Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A Szojuz-komplexum eredeti terve kikerült a holdutazással kapcsolatos tervekből, ami azt a veszélyt hordozta magában, hogy kárba vész a tervezésére fordított négyéves munka. Koroljov megmenekítette a 7K űrhajót, és azt javasolta a kormány részére, hogy át kellene azt alakítani a földkörüli küldetések céljaira, és így tesztelni lehetne vele az űrrandevú-technikákat, illetve más eljárásokat, amik nélkülözhetetlenek a holdraszálláshoz. A 7K-t most 7K-OK-ra nevezték át (az OK a keringő egység rövidítése volt: Orbitalnij Korabl). Az űrhajót most már Szojuznak hívták, habár egy jóval nagyobb projekt, a Szojuz-komplexum egy részét képezte csupán. Mint ilyen, ez vált a ma is üzemelő űrhajó alapjává. Azt akarták, hogy a 7K-OK a lehető leghamarabb kövesse a Vosztok-programot. A Szojuz csúszott, a tervezőmunka nehézkesen haladt, és az első emberes repülésre csak 1966-ban kerülhetett sor. Ennélfogva 1964 augusztusában a Szovjetunió:

• eltekintett a földkörüli pálya randevú technikától, mint az emberes holdutazás egyik lehetséges módjától, és a Szojuz-komplexumot levették a napirendről.
• megfelelt Kennedy elnök emberes holdraszállással kapcsolatos kihívására azzal, hogy rögzítette: egy szovjet kozmonautának 1968-ban landolnia kell a Holdon.
• Célul tűzte ki, hogy 1967-ben elsőként egy kozmonauta kerülje meg a Holdat az új Proton-rakéta segítségével, és a Cselomej tervezőiroda szakértelmével.

Az Egyesült Államokhoz képest feleakkora gazdasággal a háta mögött, a Szovjetunió jó pár merész célt tűzött ki maga elé. Nem csak, hogy három éves lemaradásban kelt versenyre az Egyesült Államokkal, de még egy extra kört is kitűzött magának – hogy mindkét versenyt egy évvel riválisa előtt nyerje meg.
Az 1964. augusztus 3-i racionalizáció részeként Tyihonravov 9. számú részlegét felszámolták. A keringő állomásokkal kapcsolatos munkáikat Cselomej OKB-52 Almaz nevű űrállomással foglalkozó részlege vette át.

Ezután már nem nagyon lehetett hallani Mihail Tyihonravovról, a szovjet holdprogram atyjáról. Ekkor 64 éves volt, és valószínűleg nyugdíjba vonult. Mihail Tyihonravov 74 évesen hunyt el 1974. március 4-én. Az űrprogramban betöltött jelentős szerepe elhalványult Koroljové mellett. Ez akkoriban nem feltétlenül tűnhetett így, mivel a szovjet állam Lenin-díjjal és Lenin két rendjével is kitüntette, megkapta az Orosz Konföderáció kutatója és a szocialista munka hőse címet is. Az űrprogramban, amit gigászi egók uraltak, Mihail Tyihonravov beérte azzal, hogy a háttérben dolgozott, bár sosem rejtette véka alá javaslatait, ha úgy látta, hogy ezzel segítheti a számára fontos koncepciók és ötletek fejlesztését. A többiektől eltérően ő sosem volt a középpontban, és sosem hívta fel magára a figyelmet, de a szovjet holdprogramra gyakorolt hatása meghatározó volt, hiszen ő alakította ki a kezdetekben.  

A Hold és a világűr kutatásáról szóló 1964. augusztus 3-i határozatnak nyugvópontra kellett volna juttatnia a szovjet holdprogramot. A felszínen nem csak a legfontosabb kérdéseket (holdraszállás, Hold megkerülése) határozta meg, hanem az ennek során alkalmazandó technikát is. Ezzel szemben az amerikaiak két szakaszban döntöttek a holdutazásról, először 1961. májusában, majd a módszert, a holdkörüli randevú technikát (LOR) 1962. őszén határozták meg.

A valóságban az 1964. augusztusi határozat a látszat ellenére jóval kevesebb mindent döntött el. Az érintettek továbbra is harcoltak azért, hogy a kormány megmásítsa az 1964. augusztusi határozatot. Koroljov sehogy sem akart napirendre térni afölött, hogy Cselomejé lett a Hold megkerülésének feladata, így 1965 nagy részét azzal töltötte, hogy visszaszerezze a projektet saját tervezőirodája számára – erőfeszítéseit némi siker koronázta. A maga részéről Cselomej UR-700-asát Koroljov holdraszállásra szánt N-1-es rakétájának alternatívájaként állította be.
Miközben az amerikaiaknál arról ment a vita, hogy földkörüli randevú, a holdkörüli randevú és a közvetlen pálya technika közül melyiket válasszák, Oroszországban arról vitatkoztak, hogy melyik rakétát használják: Koroljov N-1-esét, Cselomej UR-700-asát vagy Mihail Jangel R-56-osát. Az 1964. augusztusi kormányhatározat ellenére ugyanis mindhárom rakéta versenyben maradt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.