Az emberiség első holdkörüli útján az áhítatot gyorsan megzavarta egy hányás: Frank Borman dobta ki a taccsot az Apollo-8 fedélzetén. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo-11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Hárman voltunk CAPCOM-ok, és nyolcórás műszakokban váltottuk egymást, így valaki mindig dolgozott, akárcsak a mérnökök, akik a Küldetésirányítás konzoljait felügyelték. Mindenről a repülési igazgató döntött;  csapatokra osztottak minket, így Jerry Carr a Feketékhez, Ken Mattingly a Gesztenyékhez került, én pedig a Zöldekhez (talán az irigység miatt?). A Zöld csapat felügyelte a startot. Korábban hetekig gyakoroltunk a legénységgel és a Küldetésirányítás Zöld csapatával együtt, hogy megbizonyosodjunk: bámilyen hiba esetén a lehető leggyorsabban képesek vagyunk közbeavatkozni. Általában az űrrepülésben nincs szükség azonnali cselekvésre, és mindig van idő a kérdésekre, illetve a megbeszélésre, ez azonban nem igaz a startot követő gyorsítószakaszra. Ha a CAPCOM azt mondja, hogy meg kell szakítani a küldetést, akkor a legénység bizony jobban teszi, ha kérdés nélkül, azonnal végrehajtja az utasítást.
Emiatt aztán huszonegyedikén igencsak ideges voltam, amikor reggel hétkor az 503-as életre kelt. A Küldetésirányításnál konzolom fölé görnyedve néztem, ahogy egy elektronikus radarjel áthalad a képernyőn, figyeltem a környéken lévő szakértőket, akik életbevágóan fontos dolgokról tömör jelzések formájában tudattak. Nyomás rendben, hőmérséklet rendben, azimut rendben … minden rendben … emelkedik … elhagyja az indítóállást … harmincezer méter. Vétel! 1-es mód Charlie … két és fél percnél vagyunk… leválás … pont eggyel kevesebb első fokozat miatt kell most már aggódni …. Mentőrakéta leválás. 2-es mód … jó az irány … öt perc telt el; ha a második rakétafokozat most bedöglik, már pályára állhatunk a harmadikkal … fokozatváltás, adios második fokozat … az S-IVB-nek áll a jelző … százhatvan kilométeren, és gyorsul … felkészülni a leállásra … második rakétafokozat leáll! (SECO!)… minden jól alakul, Apollo-8, tied a pálya. Fú! Asztalomnál most egy kicsit kifújhattam magam, az űrhajó jó pályán volt, ahol közel három órát tölt.

A következő nagy esemény a Saturn V harmadik fokozatának újragyújtása, és ezzel meg is kezdődik a holdutazás. A holdirányú gyújtásra (translunar injection, TLI) a keleti parti standard idő szerint pontban 10:40-kor kellett sort keríteni, addigra a legénységnek be kell fejeznie egy sor berendezés ellenőrzését, ezek mindegyike az utazás szempontjából életbevágón fontosnak számított. Ha valami nem működik, annak még a holdirányú gyújtás előtt kell kiderülnie, nem pedig utána, amikor a pálya már nagyon komplikálttá válik. Szerencsére, az ellenőrzés simán ment, és a 103-as űrhajó, Dave Scott dédelgetett kedvence, szemlátomást hibátlanul duruzsolt. Eljött a nagy pillanat. Az S-IVB holdirányú gyújtását megelőző visszaszámolás alatt a Küldetésirányításra teljes csönd borult.

A holdirányú gyújtás különböztette meg ezt a küldetést a korábbi hat Mercury, tíz Gemini, és egy Apollo-küldetéstől: útja ettől kezdve semmiben nem hasonlítható az emberiség egyetlen korábbi utazásához sem. A történelemben első alkalommal gyorsul fel az ember a szökési sebességre, és szakítja ki magát a Föld gravitációs mezejének szorításából - majd utazik tovább, a világűrbe, ahogy előtte senki más. A holdirányú gyújtást követően ők hárman a Naprendszer teljesen más pontján lesznek a többi, milliárdnyi emberhez képest, egy olyan helyen, ahol a mozgás más szabályok szerint történik, és akik lakóhelye már csak az egyik bolygó a sok közül.
Ők hárman szemügyre vehetik a Földet, és a Föld is őket: most először figyelheti meg így az ember az embert. Ezzel a Küldetésirányításnál mindenki tisztában volt, mégsem visszhangoztak halhatatlan szavak, mindössze egy vékonyka zöld vonal emlékeztetett erre a tényre, ami az Apollo-8 emelkedését, gyorsítását és távolodását jelölte. Magunkra maradtunk ezen a bolygón, megdöbbenve a tudattól, hogy mi, emberek végre eldönthettük, hogy maradunk, vagy indulunk – és az utóbbit választottuk.

Odakinn, a messzi távolban az Apollo-8 csodája kissé megfakult, amikor Frank Borman kidobta a taccsot. Ezt ugyan nem mondta ki nyíltan, hanem egy feltételezhetően komoly egészségügyi problémáról kezdett beszélni, majd privát konzultációt kért az orvosoktól. Ez volt az a pillanat, amikor Chuck Berry a mennybe ment. Itt ül közel egy évtizede, várva, hogy majd valaki repülés közben esetleg kikéri a tanácsát, és mit ad Isten, épp a bölcsőjüket elhagyó első emberek igényelték orvosi szakértelmét. Tökéletes volt az időzítés. A Küldetésirányítási Központ két azonosan felszerelt emeletből állt, mivel az eredeti terv az volt, hogy két küldetést egyidejűleg lehessen innen felügyelni, vagy ha már az nem megy, akkor legalább egyet előkészíthetnek, miközben egy másik már repül.
Mi a harmadik emeleten voltunk, alattunk, a második emeleti terem kongott az ürességtől. Féltucatnyian egy „elitalakulatba” szerveződtünk, majd alászálltunk, hogy Bormant diszkréten végighallgassuk. Igazából nem volt sok mondandója, pusztán annyi, hogy nyomorultul érzi magát, meg, hogy elrontotta a gyomrát. Vírus, tengeribetegség, esetleg egy komoly betegség előjele: ki tudja? Pihenést és folyadékpótlást rendeltek el számára; majd az idő eldönti, mi lesz. Eközben az Apollo-8 ijesztő sebességgel távolodott a Földtől, minden perccel több száz mérfölddel került távolabbra az orvosi segítségtől, így mi mást kezdhetnénk ezekkel a tünetekkel, mint hagyjuk, hogy folytassa az útját? Összezavarodva és feldúltan botorkáltam vissza az emeletre."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.