Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Bár az Első Kozmikus Űrhajó eredményei miatt nagy volt az ünneplés, még mindig Koroljovra várt az a feladat, hogy az amerikaiak előtt csapódjon be egy szonda a Holdba. Márciusban az amerikaiak végre elrepültek a Hold mellett, de a Pioneer-4 pontatlanabb volt, mint az Első Kozmikus Űrhajó: a Pioneer-4 60015 kilométerrel tévesztette el a Holdat. 1959 első felében a szovjetek további problémákkal szembesültek az R-7 hordozórakétával kapcsolatban, az új rakéta egészen nyárig nem készült el. A holdszondát enyhén módosították, több rakomány került rá (390 kg), és a Ye-1a megjelölést kapta. Az első startkísérletet június 16-ra tervezték, de a felső rakétafokozatot helytelenül tankolták fel, így előbb le kellett ereszteni, majd újra feltölteni. Végeredményben ez nem számított sokat, hiszen amikor két nappal később, 1959. június 18-án a holdszondát végre útnak indították, az inerciális navigációs rendszer a start után 152 másodperccel elromlott, a rakéta pedig irányíthatatlanná vált, és a földről felrobbantották.

A hiba kijavítása három hónapba telt, és a következő rakéta szeptember 9-én állt készen a startra. A gyújtás után a hajtóművekben nem alakult ki elegendő tolóerő ahhoz, hogy a rakéta felszállhasson. Ez volt az, amit az amerikai terminológia indítóálláson végrehajtott küldetés-megszakításnak (pad abort) hívott. Koroljov ezen a ponton hihetetlenül frusztrált lehetett, mivel 13 hónappal az első kísérlet után még mindig nem sikerült egy holdszondának becsapódni a Holdba.

A 390,2 kilós Második Kozmikus Űrhajó végül szeptember 12-én szállt fel. A felső rakétafokozat elérte a tervezett 11,2 km/s szökési sebességet, és aztán az űrhajó sikeresen levált a felső fokozatról. Azonnal elkezdte a jeleket sugározni, három adó segítségével, amik 183,6, 19,993 és 39,986 MHz-en működtek. A jelekből a földi irányítás számára kiderült, hogy a holdszonda pályája ezúttal halálpontos, és a Moszkvai Rádió gyorsan közölte, hogy a szonda szeptember 14-én 00:05-kor éri majd el a Holdat. Az űrhajó lassan forgott a tengelye körül, tizennégy percenként egyszer. A távolodó utolsó rakétafokozat is rádiójeleket bocsátott ki magából 20  és 19 MHz-es frekvenciákon.

Annak érdekében, hogy távolodását láthatóvá tegye, a Második Kozmikus Űrhajó szeptember 13-án nátriumgőz felhőt bocsátott ki magából, mintegy 156000 km-re a Földtől. Ez végül egy 650 kilométer átmérőjű felhővé nőtte ki magát, amit Alma Ata, Bjurakan, Abastuma, Tbiliszi és Sztalinabad csillagvizsgálói is észleltek. A Második Kozmikus Űrhajó műszerezettsége megegyezett az elsőével, habár Shmaja Dolginov magnetométerét módosították, és mérési tartományát -750 és +750 gammára szűkítették le, ebben a tartományban jóval valószínűbbnek tartották a sikert. A repülés során percenként végzett méréseket, és megerősítette az Első Kozmikus Űrhajó által tett megfigyeléseket. A szonda egyre közelebb ért a Holdhoz, a műszerek pedig mindvégig tökéletesen működtek, és keresték a Hold mágneses és sugárzási mezőit (semmit nem találtak, még a Holdtól 55 kilométerre készített utolsó mérési eredmény alapján sem). A Második Kozmikus Űrhajó nem csak, hogy elődjéhez hasonló módon belefutott a napszélbe, de méréseket is végzett: a műszerek alfa-részecskéket, röntgensugarakat, gammasugarakat, nagy- és alacsony energiájú elektronokat, és nagy energiájú részecskéket mértek.

Amikor a Második Kozmikus Űrhajó megközelítette a Holdat, Koroljov és a tervezőmérnökök már az irányítóteremben voltak. Az oroszokat korábban az a vád érte, hogy az Első Kozmikus Űrhajó csalás volt - más néven a nagy vörös hazugság - így ezúttal semmit nem bíztak a véletlenre. Az oroszok azonban a Jodrell Bank obszervatórium szempontjából ismét nem megfelelő időpontban hajtották végre a startot: hétvégén. Bernard Lovell épp helyi krikettcsapatának kapitányi teendőit látta el, és nem hagyta, hogy az új űrhajó megzavarja ebben. Végül egy forródróton, egyenesen Moszkvából érkező telex vette rá, hogy visszatérjen az obszervatóriumba. Az üzenet nem csak a frekvenciákat és a pályaadatokat tartalmazta, hanem még a becsapódás tervezett idejét is. Krikett ide vagy oda, ez most fontos, világrengető esemény volt. Jodrell Bank azonnal el is kezdte megfigyelni a Második Kozmikus Űrhajót, amikor a Hold mintegy öt órával a becsapódás előtt a horizont fölé emelkedett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.