"Az űrhajózásban a papír a legfontosabb összetevő. A hiányos dokumentáció káoszhoz vezet, és ettől kezdve senki nem tudja követni, hány olyan munkafolyamat van, aminek elvégzéséről ugyan beszéltek, de nem hajtották végre, illetve, mi az, amit úgy végeztek el, hogy még csak nem is beszéltek róla." Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Az Arlington Temetőben egy árnyalattal sem volt könnyebb. Kevesebb, mint három év leforgása alatt harmadszorra gyűltünk össze társainkat eltemetni. Legalább már kívülről tudtuk a dolgok menetét: kivesszük a szokatlannak tűnő egyenruhát a cédrusszekrényből, felvesszük az özvegyet, a gyerekeket, egy közeli barátot, és egy papot a Gulfstream fedélzetére, hogy még aznap este Washingtonban találkozzunk ismét a Georgetown Inn-ben. Másnap reggel a hallban gyülekező komor hangulatban, majd következhet az idegen egyenruhák fura keverékének mustrája („Vajon honnan lett neki Nagykeresztje?”). Ezután irány a limuzin, és a rövid utazás az Arlingtonba. Arlington január végén a legrosszabb formáját hozta: esős, ködös és nyomasztó volt, de legalább mi nem áztunk meg, akik gyászhuszárokként síri csöndben meneteltünk Gus és Roger lóvontatta koporsója mellett. Végül jöttek az értelmetlen beszédek, majd a sortűz, és ők ketten megindultak utolsó útjukra.

Ed White-ot is még aznap temették el West Pointban, és mint mindenki más, én is ott akartam lenni a temetésén. Ed-del osztálytársak voltunk West Pointban valamikor még az özönvíz előtti időkben, és a Gemini 7 tartaléklegénységeként együtt is dolgoztunk.
De Roger is osztálytárs volt, a szó szoros értelmében; egynapon kerültünk a NASA-hoz tizenkét másik társunkkal egyetemben, és az eltelt három év alatt tizennégyünket erős baráti szálak fűztek egymáshoz. Ezen kívül, bár a világon semmit sem tehettem Martha Chaffee gyászának enyhítéséért, legalább meg akartam próbálni támaszt nyújtani részére, és vigasztalni őt, hiszen végülis én voltam vele azóta, hogy ez az egész rettenet elkezdődött. Amennyire tudtam, elmagyaráztam mindent Pat White-nak, és ő megértette. [Az Apollo 1 legénysége még a tragédia előtt, balról-jobbra: Roger Chaffee, Ed White, Gus Grissom.]

Martha ott maradt egy összehajtogatott zászló és két gyerek társaságában, akiket még fel kell nevelnie, a többi asztronauta-feleség viszont azzal a tudattal gazdagodott, hogy az űrrepülés, akárcsak egy repülőút, bizony halálos is lehet. Korábban ez pusztán egy elméleti lehetőség volt, afféle játék a számokkal, ami a Mercury és a Gemini-program alatt egyszer sem következett be. Most viszont ez az Apollo úgy ölt meg három embert, hogy még csak nem is repült: vajon mi történik akkor? Vajon egyik tragédia követi a másikat, ahogy a légikatasztrófák esetében szokott lenni, amik látszólag egymás után libasornak következnek be, vagy képes lesz az Apollo-program túllépni ezen a tragédián, hogy aztán gyorsan visszatérjen a kerékvágásba?  Hogyan lendül a NASA ismét mozgásba? Hány asztronauta gondolja majd úgy, hogy ő bizony nem a hamvasztásért szegődött a NASA-hoz, és dönt végül úgy, hogy otthagyja az űrügynökséget? Másrészt hány feleség dönt a válás mellett, ha a férje maradni akar?

A válasz természetesen ismert: senki sem ment el, sem férj, sem feleség, és szerintem erre büszkék lehetünk. Azt azonban képtelenség megmondani, hogy ez hány esetben múlt csupán egy hajszálon. Tudom, erről sosem beszélgettem Pat-tel, legfeljebb csak érintőlegesen és a lehető legfelszínesebben. Szerintem attól tartottam, hogy kiderül, Pat milyen mélyen haragszik és gyűlöli ezt az egész Apollosdit, ami mindkettőnket foglyul ejtett.

1967 első hónapjai komoran teltek, ugyanakkor egyre nyilvávalóbbá vált, hogy a 012-es tűzesete nem pusztán egy egyszeri, bizarr eset, sokkal inkább a parancsnoki modulok általános fogyatékosságára vezethető vissza.
Az első hiba a kabinbelső volt – tiszta oxigén 1,1 Bar nyomással párosítva. A második a rengeteg éghető anyag jelenléte volt, amit ebben az erősen tűzveszélyes környezetben felhalmoztak. Harmadrészt, és ez volt a legalattomosabb, az űrhajón az utolsó pillanatban végrehajtott változtatások felügyelete nem vasfegyelemmel történt.

Úgy tűnt, hogy túl sok változtatást hagytak jóvá, amiket aztán túl hanyagul hajtottak végre. A vizsgálóbizottság hónapokat töltött a 012-es elszenesedett tetemének vizsgálatával, és nem tudták egyértelműen meghatározni, hogy mi okozta azt a halálos szikrát.
Viszont találtak még ennél is rosszabbat – voltak ugyanis jelek, amik arra utaltak, hogy a rengeteg papírmunka nem pontosan követte le az űrhajó aktuális állapotát. Úgy tűnt, olyan munkálatokat is elvégeztek, aminek nem volt írásos nyoma, másfelől viszont olyan esetek is előfordultak, amikor a változtatások tényét ugyan rögzítették, de azokat nem pontosan hajtották végre.

A repülőgépgyártásban létezik egy tréfás mondás: egy gép sem hagyhatja el a felszállópályát, amíg a dokumentáció súlya meg nem egyezik a repülő súlyával. Az űrhajózásban a papír a legfontosabb összetevő. A hiányos dokumentáció káoszhoz vezet, és ettől kezdve senki nem tudja követni, hány olyan munkafolyamat van, aminek elvégzéséről ugyan beszéltek, de nem hajtották végre, illetve, mi az, amit úgy végeztek el, hogy még csak nem is beszéltek róla.

Ez különösen igaz arra a feszített tempójú, pörgős, napi három műszakban dolgozó munkakörnyezetre, ami minden emberes űrrepülés elkerülhetetlen velejárója. Az éjféli váltás egy ötvenhat drótból álló kábellel találja magát szemben, és könnyen lehet, hogy közülük egyet rossz helyre kötnek, hacsak nem áll rendelkezésükre az előző műszak által akkurátusan vezetett dokumentáció."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.