A Gemini 10 küldetése után Collins úgy érezte, pont időben érkezett vissza a Földre ahhoz, hogy repülhessen az Apollo-programban. Eredetileg úgy volt, hogy az Apollo 8 legénységébe kerül; 1966-ban még azt tervezték, hogy 1968-ban leszállnak a Holdra. Nem így történt. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"A küldetés egyik legnagyobb csalódása az volt, hogy egyetlen fotó sem maradt az Agenához tett űrsétámról. Egy kehes kamerával és John érthető igyekezetével, ami arra irányult hogy elkerüljük az Agenával való összeütközést (anélkül, hogy begyújtaná a rossz segédhajtóművet, bármi legyen is a száma), mindössze egyetlen kamera által készített film maradt: ez pedig egyenesen előre nézett, és automatikusan az egybefüggő feketeséget rögzítette pár méterrel az Agena alatt. [Az alábbi felvétel még a Gemini 10 repülését megelőző sajtótájékoztatón készült, John Young mellett jobbra a szerző, Michael Collins látható. Mintha csak érezné, hogy történelmi űrsétájáról nem marad fenn egyetlen képkocka sem.]
A huszadik század második felében egy eseményt látni kell ahhoz, hogy el is higgyük, és egy utazásról szóló beszámoló képek nélkül legjobb esetben is anakronizmusnak tűnik. Őszinte önsajnálat gyötört, hogy nem sikerült vizuálisan dokumentálni unokáim számára emberi műholdként való rövid kiruccanásomat, amikor a leveleim között felfedeztem egyet, ami némi vigaszt nyújtott. Ez egy J. C. Frémont százados által írt beszámoló volt, aki a Szenátus topográfiai mérnökeként leírta Oregonba és észak Kaliforniába 1843-4-ben tett utazását.

Sajnálatosan, gyűjtésünk nagy része odaveszett a minket ért súlyos balesetekben, erre a sorsra jutottak állataink is. Sierra Nevadában az Alta California szurdokaiban és hegygerincein tizennégy lovat és öszvért vesztettünk el, amikor a szakadékba vagy az alant húzódó folyóba zuhantak; ezek egyaránt feneketlennek bizonyultak ember és állat számára. Az áldozatok között volt az is, amelyik a háromezer kilométeres utazás során összegyűjtött növényekkel megpakolt bálát szállította. Amikor már majdnem otthon voltuk, a Kansas partján lévő táborunkat elmosta az áradás, ami a folyó mentén lejjebb nagy rémületet és pusztítást okozott a Missouri és Mississippi határain élőknek. Emellett óriási kár keletkezett megmaradt romlandó növénymintáinkban, amikor átáztak, idő pedig nem volt arra, hogy megszárítsuk őket.

Bárki is küldte ezt a beszámolót, köszönöm – milyen csekélység egy fényképezőgépet elveszteni a feneketlen űrben tizennégy ló és öszvér elvesztéséhez képest, amik közül egy ráadásul három ezer kilométernyi aprólékos gyűjtögetés eredményével volt megpakolva?

Asztalomon egy kosárra való más fajta levél is fogadott: „Kedves Collins Asztronauta, Ön a kedvenc asztronautám. Nem tudom, lehetőség lenne-e rá, hogy …” – ezekkel kapcsolatban már nagy jártasságra tettem szert.
Egyes negyedik osztályos tanárok ugyanis államok helyett asztronautákat adtak fel diákjaiknak házi feladat gyanánt. Kicsi Suzie Arizona helyett Collinst rajzolta le, és tizennégy napon belül be kellett adnia esszéjét. Kétség nem fér hozzá, milyen nagy kedvencük lehettem, de azért mindegyiküknek egy raklapnyi űrprogramról szóló anyagot küldtem – olyan mennyiségben, ami már-már az Arizonai Kereskedelmi Kamara papírtermésével vetekedett – és amúgyis a negyedikesek színvonalán volt megírva.

Legalább egy küldetést követő rituálétól megmenekültem: mivel Rómában születtem, utána pedig folyamatosan költöztem, nem volt olyan hely, amit Amerikában szülővárosomnak lehetett volna tekinteni; ennélfogva semmilyen ünneplő parádéra vagy más, hazatérésemmel összefüggő rendezvényre nem kerülhetett sor. John kényszeredetten Orlandoba ment, én azonban szabad voltam, és két év óta első alkalommal kifújhattam magam.
Egy űrrepülést letudtam, mégpedig egy jelentőset, és ezzel pont a megfelelőnek tűnő időben megnyílt számomra az út az Apollo-program valamelyik küldetése előtt. Gus Grissom azt rebesgette, hogy még az évvége előtt felszáll az Apollo 1, a terv szerint a Gemini 12-vel közös küldetés keretében, és Seamans pedig még korábban jelezte, hogy akár már 1968-ban sor kerülhet a holdraszállásra. Ezért aztán megörültem, amikor Frank Borman közölte velem, hogy a legénységébe osztottak be. A felállás ez lett volna: Borman, a parancsnok, Tom Stafford a parancsnoki egység pilótája, én pedig a holdkomp pilótája lettem volna.

Mi adtuk a második emberes Apollo-küldetés tartalékát, ennek legénységét Schirra, Eisele és Cunningham alkotja majd. Ez önmagában nem jelentett különösebben jót (Schirra küldetésének még csak holdkompja sem volt, amit vezethettem volna), de a legfontosabb mégis az volt, hogy nyilvánvalóan számítanak ránk, és talán bekerülünk abba a legénységbe, ami majd először száll le a Holdra.
Úgy véltem, hogy jó esélyünk van erre, mivel közel s távol mi voltunk a legtapasztaltabb trió: az egyetlen Apollo-legénység, amiben nem volt újonc. Borman mindenki másnál több időt töltött az űrben (a Gemini 7-es fedélzetén tizennégy napot), és Stafford mindenki másnál több tapasztalattal rendelkezett az űrrandevúk terén (Gemini 6 és 9). Én pedig lehetnék a holdkomp pilótája, ami testreszabott feladatnak tűnt, mivel mindig is elbűvölt a Grumman leszállóegységének bogárszerű, földöntúli kinézete. Emellett talán még le is tudnék szállni vele a Holdra, ahol hasznát vehetném űrsétámon szerzett tapasztalataimnak."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.