézből figyelte meg, hogy mérnökként hozott döntéseit az ittas állapot sem befolyásolta jelentékenyen.
Az OKB-1-et átszervezték, és TsKBEM-re nevezték át (Kísérleti Gépépítés Központi Tervezőirodája), miközben Cselomej irodáját TsKBM-re keresztelték (Gépépítés Központi Tervezőirodája) (a szükségtelen zavar elkerülése érdekében a továbbiakban a tervezőirodákat a régi megnevezésükön használjuk).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.