Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A bolygóközi állomás elnyújtott pályáján egyre messzebbre jutott. Legtávolabbi pontjához közel, 467000 kilométeren másodszor is megkísérelték a képek alacsony sebességű adatátvitelét, de a minőség ismét nagyon rossz volt, így a földi irányításnak meg kellett várni, amíg a nyolcas alakú pályán mozgó állomás közelebb ér a Földhöz: ez közel kéthetes, hosszú várakozást jelentett. Az Automata Bolygóközi Állomás pályája jóval a Hold mögé ívelt, és csak október 11-én, öt nap múlva ívelt a Föld felé, miközben megtette a Föld-Hold távolságot, de ezúttal - október 15-én - már a Föld felé vette az irányt. Október 17-én az állomás már félúton járt a Föld és a Hold között, és 19-én kerülte meg a Földet. Ekkor ideális helyzetben volt az északra lévő szovjet megfigyelő állomások számára.

A földi irányítás számos kísérletet tett, hogy rávegye a szondát a képek – ezúttal nagy sebességű – átküldésére. Első alkalommal, azaz másnap, a jel még túl gyenge volt. A következő négy kísérlet során túl sok volt a recsegés és a zaj. A földi irányítás számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szonda tényleg 29 fényképet készített, de az már kevésbé volt egyértelmű, hogy ezek a fotók használható állapotban eljutnak-e hozzájuk. A zajszint csökkentése érdekében a szovjet hatóságok teljes rádiócsöndet rendeltek el a Fekete-tengeren, és hadihajókkal tartatták be a tiltást a Krím-félsziget partjainál. Az irányítóteremben a már eleve feszült hangulatban az embereken az idegesség és a csüggedtség vett erőt. Az ötödik kísérlet során azonban a jelerősség és a minőség hirtelen megjavult. Végül a 29 kép közül 17 bizonyult használhatónak, ami a Hold túloldalának 70%-át tette ki (ez a Földről nézve a keleti oldalt jelenti). 19-én Moszkvában már arról pletykáltak, hogy fényképek érkeztek a Hold túloldaláról.

A Szovjetunió csak tíz nappal később hozta nyilvánosságra az első, történelmi jelentőségű fényképet a Hold túloldaláról. Az első sorozatot Jurij Lipszkij készítette elő a Sternberg Asztronómiai Intézetben. A kép homályos volt és elmosódott, de madártávlatból látni lehetett a Hold rejtett oldalát. Ez volt az első alkalom, hogy az emberek egy világűrből készített fotót láthattak; egyben ez volt az első küldetés, hogy egy űrszonda olyan adatokat gyűjtsön, amihez semmilyen más módon nem lehetett volna hozzájutni. A túloldalon főképp kráteres fennsíkok látszottak, és igencsak eltért a Hold Földről megfigyelhető felétől. A hagyomány szerint a megtaláló nevezhette el az újonnan felfedezett területeket.

Az oroszok egy hatalmas krátert jól nevelten Ciolkovszkijről neveztek el, két tengert pedig Moszkva-tengernek (Mare Moszkvi) és Álmok Tengerének kereszteltek. Meglepő véletlen folytán a képek pont a BBC havonta jelentkező, közkedvelt, Az Éjszakai égbolt című (The sky at night) csillagászattal foglalkozó műsorának élő adása közben futottak be – akkoriban az összes műsort valós időben, konzervanyagok nélkül sugározták. A műsorvezető Patrick Moore rögtön élőben - közlésük pillanatában - be tudta mutatni a képeket az egész világnak. Fél évszázaddal később még mindig pontosan emlékezett arra az estére, amikor a Holdról készült képek megérkeztek, ami televíziós karrierjének egyik csúcspontját jelentette.

Az Automata Bolygóközi Állomással a kapcsolat még a hónap folyamán, október 22-én megszakadt. 1960. január 24-én a szonda ismét elrepült a Hold mellett, de a jeleit többé már nem lehetett venni. Szokatlan pályája végül 1960 áprilisának végefelé a Föld légkörébe vezette, ahol aztán jól nevelten elégett. Az Automata Bolygóközi Állomás egy újabb amerikai mítoszt rombolt le, mégpedig azt, hogy az oroszok csak primitív űrhajókat és böszme nagy hordozórakétákat tudnak építeni. Az állomás a mérnöki és műszaki fejlettség sokrétű megnyilvánulása volt. Most már az egész világ láthatta a Hold túloldaláról készült képeket, akár újságokban, akár oktatóposztereken jelentek is meg. A Szovjetunió jelentette meg az első, primitív atlaszt a Hold túloldaláról. Cikkeket közöltek, amik a túloldal általános jellegzetességeit és más jellemzőit taglalták. Később a Moszkva tenger geológiai rekonstrukcióját is elkészítették.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.