Világűrbe vizelni jó dolog: a hirtelen megfagyó cseppek káprázatos látványban részesítik az űrhajósokat. Ez az "Urion"-csillagkép. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"A negyedik nap a szokásos mélyből jövő zaklatással kezdődik – „Gemini 10, itt a CAPCOM, Kanári-szigetek” – ezt ismételgetik újra és újra, mindaddig, amíg nem válaszolunk. Csak pár órát aludtunk, de mindez nem számít – a mai nap rövid lesz, egy-két kísérlet fér csak bele, majd jön a fékezőrakéta, és … Istenem, ha csak pár percet adnának arra, hogy felébredjünk, de nem. „Hűtésszabályzó kapcsoló O2 állásban van?” „Rendben, rövidesen abban lesz.”
A földi irányítás emlékeztet minket arra, hogy ez a reggeli lesz az utolsó étkezésünk idefenn, és én alaposan ki is használom a lehetőséget, talán túlzottan is, hiszen John csípősen megjegyzi: „Látnotok kellene őt, utolsó adagomat épp most eszi meg.”

A reggeli után egy vizelettel teli tasakot akasztok a fedélzeti ürítő-szelepre, és erőfeszítéseim jutalmát az űrhajóból kilövellő, fehér részecskékből álló hóvihar formájában nyerem el. Ez az „Urion” csillagkép, ahogy Wally Schirra becézte: a vizeletsugár a világűr vákuumába kerülve azonnal megfagy, és ezernyi miniatűr gömböcskére esik szét. Szabálytalan intenzitással zuhognak ki az űrbe, majd elhúznak az ablak előtt, és elbukdácsolnak a végtelenbe, a napsütésben szűzies fehérségben tündökölve, ami nagyon eltér a földön megszokott ronda sárga színüktől. Az ilyen és ehhez hasonló meseszerű átváltozások annyira jellemzőek erre a helyre, nemhiába: ez egy valószerűtlen világ messze magasan a lenti, innen nem látható mocsok fölött.

Ezen a reggelen úgy tűnik, minden rendben megy. A megfelelő csillagokra a megadott időben az ég megfelelő pontján találunk rá, és vidáman átcsörtetünk hátramaradt kísérleteinken, mígnem azon kapjuk magunkat, hogy a fékezőrakéták gyújtását megelőző utolsó körünket rójuk a Föld körül. Ekkor - szokás szerint - kis formalitásra kerítünk sort: megköszönjük a földi személyzet munkáját, akik minket szolgálva heteket töltöttek a nigériai Kanoban, vagy egy kis hajó fedélzetén az Indiai óceán kellős közepén. „Gemini 10, itt a CAPCOM beszél, Kanári szigetek.” „Minden rendben.” „OK, semmi újdonsággal nem szolgálhatunk. Készenlétben vagyunk. Jó utat hazafelé.” „Rendben, nagyon köszönjük, egy élmény volt veletek beszélni. Jó móka volt … meg akarjuk köszönni mindenkinek a kemény munkát odalenn.” John nem viccel.

A Küldetésirányítás igáslovai által elvégzett nagy pontosságú és gyors számítások nélkül nem lettünk volna képesek Agenánkat munkára fogni, hogy üzemanyag-hiányunkat az övével kompenzáljuk. Természetesen, a számításokat nem a Kanári Szigeteken végezték, hanem Houstonban, és ezzel kihúztak minket a pácból. Kano fölött bejelentem a világnak: „A mindenit, utálom, hogy vissza kell menni. Nem semmi idefenn lenni.” „Legközelebb vigyél több zöldséget magaddal” – javasolják válaszképpen. Bölcselkedő fajankók. Ennek a küldetésnek négy napig kellett volna tartani, ehelyett minden feladatunkat belezsúfoltuk az idáig eltelt … lássuk csak … 69 óra 21 perc 05 másodpercbe…. a fékezőrakéták gyújtásának ideje: 70:10:25.

A hírek szerint jó az idő a landolási körzetben: szórványos felhősödés hatszáz méteren, a látótávolság huszonnégy kilométer, a szél délnyugati irányból tizenöt km/h-val fúj, a hullámok fél-egyméteresek, pár zivatar van a térségben, a Guadalcanal nevű helikopter-hordozó pedig az Atlanti-óceánon, mintegy hatszázötven kilométerrel Puerto Rico-tól északra várakozik. A Csendes óceán fölött gyújtjuk majd be négy fékezőrakétánkat, amik ekkor a hátunk mögött lesznek, a rakéta meghajtású segédhajtóművel pedig előre néznek, így tolóerejük lelassít minket a földkörüli pályán maradáshoz szükséges sebesség alá, majd ennek következtében lassan visszahullunk a légkörbe.

A fékezőrakéták gyújtásáig hátralevő időben még végig kell mennünk az ellenőrzőlistánkon, és egyetlen más listát sem övez ekkora megbecsülés, mint a fékezőrakéták gyújtását megelőzőnek. Nem lesz ugyanis újabb esély végigmenni rajta, az első alkalommal kell végigcsinálni, és ahogy végigrohanunk a lépéseken – ó, de lassan haladunk – egyesével kipipálom a ceruzámmal. A fontosabbak előtt átbeszéljük a teendőket, ami olyan részletekre is kiterjed, hogy mekkora erővel nyomjak meg adott gombokat. „A közepén nyomd be őket, keményen, és tartsd lenyomva egy bő másodpercig” – javasolja John. „Rendben.” „Két gomb között tarts egy kis szünetet” – teszi hozzá. „Úgy lesz. Mondjuk, várjak két másodpercet?” „Nem. Legyen csak egy.” „OK.”

Ahogy a gyújtás ideje közeleg, levágjuk a hátrafelé, az adapteregységbe vezető üzemanyag- és elektromos vezetékeket, majd leválasztjuk magát az adapteregységet is az űrhajóról. Ezzel előbújik a négy szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű: ezek sorban egymás után kelnek majd életre, és pont annyi energiát biztosítanak részünkre, ami ahhoz elég, hogy elhagyjuk földkörüli pályánkat, és végérvényesen leszánkázzunk a Föld felé.
Feltéve persze, hogy a megfelelő irányba állnak: ha a gyújtáskor hátrafelé néznek, végérvényesen emelkedni kezdenénk, és ez tényleg végérvényesnek tekinthető, mivel ezesetben sehogy sem lehetne minket magasabb pályánkról lehozni. A gyújtás közeledtével kínosan figyelünk arra, hogy merre néznek a fékezőrakétáink."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,674 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,661 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.