Ron Evans egy észak-vietnámi bombázásról visszatérve, a Tonkin-öbölben értesült arról, hogy asztronauta lett. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - 40 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A távoli Tonkin-öbölben egy meglepetés várta Ron Evanst. Ron egy újabb észak-vietnámi bombázásról visszatérőben meglátta a USS Ticonderoga repülőgép-hordozó fedélzetét, ahogy az egyre nagyobb méreteket öltve ott terpeszkedett előtte. Finoman igazított F-8-as Crusaderének oldalkormányán, becélozta a leszállóhelyet, és a következő pillanatban a gép már el is kapta a három drótot: biztonságban visszatért a jenki fészekbe. Azután, hogy nem került be az asztronauták közé, Ron lediplomázott Monterey-ben, és még épp időben visszatért a flottához ahhoz, hogy beszippantsa Vietnám nyers vadsága. Több mint száz éles bevetésen vett részt, és a fiatalabb, kevésbé tapasztalt pilótákat vezette fel a veszélyes kiruccanások alkalmával. A srácok le voltak nyűgözve attól, amit ez a csöndes, kopaszodó pilóta tudott.

Amikor izzadtságtól csatakosan és kimerülve kimászott a pilótafülkéből, Ront egy küldönc fogadta. A kapitány üdvözletét küldi, uram. Jelentkezne az Előkészítő szobában? Sisakját és pilótacuccait hurcolva, Ron odavánszorgott a főnökhöz, miközben fejében végigpörgette a legutóbbi küldetését, de semmi kivetnivalót nem talált benne. Mit akarhat a hajókapitány? A szobába érve aztán lehuppant egy székre, de feltűnt a többi pilóta önelégült vigyora. Természetéből fakadóan Ron türelmes ember volt, így arra gondolt, hogy rövidesen úgyis kiderül, miről szól ez az egész. A kapitány belépett, majd hangosan felolvasott egy táviratot. Ronald E. Evans Jr. őrnagy alkalmasnak találtatott arra, hogy részt vegyen az asztronauta kiképzésen, és azonnal jelentkeznie kell Houstonban. Ron innen indult, és ide is érkezett vissza, amikor hét évvel később Apollo-17 űrhajónkkal visszatértünk a Holdról: akkor is a USS Ticonderoga repülőgép-hordozó vett fel minket a vízről. Kicsi a világ a Haditengerészetnél.

Ron az ekkor kiválasztott tizenkilenc új asztronauta egyike volt, őket azonban a kutatóktól eltérően a többiek örömmel fogadták, mivel valamennyien hús-vér pilóták voltak. Mohón futottam végig a névsort, és megörültem, amikor megpillantottam Ron nevét, de egy másik nevet is kerestem. Az elmúlt hónapokban Skip Furlong érdekében lobbiztam, aki az utolsó körben ismeretlen okból kiesett. Jó pár embert meghívtunk egy-egy sörre, miközben arról a napról meséltünk, amikor majd mi ketten elsőként lépünk a Holdra. Nem így alakultak a dolgok. Ő el sem jutott a Holdig, én pedig az utolsó lettem, aki a Holdon járt. Legalább annyira csalódott voltam, mint ő maga.
A tizenkilenc újonc érkezése egyúttal azt is jelentette, hogy a személyes történetek fejében kötött szerződés értelmében mindenkinek kisebb szelet jutott a közös tortából. Ugyanakkor érkezésükkel felmentést kaptunk a kifutófiú szerepköre alól: ekkor már rengeteg új asztronauta közül lehetett választani, akik elmennek a Rotary Clubokba, miközben mi a holdutazásra készülhettünk.

A Gemini-program ütemesen haladt, mindegyik küldetés bizonyságul szolgált arra, hogy az űrutazás egy-egy újabb elemét képesek vagyunk biztonságosan kivitelezni. A Gemini-3 volt az úttörő küldetés, ami igazolta, hogy a rendszer a legénységgel a fedélzeten is működőképes. A Gemini-4 megmutatta, hogy az űrséta megvalósítható, a Gemini-5 pedig a hosszabb küldetések előfutára volt: az akkumulátorokat már üzemanyagcellák váltották. A következő kritikus lépés, az űrrandevú azonban még előttünk állt: a Hold felfedezésével kapcsolatos terveink alapján ugyanis a holdraszálló asztronautáknak el kell majd startolniuk a Hold felszínéről, és rá kell találniuk a holdkörüli pályán keringő anyahajóra.
Az űrrandevú kipróbálása Schirra-ra és Staffordra várt a Gemini-6-os fedélzetén. A terv szerint egy legénység nélküli Agena-rakétát indítanak útnak, ami földkörüli parkolópályára áll. Ezután Wally-vel és Tommal a fedélzeten, a Titan is útnak indul, utoléri az Agenát, majd hozzádokkol. A start napján azonban az Agena még azelőtt felrobbant, hogy egyáltalán pályára állhatott volna, így a Schirra-Stafford-páros repülését elnapolták, amíg egy új céltárgyat nem találnak a számukra.

A Gemini-7-et a közeljövőben tervezték indítani, ahol Frank Borman látná el a parancsnoki feladatokat, Jim Lovell pedig a pilóta lenne. Az a csöppet sem irigylésre méltó feladatuk volt, hogy kiderítsék: kibírható-e egy cirka két hetes maratoni űrrepülés – nagyjából ugyanis ennyi ideig tartanak majd a jövőbeli holdmissziók is. Így aztán egy kreatív küldetéstervező előállt egy ötlettel: ha már Borman és Lovell amúgy is odafent lesz, miért ne keverjük meg egy kicsit a lapokat, és indítjuk a Gemini-6-ot a Gemini-7 után? Ezzel a módszerrel Schirra és Stafford az Agena helyett Bormannel és Lovell-lel randevúzhatna a világűrben. A Gemini-7 december 4-én zökkenőmentesen elstartolt, majd pályára állt, és két kőkemény hétig körözött a Föld körül - ez volt az eddigi leghosszabb küldetés.

A robbanékony természetű Schirra kizárólagos feladatának azt tekintette, hogy a két emberes űrhajó földkörüli pályán űrrandevút hajtson végre, mégha nem is tudnak dokkolni egymáshoz. A Gemini-t arra tervezték, hogy egy Agenával kapcsolódjon össze, és nem pedig egy másik Gemini-űrhajóval. Schirra a repülési tervből minden fölösleges elemet kihajigált, ami nem tartozott szorosan az űrrandevúhoz, mivel nem akarta idejét a földkörüli pályán körözéssel vesztegetni. Csakhogy szó ne érje a ház elejét: Schirra a következő startkísérlet alkalmával megmutatta, miért jobb, ha békén hagyják, és nem kerül senki sem vele túl nagy összetűzésbe. Eredendően egy józan, hidegfejű pilóta volt."

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.